Mikor és hogyan alakult ki a szervezőcsapat? Miből tudtátok, hogy ebben az összetételben szeretnétek dolgozni az Ügynökségek Éjszakáján?

Peti: Amikor az ÜÉ koncepciója kialakult, több formában is próbáltuk megvalósítani, de végül ezzel a csapattal sikerült tető alá hozni. Emillel és Danival egy korábbi munkahelyükön ismerkedtünk meg, és ott alakult ki köztünk barátság. Ötleteléseinkről és gondolatainkról Dani pedig annyit mesélt otthon, hogy Vera is elkezdett belebrainstormolni - először még csak a nappalijukban, majd csatlakozva sörözéshez, grillezéshez.

Dani: Négyen kezdtük tehát a szervezést, de pár év után úgy láttuk, hogy kezd túlnőni rajtunk a feladatok száma, hiszen a rendezvény egyre nagyobbá és komplexebbé vált, miközben mi mind főállású munka mellett, szabadidőnkben próbáltuk összehozni évről évre, főleg, nagyrészt - stílszerűen - az éjszakáinkat beáldozva.

Vera: Szóval már korábban is beszéltünk róla, hogy szükség lenne bevonni valakit, de amikor Danival kisfiunk született, egyértelművé vált, hogy nem fogjuk tudni négyen lehozni a következő Ügynökségek Éjszakáját. Így hívtuk be Zsófit is a projektbe, akiről pontosan tudtuk, hogy kifogyhatatlan energiáival lök egy nagyot majd a szervezési folyamatokon.

Honnan jött az alapötlet? Volt-e (külföldi) mintátok a programhoz?

Emil: Az Ügynökségek Éjszakája lényegében a Reklámzaj (amely közülünk Peti nevéhez kötődik) kistesójaként született, ami azóta jócskán túlnőtte a bratyót. A Reklámzajon ugyanis jól látszott, hogy a szakma vágyik a laza programokra. Baráti beszélgetéseken merült fel, hogy miért is ne lehetnének a szakmai programok, témázgatások is ugyanilyen lazák, és ne csak olyan formálisak, mint amilyenek a konferenciák szoktak lenni. Innen csupán egy lépés volt eljutni addig, hogy ez ne belterjes legyen, hanem nyissuk meg bárki felé, aki bárhogy is kapcsolódik, vagy a jövőben kapcsolódni szeretne a reklámhoz.

Peti: Külföldi inspirációnak pedig ott volt a hollandok Ad Nightja, ami akkor már 3 éve futott. Ott mondjuk teljesen más a nagyságrend (az elmúlt 10 év alatt összesen már 250 ügynökség és stúdió csatlakozott hozzájuk), klasszikusabb konferencia része is van, illetve az fizetős rendezvény, de azért láttunk pár szimpatikus megoldást, amit mi is átvettünk.

Mi volt a kezdetekkor, és mi idén a legnagyobb kihívás a szervezésben?

Dani: A legnagyobb kihívást mindig maga a szervezés jelenti, mert nem rendezvényszervezés oldalról érkezünk, hanem kreatív és média oldalról, mégis valahogy 

hatodik éve sikerül tető alá hozunk egy több mint ezer fős rendezvényt, ami jelenleg hiánypótló a reklámszakmában, hiszen sok lazább szakmai kezdeményezés (Reklámzabálók, Agency Kickoff, Reklámkocsma) sajnos már megszűnt.

Vera: Pont azért, amit Dani is mond, hogy nem vagyunk rendezvényszervezők (plusz a szabadidőnkben csináljuk az egészet, ingyen), az első évben minden is kihívás volt. Lényegében mindent nulláról próbáltunk feltalálni, a józan paraszti eszünkre meg a kreatív attitűdünkre támaszkodva. Vért verejtékezve végigtoltuk, majd a rendezvény napján mindannyian más ügynökségekbe mentünk, és egymást hívogattuk, hogy „nálatok hányan vannak?”, „és nálatok?”, annyira féltünk, hogy felsülünk. 

