Szóban már megegyezett az építési reklámhálók piacán mozgó Médiaház egy hirdetővel az egyik felújítandó ház homlokzatán lévő reklámháló bérlésére, de közben a szomszédos házon megjelent egy illegális háló - meséli Kling Péter, a cég vezetője. Klingék havi 2,5 millió forintért, a konkurens 1,5 millió forintért adta bérbe a felületet. A hirdető természetesen a jóval olcsóbb, illegális felületet választotta, a hirdető ügyvezetője pedig sikersztorinak nevezte az ügyet, hiszen egy jobb helyen fekvő – bár illegális – felületet tudtak olcsóbban megszerezni.

Ha Budapesten valaki végigmegy a 4-6 villamos vonalán, több olyan csomópontot talál a városban, ahol házak homlokzatára feszített hirdetési molinókat talál: ilyen például a Boráros tér, a Blaha Lujza tér, az Oktogon és a Széll Kálmán tér is. A látvány sokakat zavarhat: szépen felújított, századelős bérházak homlokzatát takarják ki ezek a molinók és – egyre kisebb arányban az – építési reklámhálók, hozzájárulva ezzel a budapesti városkép erodálódásához.

Ráadásul ezekből egyre több van: konkrétan az elmúlt 1-2 évben annyira megnövekedett a számuk, hogy a JCDecaux és az Önszabályozó Reklám Testület (ÖRT) közös állásfoglalást adott ki március végén, amelyben a zavaros jogi szabályozás felülvizsgálatát sürgették a fővárosnál és a kerületeknél. Látni fogjuk, hogy a jelenlegi törvény ugyanis nem ad hathatós jogosítványokat az önkormányzatok kezébe, hogy érdemben kezeljék a problémát.

Mit jelent az illegális kihelyezés?

Az építési reklámhálók 2005-2006 környékén kezdtek elszaporodni. Az üzleti modell a következő volt: a kihelyező cég a kedvező fekvésű, jól látható házak homlokzatára kifeszítette az építési hálót, a felületet pedig eladta a hirdetőknek. Ebből annyi pénz folyt be, amiből finanszírozni tudta a házfelújítást, és még nyereséget is zsebre tudott rakni.

Win-win szituációnak indult tehát, azonban pár évvel később elkezdtek szaporodni az olyan építési hálók, amely mögött nem folyt felújítási munka, magyarán illegálisan lettek kihelyezve. Ebben az esetben annyi történik, hogy a kihelyező cég megállapodik a ház közös képviselőjén keresztül a lakókkal, akik a kilátást nagyban zavaró molinót eltűrik, hiszen cserébe akár teljes egészében megspórolhatják a közös költséget (vagy éppen liftfelújítást végeznek el a pénzből). 

Ezek az illegális felületek annyira lenyomták az árakat, hogy már nem lehet kitermelni a felújítás költségét sem, emiatt ezek száma minimálisra csökkent, egyesek szerint teljesen le is állt. Az elmúlt két évben a Médiaház becslése szerint (amely a kezdetek óta végez reklámhálókból finanszírozott házfelújítást) 50 százalékkal estek a bérleti díjak, ez pedig már annyira alacsony, hogy képtelenség csak reklámbevételből finanszírozni a felújítást.  

„Az elmúlt 1-2 évben már senki nem tartja be a szabályokat, és még csak a látszatot se próbálják már fenntartani. Akik teljesen tisztán akarták ezt művelni, és 5 évvel ezelőtt még léteztek, azok már rég lehúzták a rolót” – mondta el a Kreatívnak egy neve elhallgatását kérő szakember. Annyira nem adnak már a látszatra, hogy építési hálókat már szinte nem is látni Budapesten, helyüket átvették az óriásmolinók.

Az egyik nagy közterületi plakátcég vezetője is úgy gondolja, hogy "nincs olyan hálós cég, akinek ne lenne ilyen illegális felülete, hiszen mára annyira elszaporodtak ezek az illegális hálók, hogy legális háló már szinte nincs is, nem éri meg üzletileg. Építkezés ritka kivételtől eltekintve nem folyik sehol sem".

