Szerinted mennyiben fogja rányomni a bélyegét a ma induló fesztiválra a rendszerváltó hangulat és a filmszakmai változások előszele?

A fesztiválunk programját még azelőtt kezdtük el szervezni, hogy látszott volna, pontosan milyen változások jönnek, ezért nem akartuk az egész tematikát erre felfűzni. De az biztos, hogy filmes közéleti fórumként ezek a kérdések nálunk is meg fognak jelenni, és a hangulatra is nagy hatással lesznek. Összességében szerintem sokan érzik úgy, hogy innen már leginkább csak jobb lehet. Egyébként mivel szinte minden filmes karrier ezzel kezdődik, a rövidfilmek nagyon pontos lakmuszpapírjai annak, hogyan is gondolkodik egy generáció. 

Több kiábrándult, elkeseredett film született a korábbi években? 

Erősen érezhető volt a filmekben az apátia, a beletörődés, az identitáskeresés: „menjek vagy maradjak?”, „mit kezdjek az életemmel?”, „milyen kompromisszumokat vállaljak?”. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan megjelent egyre erősebben a lázadás is. Mintha a filmek előre jelezték volna azt a generációs feszültséget, amit most sokan már nyíltabban is érzékelünk.

Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a mostani társadalmi változások hogyan jelennek majd meg a következő évek filmjeiben. A következő időszakban sokkal bátrabbak és tettrekészebbek lesznek az alkotók. Különösen a rövidfilmeknek állhat jól ez a felszabadulás, mert ez eleve egy kísérletezőbb, vakmerőbb formátum. A legrosszabb az, amikor egy rövidfilm túl „jól fésült”, és nem mer elmenni a falig.

Szerinted a rövidfilmek lehettek egyfajta menekülőútvonalai a filmeseknek az elmúlt tizenhat évben?

Abszolút. Mindig is menekülőút volt bizonyos értelemben. Egyrészt mivel tényleg majdnem minden filmes ezzel indít, másrészt sokkal alkalmasabb a kísérletezésre, mint egy nagyjátékfilm. Egy nagyjátékfilmnél túl nagy a tét, túl sok pénz forog kockán, ezért mindenki óvatosabbá válik. A rövidfilmnél kisebb a nyomás, kevesebb szereplő van, nagyobb a szabadság. Éppen ezért volt furcsa számomra az elmúlt években, hogy sok minimális költségvetésű rövidfilmben is érződött egy belső kockázatkerülés, mintha az alkotók még ott sem mertek volna igazán bátrak lenni.

Az animációban egyébként teljesen természetes, hogy valaki egy egész életművön keresztül rövidfilmeket készít. Ott ez régóta legitim forma. Élőszereplős területen általában hamarabb eltolódik a fókusz a nagyjátékfilm felé, de sokan később visszatérnek a rövidfilmhez, amikor újra kísérletezni akarnak, vagy amikor túl nehézzé válik egy új nagyjátékfilm létrehozása.

Elsősorban a ma induló fesztivál kapcsán beszélgetünk, de nem tehetjük meg, hogy ne beszéljünk a filmszakmai változásokról és a Filmreform 2026-ról, amiben te is aktív szerepet vállalsz. A Eurocinén elhangzott prezentációban rövid, közép- és hosszú távú célokat fogalmaztatok meg. Mit tartasz rövid távon a legfontosabb filmszakmai célnak? 

Az elmúlt hónapokban különféle koncepciók és elképzelések születtek, és az volt a cél, hogy ne kifelé kommunikáljunk külön-külön ötleteket, hanem legyen egy belső fórum, ahol a különböző területek szervezetten tudjanak együtt gondolkodni. Rövid távon az egyik legfontosabb dolog a kontinuitás megteremtése. Nem történhet meg az, hogy egyik napról a másikra leáll egy támogatási rendszer, majd hosszú idő után épül fel egy másik. Kell egy átmenet és folytonosság, hogy továbbra is készülhessenek filmek, működhessenek fesztiválok. A 30%-os filmszakmai adókedvezmény anomáliáit is kezelni kell. A lényeg, hogy elkezdtünk egy hosszú távú párbeszédet arról, hogyan lehet rendbe tenni a filmszakmát. Az biztos, hogy nagyon régóta nem készült Magyarországon olyan átfogó szakmai összefogáson alapuló munka, amely az egész audiovizuális ipart érintené. 

Egyszerre van jelen az optimizmus és a szkepszis. A folytonosság a fesztiválok oldaláról különösen érzékeny kérdés, mert támogatások nélkül egyszerűen nem lehet időben megszervezni ezeket az eseményeket.

Ahogy haladtunk előre az időben, egyre ambiciózusabb célok jelentek meg: pályázati rendszerátalakítás, a szakma legitimációjának megteremtése, az átpolitizáltság csökkentése, illetve a vidék erősebb bevonása. 

Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, amivel persze az elvárások is magasra kerültek, ám most egy csendesebb, de nem kevésbé fontos időszak következik. A háttérmunka folytatódik a Filmreformban, amíg várunk, hogy a minisztériumban – a frissen kinevezett államtitkár, Nagy Ervin vezetésével – felálljon az a csapat (vagy csapatok), amelyek a szakmai egyeztetéseket folytatják. 

Egyesületet hoztatok létre a hazai filmfesztiválok érdekérvényesítésének erősítésére is. Ez a Fimreformon belüli szerveződés? Van ennek valamiféle előzménye?