El sem akartuk hinni, hogy mekkora tömeget sikerült mozgósítanunk.

Peti: Minden évben kihívást jelent, hogy az alapgondolat megtartása mellett kicsit megújítsuk az rendezvényt, felfrissítsük az ügynökségek és a látogatók számára is. Szerencsére mivel az egész szakma nyitott az innovációkra, ezért az ügynökségek is támogatnak minket ebben a kezdetek óta. Idén különösen turbulens időszak volt, sok változással és bizonytalansággal, de ez sok ügynökséget egyben arra is motivált, hogy még erősebb programmal készüljenek, és még jobban megmutassák az arcukat, erősségeiket.

Emil: Az elejétől kezdve a legnehezebb feladat a partnerek felkutatása, akikre szükségünk van, mivel az ügynökségi jelképes hozzájárulásokon kívül nincs semmilyen más bevétel. Sok költséggel jár ez a rendezvény, és bár új ötletekből nincs hiány, sokszor a költségek miatt ezekből el kell párat engedni. Sőt, idén több ügynökség visszamondása után volt egy olyan pont is, ahol úgy látszott, hogy vagy le kell mondanunk az egészet, vagy saját zsebből kell kipótolnunk a hiányzó összegeket, amivel egyáltalán az „alapokat” le tudjuk hozni. Aztán egy váratlan fordulattal több új szponzor is érkezett (külön öröm, hogy a Telekom is meglátta a fantáziát a rendezvényben), és ez nemcsak megmentette az idei Ügynökségek Éjszakáját, hanem több régóta dédelgetett ötletünket is meg tudtuk valósítani.

Zsófi: Az én fókuszom a szervezés során a Diáktúrákon van, illetve már a kerekasztalokon is, amivel idén először bővült a program a diáktúrák előtt. Egy új rendezvényelem bevezetése, amilyen az utóbbi, mindig kétséges, hogy beválik-e, ám ez egyértelműen jól startolt el: 70-80 érdeklődő didergett velünk a Kassa hajó orrteraszán.

Hogyan osztjátok le magatok között a feladatokat? Ki miért felel a csapatban?

Vera: Igazi polihisztorok vagyunk ám! Szinte minden feladatot mi végzünk a szervezés során, az ügynökségekkel való kapcsolattartástól kezdve, a Facebook- és Insta-posztok megírásán keresztül a merch ajándékok megtervezéséig, sőt kiszállításáig (bizony, az elmúlt években cipeltünk már BKK-val rollupokat ügynökségekhez vagy épp ÜÉ-s sörös rekeszeket gyalog a Kassára).

Emil: Az ügynökségi kapcsolattartást felosztjuk egymás között, míg az oktatási intézményekkel Zsófi foglalkozik. A többi feladatot pedig aszerint osztjuk el, hogy ki miben erős: a grafikai tervezést például kizárásos alapon  én készítem, a social ad beállításokat pedig ugyanezen oknál fogva Peti kezeli. 

Bár különböző karakterek és különböző területen, pozícióban vagyunk, a szervezés során ezek épp erősítik egymást.

Mennyi időt vett igénybe idén a program megszervezése? Milyen látogatószámmal valósultak meg a diáktúrák? Volt-e olyan adat, ami titeket is meglepett?

Dani: Idén az eddiginél kevesebb ügynökség vett részt a rendezvényen, de még így is 7 ügynökség (Artificial Group, DDB, feat., Mito Group, Positive Adamsky, Publicis Groupe Hungary és Republc Group) nyitotta meg a kapuit péntek este, ráadásul egy plusz szakmai helyszínként, amolyan „before”-ként idén a Kassa hajóra is szerveztünk két kerekasztal beszélgetést. Összesen tehát 43 program közül lehetett válogatni 6 órán keresztül, amelyek között voltak előadások, pódiumbeszélgetések, workshopok, kvízek, filmvetítés, glambot, DJ-kel kísért networkingelések. A diáktúrákon összesen 50 diák vett részt, 4 különböző útvonalat bejárva.

