A cikk eredetileg a Kreatív novemberi számában jelent meg.

László Márk, aki 1990-ben született, és egészen kiskora óta a rajzolás és a történetmesélés kapcsolata foglalkoztatja a legjobban. 

2018-ban mesterdiplomázott a MOME animáció szakán, ahol a diplomamunkája a magyarul „A kisfiú és a szellembohóc” címen megjelent képregénye volt, ez később megjelent francia, spanyol és angol nyelven is „Ghostclown” cím alatt. 

Ennek a munkának is köszönhetően kapta meg a lehetőséget az amerikai Dark Horse kiadónál, hogy Hellboy-történeteken dolgozhasson. Ezenkívül jelent még meg képregénye a szintén amerikai BOOM! Studiosnál („Jim Henson's The Storyteller: Ghosts” címen), illetve itthon a Szépirodalmi Figyelőben és Csepella Olivér „Nyugat+Zombik” kötetében is voltak munkái.

Hellboyt már azelőtt is sokat rajzoltam, mielőtt megkaptam volna a lehetőséget, hogy egy igazi Hellboy-történeten dolgozzak, így nem volt számomra teljesen ismeretlen, de egész más érzés volt őt „hivatalosan” is rajzolni.

Itt azokat a skicceket látjuk, amelyeket a Szívesség a Fösvénynek című történethez firkálgattam. A tanulságom: jó Hellboyt rajzolni nehéz, ellenben rosszat könnyű. Ezek még itt inkább rosszak, de ekkortájt kezdtem el kapiskálni, hogy mit is szeretnék és tudnék kezdeni a karakterrel.

Skiccek szellem-Budapest girbegurba házikóiról, amelyekhez elsősorban Szentendréről és a régi Tabánról készült archív fotók szolgáltak referenciául. Alul pedig a kedves lakók.

Grabiñsky, a lófejű banya. Amikor Mike megkérdezte, milyen történetet rajzolnék szívesen, véletlenszerűen dobtam be neki az 1838-as nagy pesti árvíz és a lófejű banya ötletét. A legnagyobb meglepetésemre mindkettőt beleírta a sztoriba. Érdekesség a történetből: Grabiñsky háza egy létező, régóta elhagyatott villa a 16. kerületben, nem messze onnan, ahol felnőttem.

A második történethez készült Hellboy-skiccek. Ekkorra már talán jobban a kezemben volt a figura, legalábbis ezek a rajzok szerintem már jobban sikerültek.

Ezeken a fázisokon megy végig minden oldal, mielőtt továbbküldöm őket színezésre. Az első, digitális, vázlatos layout képen még csak a panelek száma és a storytelling végleges. A második, (még szintén digitális) „ceruzafázisnál” már konkretizálódnak a dolgok, de a hátterek még sok esetben elég jelzésértékűek. Ezeket általában már kézi rajzzal dolgozom ki papíron, mielőtt kihúzom őket a tollaimmal, meg mindenféle filcekkel – jelen esetben az esőt például klasszikus irodai hibajavítóval kevert fehér tussal oldottam meg.

Az árvizes jelenetnél az egyik panellal szerényen kalapot emelek Holló Barnabás nagyszerű domborműve előtt, amely a Ferenciek terén található Budapesten, és Wesselényi Miklóst ábrázolja, amint épp a bajbajutottakat menti ki az elárasztott házak ablakaiból.