Hogy miért illegális? Egyrészt tilos minden olyan esetben a kihelyezés, ahol a felület ablakokat takar ki. Másrészt műemlékvédelem alatt álló házra is bármilyen reklámhordozó eszközt kihelyezni (a legális keretek között kifeszített építési reklámháló kivételével). Például az I. kerület rendelete ekképpen szól: „Nem adható közterület-használati hozzájárulás hirdető-berendezések esetében (…) országos vagy helyi védelemben részesített építményekre.” Vannak esetek, amikor teljesen egyértelmű a helyzet: például amikor 10 éven belül kerül ki ugyanarra a házra egy reklámháló, persze anélkül, hogy folyna homlokzat-felújítás (ami a törvény szövegét tekintve igazából mindegy is). 

A forgalmasabb belvárosi utakon – mint például a Nagy- és a Kiskörút, az Andrássy út vagy a Bajcsy-Zsilinszky út – a házak szinte egésze műemlékvédelem alatt áll, ezért ezekre tilos lenne molinót kifeszíteni. Az alábbi példák szemléltetik, hogy ezt mennyire nem tartják be a kihelyezők.

A képek forrása az Outdoor Media Audit, a Kreatív a JCDecaux-n keresztül jutott hozzájuk. A képek 2015. július és 2016. március között készültek.

Mint minden közterületi reklám esetében, úgy építési hálók és molinók esetében is közterület-hozzájárulási díjat kell fizetnie a kihelyezőnek, ha a reklámhordozó legalább 10 centiméterre belóg a közterületre - ez kerülettől függően 17-25 ezer forint négyzetméterenként havonta. Ez tehát már önmagában nagyon komoly kiadást jelent a hirdetőnek, nem csoda, ha ezeket általában nem fizetik be a jellemzően csak erre a célra alakult, nehezen követhető hátterű projektcégek.

Az önkormányzatnak természetesen lehetősége van jogtalan kihelyezés esetén a fenti díjszabás akár 10-szeresét is büntetésként kiszabni. Ezenkívül a kihelyezőnek településképi hozzájárulást is kell kérni minden olyan reklámfelületre, ami közterületről látható. A kihelyezők sokszor azzal védekeznek, hogy a molinót kerítésen belül, tehát magántulajdonban lévő épületre feszítik ki, ezzel kerülve el a közterület-használati díj megfizetését, vagy pedig azzal, hogy a molinó nem lóg be 10 centiméterre a közterület fölé.

Azonban mivel a reklámfelület továbbra is látható közterületről (hiszen mi más lenne a cél, ha nem ez?), ezért ettől függetlenül minden esetben kellene kérniük településképi hozzájárulást. Az sincs rendesen szabályozva, hogy honnan számítjuk ezt a 10 (esetenként 30) centimétert: a ház sarkától, vagy az erkély sarkától? Ez szintén megnehezíti a hatósági fellépést.

Romboló hatású

Az egyre jobban elharapózó, és mint láttuk, legtöbb esetben (főleg a belvárosban) törvénybe ütköző módon kihelyezett molinók tehát egyre több embernek szúrja a szemét. Azonban ez az érdekelt feleket egyáltalán nem zavarja: a kihelyezőt, aki a hirdetőktől szedi a bérleti díjat, valamint a ház lakóit, akik részesedést kapnak a bevételből, emiatt a közös költséget akár teljes egészében meg tudják spórolni, biztos nem. A kihelyező a házzal kötött szerződésben általában teljes felelősséget vállal a kihelyezett molinóért, emiatt a lakóközösség, a médiaügynökség és a hirdető is elvben védve van.

„Ez egy lánc. Az ügynökség nem mondhatja a hirdetőnek, miután elkérte tőle a pénzt, hogy a felület szabályellenesen van kinn. Az ügyfélnek pedig értelemszerűen tetszik, hiszen nagy felület és jól működik, a nyilatkozattal pedig védve van” – mondta a közterületi reklámok monitoringjával foglalkozó Outdoor Media Audit vezetője, Hantosi Bálint.

Az épülethálók és molinók lényegében a közterületi reklámok szürkezónájának tekinthetők, mert míg egy óriásplakát- vagy citylight-kampány pénzügyileg tökéletesen áttekinthető a hirdető számára, addig ezek az ambient felületek egyedi árasak, azaz a kihelyező annyi pénzt kér a hirdetőtől, amennyit csak tud. „Ebben partnerek az ügynökségek is, mert ez még egy pénzkereseti lehetőség mindenkinek” – tette hozzá Hantosi Bálint. Szerinte ezért van az, hogy a kihelyezők olyan nyilatkozatok mögé bújnak, amiben kijelentik, hogy ez teljesen jogszerű, mert adott esetben többet lehet rajta keresni, mint egy óriásplakát-kampányon.