Peti: Mindenhonnan még nem érkeztek be az adatok, de nagyjából 1300 főre tudjuk becsülni a résztvevők számát, ami ugyan elmarad a a korábbi 1700-tól, de ez érthető, hiszen eddig átlagosan 10-12 ügynökséggel ment az este.

Zsófi: Bárcsak meg tudnánk számolni az ügynökségeknél elfogyasztott söröket, borokat, hotdogokat vagy fagyikat, de erről idén sincs számadatunk. Ugyanígy még csak tippelni sem merünk, mennyi időt töltöttük a szervezéssel, de az biztos, hogy hajnali 6 és éjjel 1 között az elmúlt hónapban átlagosan legalább napi 2-300x pittyegett az „ÜÉ 2026” nevű közös chatünk.

Hogyan értékelitek a részt vevő ügynökségek idei létszámcsökkenését? Mi áll(hat) ennek hátterében?

Vera: Ha az idei évünk jelszavát meg kéne választani, biztosan a „turbulens” szóra esne a választásunk. Már az elején kevesebben mondtak igent a megkeresésre (volt, aki úgy érezte, idén nem tudna ennyi energiát belefektetni, és volt, akinek egész egyszerűen épp nem volt irodája, amit meg tud mutatni, mert felújítások zajlanak náluk), de volt olyan is, aki először jelezte részvételi szándékát, majd visszamondta a részvételt. Összességében sajnos több, eddig minden évben velünk ünneplő ügynökség sem tudott 2026-ban csatlakozni – így a teljes budai oldal elesett idén.

Emil: Ehhez úgy gondoljuk, hogy 

hozzátettek a közéleti történések, a szakmát érintő, nyilvános viták, illetve a teljes reklámiparban az elmúlt hónapokban érzékelhető kivárásos időszak, amellyel párhuzamosan – ambivalens módon – egy tendercunami is zajlik.

Melyik jelenet jellemezte számotokra leginkább az idei ÜÉ hangulatát? Mi volt az estétek legmeghatározóbb pillanata?

Peti: Sokan mondták az este során, hogy nagyon jókor jött idén egy olyan rendezvény, mint az ÜÉ, amikor a szakma különösebb kötöttségek, formaságok nélkül tudott találkozni, és átbeszélni az elmúlt időszakot.

Vera: Engem annyira megviselt a szervezés ideje alatt kialakuló turbulencia, hogy én 3 nappal az ÜÉ előtt azt álmodtam, hogy szó szerint senki nem jelenik meg a rendezvényen. Eskü, verejtékben úszva ébredtem fel. Szóval számomra a leginkább az a pillanat határozta meg az idei estét, amikor a többiek a Kassa hajóról már délután 4-kor küldték a tömeges képeket. Akkor már tudtam, hogy idén is összehoztuk.

Zsófi: Az eseményt megelőző napokban éppen egy állásinterjún voltam, egy teljesen más közegben, mint a reklám. A rezümém kivonatolása közben, az egyetlen dolog, ami igazán ismerősen és menőn csengett nekik az volt, amikor meséltem, hogy éppen az Ügynökségek Éjszakája szervezésének finisében vagyunk. Mindig vicces, hogy 

egy ponton túl már nem az számít, hány kampányt csináltál, hány ügynökségben dolgoztál, hanem az, hogy van-e egy-egy, a szakmán túlmutató tevékenységed. Mit jelent ez? Egyre erősebb az Ügynökségek Éjszakája brand, és ezt tudatosítanunk kell magunkban, amikor hetekig a szabadidőnkből elcsenve toljuk ezt az ügyet, szenvedélyből.

