Arról a kérdésről, hogy mégis hogyan lehet a legjobban feltöltődni, Lázár Ervin egyik zseniális meséje jutott az eszembe. Ebben Szörnyeteg Lajos olyan fáradt, hogy csak „ténfereg, kódorog, szédeleg, lődörög. Meg támolyog”.
A barátai a legkülönfélébb dolgokkal állnak elő, hogyan győzze le ezt: bukfencezzen, vegyen felváltva hideg és forró zuhanyt, rágcsáljon kutyabengekérget, koplaljon vagy vágjon fát. Aztán szerencsére előkerül Mikkamakka, aki megmondja a tutit: álmosság ellen a legjobb, ha lefekszik és alszik egy nagyot.
Teljesen egyetértek vele: engem sem tölt fel semmi más úgy, mint az alvás.
Szó se róla, csinálok én is ezt-azt, ami mind remek dolog: futok, olvasok, sütök-főzök, zenét hallgatok – vagy adok elő időnként –, kirándulok, szerelmeskedem, szaunázom, meditálok, filmet és várost nézek, kiállításra megyek, nevelek egy csomó növényt, társasozom, tanulok, nagyokat beszélgetek a gyerekeimmel, meg persze különböző helyeken kávézom, borozom, sörözöm, teázom, reggelizem, ebédelek, vacsorázom olyan emberekkel, akiket szeretek.
Ám ha a feltöltődésről van szó, akkor azért ezek sehol sincsenek az alváshoz képest. Ráadásul a fenti dolgokat hol csinálom, hol nem, viszont aludni egészen kora gyermekkorom óta rendszeresen alszom.
Akik ismernek, tudják, hogy számomra nincs klasszabb dolog, mint valamivel kilenc után ágyba bújni, tíz körül becsukni a könyvet, amit addig olvastam, lekapcsolni a lámpát és édesen álomba szenderülni.
A legszebb benne, hogy a szenvedélyemnek minden nap hódolhatok.
Igaz, az esti rutin nem mindig jön össze, de a hobbik már csak ilyenek: másnak is kimarad olykor egy-egy edzés vagy bridzsparti.
Velem is előfordul, hogy a fentebb felsorolt, vagy azokhoz hasonló tevékenységek megakadályoznak abban, hogy időben ágyba kerüljek. De azért igyekszem tartani a menetrendet. Két-három nap éjszakázást már megérzek, és megéreznek rajtam mások is. Merthogy a jó alvásból következik a jó kelés, a nyugodt reggel és a kényelmes reggeli. (Azt azért nem mondom, hogy ezekből meg a pompás nappalok és a boldog élet – de csak azért nem, hogy ne nézzetek nagyon habókosnak. Pedig valójában tényleg így gondolom.)
Zubreczki Dávid, szakíró, „építészeti mesemondó”. 1999-ben diplomázott a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetében. 2000 és 2005 között a Műegyetemen településfejlesztési és városökológiai kiadványok szerkesztőjeként dolgozott.
2008-ban indította el az Urbanista blogot, mely 11 év alatt az ország egyik legismertebb építészettel foglalkozó online médiumává vált. 2013 és 2019 között az Index.hu munkatársa volt, azóta számos szakmai és kulturális portálon, híroldalon és magazinban jelennek meg írásai. Jelenleg városi sétákat és műsorokat vezet, előadásokat tart, tévék, rádiók, podcastok és YouTube-csatornák vendégeként, valamint saját Facebook és Instagram oldalán népszerűsíti az építészetet. Számos szakmai zsűri tagja, illetve elnöke volt az elmúlt években.
Munkáját 2019-ben Ezüst ácsceruza, 2020-ban Csengery Antal-díjjal ismerték el. Jelenleg negyedik könyvén dolgozik.
Elismerem, az alvás nem túl szexi időtöltés. Egy állófogadáson nem vághatok fel azzal, hogy „szabadidőmben alszom”. Olyan sincs, hogy két jó alvó találkozik, és hosszan ecsetelik egymásnak, ki, hogy szokta. Még a saját családtagjaimnak se nagyon tudok beszámolni a sikereimről. Arról meg aztán végképp ne is beszéljünk, hogy ez mennyire nem Insta-kompatibilis szabadidős tevékenység.
Ráadásul azt, aki szeret időben lefeküdni és elaludni, a társadalom jelentős része rendkívül unalmasnak tartja. Milyen szerencse, hogy kipihenten és kiegyensúlyozottan egyáltalán nem zavar, mit gondol erről a társadalom jelentős része.
Próbáljátok ki ti is! Töltődjetek fel, aludjatok jól, álmodjatok szépeket!
A Recharge rovat támogatója a Yettel. A szöveget a bemutatott alanyok írják.