A jogszabályokat betartani igyekvő közterületi reklámcégek tehát jelentős versenyhátrányba kerülnek, hiszen ezek jellemzően minden közterület-használati és egyéb díjat megfizetnek, beszerzik az engedélyeket, amelyek pénzt és időt emésztenek fel. Ezáltal nő a fajlagos költségük a zavarosban halászókkal szemben, érthető tehát, hogy elégedetlenkednek a hatóság impotens viselkedése miatt. 

Mit tesz az önkormányzat?

A Kreatív megkereste a Fővárosi Önkormányzatot, hogy tud-e az illegálisan kihelyezett épülethálók és molinók létéről, illetve végez-e vizsgálatokat ezek felkutatására. Az Önkormányzat sajtóirodájának tájékoztatása szerint amennyiben egy cég a főváros „tulajdonában álló közterületen vagy afelett, vagy abba nyúlóan kívánnak elhelyezni, közterület-használati megállapodást kell beszerezni. A jogellenes közterület-használatot megvalósító reklámok kihelyezőivel szemben a hivatkozott rendelet 27. §-a szerinti szankciók alkalmazhatók”.

Ezen szankciók a következők: a kihelyezőt kötelezik a hirdetés saját költségen való eltávolítására, ha ennek meghatározott időn belül nem tesz eleget, akkor a Fővárosi Önkormányzat távolítja el a kihelyező terhére. Ezen kívül kiszabhatják rá közterület-használati díj legfeljebb tízszeresét, amit feljebb már említettünk. A közterület-használati engedélyhez kötött objektumok és tevékenységek listáját részletesen ide kattintva lehet elolvasni.

A Fővárosi Önkormányzat folyamatosan ellenőrzi a főváros kezelésében álló közterületeket, de vizsgálnak magánbejelentéseket is. A közterületi plakátcégek az OMA monitoringja alapján tesznek bejelentést a Fővárosi Önkormányzat vagy az egyes kerületek felé – a közterület tulajdonosától függően. Azonban itt is tetten érhető a bürokrácia átka: ha a feljelentő nem a helyrajzi számhoz tartozó pontos címet küldi el, a hatóság nem is lép fel a kihelyezővel szemben. 

Az ügyet jól ismerő forrásaink szerint a rossz jogalkotás miatt sem fővárosi, sem kerületi szinten nincs valódi jogkör az illetéktelen kihelyezések szankcionálására. Az egyetlen, amit tehet a hatóság, hogy bejelentés alapján építéshatósági vizsgálatot rendelnek el, amely során legfeljebb 50 ezer forint bírságot lehet kiszabni a kihelyezőre. Ilyen esetekben is rendkívül egyszerű helyzetben van a kihelyező: mivel jellemzően egy hónapra kötnek szerződést a hirdetőkkel, és még 14 napos fellebbezési lehetőségük is van, ezért a fellebbezéssel együtt általában letelik az egy hónap, leszedik a molinót, befizetik a potom bírságot, majd másnap kihelyezik, és újra eladják a felületet.

Egy névtelenül elmondott példa jól mutatja az önkormányzatok tehetetlenségét: Az egyik cég még évekkel ezelőtt bement a Magyar Reklámszövetség egyik képviselőjével a VIII. kerületi önkormányzatba, és részletesen dokumentált iratokkal támasztották alá, hogy a Corvin Áruház homlokzatán kihelyezett molinó jócskán belóg a közterületre, és kérték, hogy az önkormányzat szankcionálja azt. Az ügyből semmi nem lett: a beadvány elsüllyedt, a molinó maradt.

Kérdés, hogy miért nincs akarat a főváros és a kerületek részéről újraalkotni a rengeteg jogi hézaggal szabdalt reklámrendeletet. Megkérdezett forrásaink szerint ez évek óta téma, és néha látható is a fellángolás, de ez hamar kihűl. Bár tény, hogy a közterületi reklámpiac meglehetősen átpolitizált, de pont az építési reklámháló- és molinóbizniszben nincsenek olyan érdekelt felek, akik valamelyik kormánnyal jó kapcsolatot ápolnak, ápoltak volna. Elvben könnyű lenne ezt a piacot szabályozni.

Mivel takaróznak a kihelyezők? 