Emil: Ennek az eseménynek mindig az volt a vonzereje, hogy igazán nekünk szól… reklámosok csinálják, reklámosoknak. Nem kötődik egy ügynökséghez sem, még csak nem is vagyunk kollégák (már). Nem lehet díjaknak örülni, de nem kell miattuk szomorkodni sem.

Dani: Egy közös látásmód és gondolkodásmód köt össze minket, érezni lehet az egész éjszaka alatt, hogy ezt szívből csináljuk, és mindenki, aki eljön, belead egy darabot a reklámszakmába magából. Számomra az a legemlékezetesebb, hogy ilyenkor mindig találkozok olyan régi ismerőssel, akit sok éve nem láttam, idén például egy 17 évvel ezelőtti account kollégával. Az ilyen a történetek kötnek össze minket.

Mi adja az állandóságot az ÜÉ mint brand életében? Mire számíthatunk változatlanul minden évben?

Dani: Az egyik legnagyobb állandóságot a reklámszakma iránti lelkesedés adja. Ezt egyrészt mi, a szervezők is teljes mellszélességgel képviseljük, hiszen az elejétől hajt minket, hogy szeretnénk valamit visszaadni a reklámszakmának, és tenni az utánpótlásért és a szakma népszerűsítéséért. De ugyanígy a résztvevő ügynökségeknél is ezt látjuk: 

elkötelezett csapatok hatalmas energiákat fektetnek abba, hogy évente egy estét valódi ünnepként éljünk meg, és országnak-világnak megmutassuk, hogy milyen klassz dolog a kreatíviparban dolgozni.

Miben volt más az idei ÜÉ a korábbi évekhez képest? Láttatok változást a látogatói érdeklődésben, az ügynökségek hozzáállásában és/vagy a szakmai témákban?

Peti: Idén kevesebb ügynökség vett részt, és ez ugyan szomorú, de azt láttuk, hogy akik részt vettek, azoknak a nagyrésze igazán odatette magát. Biztosak vagyunk benne, hogy jövőre a többiek is visszatérnek, és még több izgalmas programból lehet majd válogatni.

Dani: Cserébe sok kis ügynökségtől jöttek el annak ellenére, hogy néhány nagyobb ügynökség idén nem vett részt. Sokan jelezték már most, hogy jövőre szeretnének jönni, így egy sokkal nagyobb merítésre számítunk. Szakmai témákban egyértelműen sok független piaci témákkal foglalkozó előadás és kerekasztal-beszélgetés volt, amivel szerettek volna az ügynökségek szakmai irányt is mutatni, nem csak szórakoztatni.

Mi bizonyult idén a legerősebb hívószónak a közönség számára?

Zsófi: A laza networking és szórakoztató programok mellett egyre nagyobb az igény a szakmai előadásokra, workshopokra, vagy arra, hogy az ügynökségektől körbekalauzolják a vendégeket az épületben, benézhessenek a kulisszák mögé.

Ezért vezettük be pár éve, hogy minden ügynökségi programban kötelezően legyen legalább két szakmai előadás vagy beszélgetés, illetve a diákcsoportokat is várja egy „tour guide” minden helyszínen, egy diáktúra esetében angol nyelven. 

Az idei program is bebizonyította, hogy ezek a beszélgetések teltházzal futottak, különleges vendégek és témák kerültek napirendre.

Milyen korosztály képviseltette magát főként? Milyen arányban vettek részt szakmabeliek és más területről érkezők?

Vera: Minden évben vegyes a csapat, és ez szuperjó, hiszen ezért is hoztuk létre az egészet! Bár elsősorban fiatalokat szeretnénk megszólítani, egyetemistákat, gazdasági, kommunikáció és művészeti szakos hallgatókat, hogy hivatásnak válasszák a reklámszakmát, azért ez egyáltalán nem csak nekik szól. 