A filmfesztiválok területe is azok közé a területek közé tartozott, amelynek korábban nem volt saját szakmai szerveződése. Létrehoztuk a Magyar Filmfesztiválok Társaságát, melynek az összes jelentős hazai filmfesztivál a tagja. Elkészítettük a saját white paperünket, ami a fesztiválokra fókuszál. Intenzív és nagyon érdekes munka volt. A filmreform lényege is végül is ez: hogy ezeket a különböző szakmai anyagokat összesítse és közös keretbe foglalja. A Filmfesztiválok Társaságának legfontosabb célja most egy közös etikai kódex elkészítése és egy piackutatás arról, hogy a filmfesztiválok hol helyezkednek el a szórakoztatóipar és kultúra mezőnyében.  

A Budapest Film is aktívan jelen van a folyamatban. A mozik helyzete egyáltalán nem könnyű, ezért közös filmszakmai érdek, hogy valahogy rendezni és fejleszteni lehessen ezt a területet is. Remélem, hogy mindebből valóban egy aktív szakmai közösség alakul ki.

A rövidfilm és a reklámfilm közötti átjárás adja magát – nem gondolkodtok reklám szekcióban, vagy a reklám hangsúlyosabb szerepeltetésén a fesztiválon? 

Ez egyébként most egy különösen aktuális kérdés.  A reklám érdekes terület ebből a szempontból, és most nálunk is erőteljesebb szerepet kap. Régóta találkozunk azzal a kérdéssel a fiatal rendezők részéről, hogy „hogyan is lehet bekerülni a reklámszakmába.”Ezért a 235 Productions gyártóházzal közösen elindítunk egy reklámfilmrendező-képzést,amelyhez csatlakozott a Spice Communication ügynökség, a Spar Magyarország, illetve a The Soup reklámfilmrendező páros, Nagy Bálint és Lőrincz Nándor – tehát a reklámfilmes szféra minden lényeges területéről fontos hazai szereplők . 

Ez egy hat alkalmas, ingyenes program lesz, elsősorban pályakezdő filmeseknek. Körülbelül nyolc embert választunk ki, akiket végigvezetünk a reklámfilmes szakma működésén — ügynökségekkel, rendezőkkel, márkákkal közösen.

Ennek lesz egy felvezető beszélgetése a fesztiválon is, ahol a teljes reklámos ökoszisztémát próbáljuk megmutatni: ügynökségeket, gyártóházakat, ügyfeleket. Nagyon izgatottak vagyunk emiatt, mert ilyen léptékű képzést most szervezünk először. Sőt, az sem kizárt, hogy később külön reklámfilmes szekció is létrejöjjön a fesztiválon.

Ti vagytok az egyetlen hazai Oscar-kvalifikáló fesztivál. Ennek elnyerése gondolom egyfajta csúcspont volt a fesztivál fejlődési ívében.

Több dimenziója is van ennek. Magyarországon először a filmes közeget sikerült megszólítanunk, aztán a filmrajongókat, később pedig a tágabb kulturális közönséget is. Nemzetközi szinten pedig lépésről lépésre építkeztünk: nemzetközi versenyprogram, külföldi zsűritagok, vendégek, majd az Oscar-kvalifikáló státusz megszerzése révén. Ez óriási nemzetközi hitelesítést adott a fesztiválnak.

Az Oscar-kvalifikáció megszerzése hosszú folyamat volt. Kétszer pályáztunk rá és másodjára sikerült, ez akkor totális meglepetésként ért minket. Ehhez egy nagyon részletes pályázatot kellett benyújtani a fesztivál összes eredményével, nézőszámokkal, nemzetközi kapcsolatokkal, programokkal együtt. A nevezések száma egyébként azóta brutálisan megnőtt: korábban évi 1000-2000 film érkezett, most már bőven 5000 fölött vagyunk. A legtöbb nevezés Németországból, Franciaországból és az Egyesült Államokból érkezik, de a régiós országok — például Románia, Ausztria vagy a visegrádi térség — is egyre erősebben jelen vannak. 

Egyébként idén a magyar szekcióba meglepő módon minden korábbinál több film érkezett, ráadásul nagyon sok kifejezetten erős darab volt köztük. Most először dolgoztam együtt Korom Annával a magyar program válogatásán – rendkívül inspiráló szellemi munka volt, tehát bár nagy kihívást jelentett, de nagyon élvezetes munka volt, amelynek a végén minden eddiginél több magyar film kerülhetett be a versenybe. 

A filmgyártásban, de különösen a rövidfilmeknél a reklámoknál és az animációknál egyre hangsúlyosabb az AI szerepe. Ezzel párhuzamosan egyre erőteljesebben jelenik meg az igény az AI szabályozására is: a BAFTA például már kialakította a saját nevezési regulációját. Ti a Friss Húson terveztek-e hasonlót?

 Az AI-al kapcsolatban egyelőre nincsenek külön szabályaink, inkább általános szerzői alapelveink vannak. Számunkra az a fontos, hogy az alkotás szerzőisége ne legyen kétséges. A rövidfilmek világában jelenleg még nem látunk komolyan vehető, teljes egészében AI-al készített munkákat. Sokkal inkább a reklámoknál vagy politikai videóknál jelenik meg ez a technológia.

Az animációs közegben erős ellenérzés van az AI-jal szemben, mert sokan a kreativitás ellentéteként tekintenek rá. Én ezt árnyaltabban látom. Szerintem jelenleg ez egy eszköz, mint egy szövegszerkesztő vagy vágóprogram. Nem helyettesíti az emberi kreativitást, hanem attól függ, ki és hogyan használja.

Az AI rövidfilmek jelenleg inkább technológiai attrakciók, mint valódi művészeti alkotások. Kicsit olyan ez, mint a mozgókép legkorábbi időszaka, amikor önmagában az is csodaszámba ment, hogy megmozdult a kép. Ennek a művészi nyelvnek a kialakulásához is hosszú idő kellett.

Borítókép: Friss Hús