Megkérdeztünk néhány nagy hirdetőt, akik az OMA monitoringja alapján szerepelnek vitatott jogi státuszú molinókon, épülethálókon, hogy van-e tudomásuk arról, médiaügynökségük milyen reklámfelületekre köt szerződést, hogy sok esetben már első ránézésre is egyértelműen semmiféle engedélyt nem kapható molinón látható a hirdetése. Az általuk küldött válaszokból lényeges következtetésekre tehetünk szert. Egyrészt, mint már említettük, az ügyfelek a felelősséget a médiaügynökségekre, azok pedig a kihelyezőkre terhelik, mondván, hogy teljes körű szavatossággal tartoznak a hirdető felé a reklámmegjelenések szabályosságáért.

A kihelyezők azzal védekeznek, hogy a reklámhálók és molinók nem lógnak be a közterületbe, a homlokzat ugyanakkor nem számít közterületnek, tehát szerintük az ilyen megjelenésekhez nem szükséges közterület-használati engedély. Amennyiben mégis, a kihelyező/médiaügynökség megfizeti az engedéllyel kapcsolatos díjat. 

Ezen kívül a kihelyező bizonyos esetben még tanúsítványt is kiállított a hirdető számára (amelyet a hirdető juttatott el a Kreatívhoz), amelyben igazolják, hogy a szóban forgó molinó vagy reklámháló nem engedélyköteles. Egyedül bejelentési kötelezettsége van a kihelyezőnek, amit ők a fenti fővárosi rendeletre hivatkozva minden alkalommal teljesítenek. 

A rendelet rossz megszövegezése miatt elvben lehet ezzel mentegetőzni, és a hirdetőnek és a médiaügynökségnek sem érdeke, hogy komolyan vizsgálja az állítás igazságtartalmát. 

Ugyanakkor ezek a válaszok több helyen is sántítanak, még ha azt el is fogadjuk, hogy a reklámfelületek nem lógnak be a közterületbe: ha bejelentették őket, akkor a hatóság számára fel kellett volna, hogy tűnjön, hogy a belvárosi épületek jelentős része műemlékvédelem alá esik (főleg, ha egy már gyönyörűen felújított épületen marad kinn a molinó), ezért ezekre már eleve nem kaphatták volna meg a településképi hozzájárulást. 

Akár teljes tiltás is lehet

A témáról beszélgetve az a kép rajzolódott ki előttünk, hogy már nemcsak a közterületi piacon érdekeltek, hanem az önkormányzati és kormányzati emberek figyelmét is magára vonták a gombamód elszaporodó molinók. A zavarosban halászó cégek magatartása miatt könnyen megeshet, hogy huszárvágással fogják megoldani a kérdést, és teljes egészében betiltják ezt a hirdetési formát.

Az építési reklámhálók viszont – talán fogalmazhatunk így – jó ügyet szolgálnak. Ha vannak olyan, felújításra szoruló házak, ahol a lakók nem tudják kitermelni a tetemes felújítási költséget, viszont olyan kedvező helyen fekszik, hogy jó pénzért lehetne értékesíteni a hálót, akkor adja magát, hogy úgy szépüljön a belváros, hogy az valójában mindenkinek: a fővárosnak, a lakóknak, a kihelyezőnek és a hirdetőnek is előnyös. Ráadásul mindezt 10 éve még a főváros áldásával kezdték el csinálni: az önkormányzat eltűrte bizonyos ideig a reklámokat, hogy cserébe jól nézzen ki egy ház homlokzata.

Az illegális kihelyezők ezt az évekig jól működő gyakorlatot verték szét azzal, hogy szinte válogatás nélkül minden házzal szerződést kötnek, ezzel lényegében tönkretéve egy piaci alapon (ön-)működő városfelújítási rendszert. Ahogy egy megkérdezett forrásunk fogalmazott: a molinókihelyezés zseniális üzlet, de tönkreteszi a szándékot.

Ráadásul elnézve a múlt héten az Index által megszellőztetett tervezetet, a kormányzat komolyan fontolgatja a közterületi piac új alapokra helyezését (egyes vélemények szerint ellehetetlenítését). És bár a molinók és az építési reklámhálók nem ragasztott felületek, méretük jócskán meghaladja a tervezetben elméleti maximumként definiált 9 négyzetmétert (egyedül az építési reklámháló élné túl, de nem a jelenlegi, hanem az eredetileg elképzelt, felújítással egybekötött formájában). Ez tehát önmagában jelzi, hogy ez a hirdetési forma a végnapjait éli - ugyanakkor üdvös lett volna, ha nem egy vélhetően politikai alapon meghozott döntés dönti be ezt a piacot, hanem szakmai érvek mentén felépített határozathozatal kezeli a problémát.