Emil: Itt most nem arra gondolunk, hogy egyszer egy idős házaspár látogatott el néhány ügynökségbe, és nagyon élvezték, hogy beleláthattak egy számukra rejtett világba, bár ezt a történetet is imádjuk emlegetni. Sokkal inkább arra, hogy ez az este egy igazán ritka lehetőséget kínál azzal, hogy bárki besétálhat bármelyik ügynökségbe. Így egyrészt maguk az ügynökségi dolgozók is gyakran átmennek egymáshoz szomszédolni, másrészt freelancerek és a kreatíviparhoz kapcsolódó társterületek képviselői (gyártók, rendezők, fotósok, zenészek stb.) is betérnek egy kis koccintásra vagy csevegésre.

Zsófi: Évek óta növekvő tendencia, hogy egyre több látogató érkezik ügyféloldalról is. Sokszor célzottan egy-egy konkrét előadás témája érdekli őket, sokszor pedig más közegben szeretnék látni az ügynökségeket: lazán, keretek nélkül, egy teljesen új, természetes közegükben. 

Ismerünk olyan történetet, ahol egy ügyfélcsapat végiglátogatott több ügynökséget az este során, és ez alapján (is) választotta ki, kiket hív meg a tenderére.

Mire vagytok a legbüszkébbek az ÜÉ kapcsán?

Zsófi: A Mitóban történt: épp kértem a büfében egy teát, amikor kiderült, hogy egy olyan gyakornok szolgál ki, aki két éve még az én diáktúrámon látogatott el az ügynökségekbe. Szuper látni ennyire testközelből, hogy valóban hatással vagyunk az utánpótlásra!

Emil: Két nappal az esemény után felszállt egy lány a villamosra. A kezén két karszalag volt, egy fesztiválos meg a miénk. Azért ez nagyon menő érzés :)

Dani: Arra vagyok a legbüszkébb, hogy az első 2019-es Ügynökségek Éjszakája óta bábáskodhatunk egy új reklámszakmai generáció felnövésében, és az akkor a rendezvényen keresztül a szakmába bekerülő szövegíró gyakornokból azóta kreatívigazgató lett.

Milyen idei tanulságokat visztek tovább a következő évre? Milyen fejlesztési irányokban gondolkodtok?

Peti: Idén készültünk merch ajándékokkal, többek között egyedi ÜÉ-s pólókkal, és a videós tartalmakban is erősítettünk. Ezeket láthatóan szerették a rendezvényre látogatók, ebben mindenképpen szeretnénk továbbfejlődni. Tervben van, hogy az ügynökségek közötti közlekedést felgyorsítsuk és élménnyé tegyük, ezen is folyamatosan ötletelünk, de ennek költségigényét eddig sosem sikerült még előteremtenünk. Illetve évről évre felmerül egy őszi kísérőrendezvény is, ami talán idén meg is valósulhat.

Vera: Mivel az ötleteink végtelenek, ám az erőforrásaink végesek, én személyesen egy olyan új társnak örülnék, aki a szárnyai alá venné a social kommunikációnkat, hogy azt még magasabb szintre tudjuk emelni. Idén már az előkommunikációban is erősítettünk videós tartalmakkal és személyes történetekkel, de bőven van még kiaknázatlan terület ebben. Szóval ezt most lehetne állásajánlatnak tekinteni, de fel kell hívnom a figyelmét annak, akinek erre felcsillant a szeme, hogy teljesen társadalmi munkában nyomjuk az egészet :)

Dani: Merünk újítani, mert van rá nyitottság. Szó volt már vidéki vagy külföldi ügynökségek bevonásáról is, új napközbeni programelemekről, vagy a régi reklámos rendezvények felélesztéséről is. Szóval ötletből nincs hiány, elvégre ez a kreatívszakma legnagyobb rendezvénye, igyekszünk ennek az elvárásnak évről évre meg is felelni.

Borítókép: Gündüz Attila