Korábban pontosan megfogalmazta, hogy a cél egy „független, nyitott, szakmailag megalapozott és a közbizalmat erősítő” közmédia kialakítása. Hogyan határozná meg a függetlenség kritériumait?

A médiatörvény már korábban is nagyon jól meghatározta a függetlenség fogalmát, érvényesülése tehát egyáltalán nem szubjektív megítélés kérdése. 

Az egyik legfontosabb kritérium az, hogy a közmédia a kormányzati, politikai és gazdasági szereplőktől is függetlenül működjön. Általában a kormányzati és politikai függetlenségről szoktunk beszélni, de szerintem a gazda sági legalább ennyire fontos. 

A vezetőit átlátható, megkülönböztetés-mentes és objektív eljárással választják ki – most éppen ezen a folyamaton dolgozunk. Az autonóm szakmai működés alapja pedig a szerkesztőségi függetlenség tiszteletben tartása. Ezeken a kritériumokon dolgozunk, és ezek mentén kell működnie nemcsak a közmédiának, hanem az egész sajtónak is.

Milyen konkrét garanciák akadályozzák meg – amelyeket nyilván a törvény is rögzít –, hogy a mindenkori kormány közvetlenül vagy közvetve befolyásolni tudja a közmédia szerkesztési vagy szervezeti működését?

Itt egy többszintű garanciarendszerről beszélünk. Az első és legfontosabb az intézményrendszer maga. Pontosan azért kellett ehhez hozzányúlni, hogy az irányító szervezetek átláthatóak és függetlenek legyenek. Elsősorban két testületről van szó, az egyik a Független Közmédia Testület, amely a tulajdonosi jogokat, a másik pedig a Közszolgálati Tanács, amely a társadalmi kontrollt gyakorolja a közmédia felett és számonkéri a közszolgálatiságot.

Az új rendszerben a rádió és televízió, valamint az MTI vezérigazgatói visszahívhatóak lesznek, így lesz következménye annak, ha nem teljesülnek a célok. Ráadásul a rendszer átláthatóvá válik. Eddig a Duna Médiaszolgáltató Zrt. és az MTVA egymástól elkülönülten működött: az egyiknél volt a megrendelői felelősség, a másiknál a gyártás. Így a műsorok tényleges készítőit nem lehetett felelősségre vonni azért, ami a képernyőn történt. Ennek az átláthatatlan intézményrendszernek vége, ezt szüntette meg a törvény ezzel a quick-fix megoldással. 

Ugyanakkor garantálni kell a szerkesztőségi függetlenséget házon belül is. Úgy tudom, az ideiglenes vezetőség már frissítette is a szerkesztőségi alapelveket, de ezek a szabályok csak akkor érnek valamit, ha be is tartják, és be is tartatják őket. Mindez az új médiatörvény által meg újított Közszolgálati Charta alapján történt, amely által számonkérhető a közmédia hírszolgáltatásain az objektivitás: a hírek pártatlanságára, a politikai szereplők megjelenítésére, a hírek módosítására és az újságírói autonómiára vonatkozó szabályok betartása. Azonban az előző kormány idején is létezett egy Közszolgálati Kódex, ha betartották volna, biztosan nem így működött volna a közmédia. 

Emellett a közmédia számára is ott van az ugyanebben az időszakban újraalakuló Médiatanács, mint hatósági kontroll. Hozzájuk lehet fordulni például akkor is, ha a nézők, hallgatók úgy éreznék, sérül a közmédia függetlensége. Fontos hangsúlyozni tehát, hogy ez egy több szintű rendszer.

Mindezek fényében érdemes tisztázni, ami augusztus 3-án és 4-én történt. Hétfőn a közmédia bejelentette, hogy a megújuló M1 Híradó főszerkesztője Hajdú Gábor, egyik műsorvezetője pedig Borsa Miklós lesz, másnap viszont már jött a hír, hogy mindkettőjük megbízását visszavonták. Ez különösen azután kínos, hogy Magyar Péter a Telex Facebook-bejegyzése alá odakommentelte, hogy „Nem hinném…”. Nem tartja szerencsétlennek a közmédia függetlensége szem pontjából a gyors visszaléptetést?

Szerintem a legnagyobb probléma az, hogy ma Magyarországon senki sem hiszi el, hogy a közmédia képes magától korrigálni egy hibát, teljesen függetlenül attól, ki és mit kommentel. Ez a bizalmatlanság az elmúlt 16 év következménye, és ez mutatja meg igazán, milyen állapotban vagyunk. Fel sem vetődik az emberekben, hogy a közmédia magától javítson ki egy rossz döntést. Pontosan ezért van szükség arra, amit most csinálunk. Ha néhány év múlva eljutunk oda, hogy ez a reflex már nem működik mindenkiben, akkor sokkal jobb helyzetben leszünk. Ezen a bizalomépítésen kell dolgozni, amit nem lehet egy kapcsolóval felkapcsolni. Minden egyes nap meg kell dolgozni érte. Lesznek még hibák a jövőben is, de ha azokat felvállaljuk és korrigáljuk, azzal is a hitelességet építjük. 

Van egy másik szempont is, ami túlmutat a közmédián: a társadalomnak el kell döntenie, hogyan rendezi le az elmúlt 16 évet, kinek bocsát meg, és kinek nem. Nagyon nehéz úgy mindenki hangját megszólaltató közmédiát építeni, ha azokat az embereket, akik az elmúlt 16 évben valamilyen formában részt vettek a rendszerben, eleve kizárjuk. Ha így teszünk, hogyan fog megszólalni mindenki, hogyan tudunk erről az időszakról beszélni? Ez a kérdés nem csak a közmédiát érinti, és nagyon jó, hogy beszélgetünk róla, mert e nélkül a kibeszélés nélkül nem tudjuk feldolgozni az elmúlt 16 évet.

Visszatérve egy picit erre a konkrét esetre: az ő előéletük teljesen ismert volt, így a jelölésük nem volt hiba már önmagában is?

Ezt végül korrigálták. De még egyszer hangsúlyozom, a minisztérium nem foglalkozik személyi ügyekkel, és a történtek fényében is teljesen egyértelmű, hogy a kinevezésükhöz nem volt semmi közünk. Nem akarom ezt minősíteni, a lényeg, hogy maga a közmédia korrigálta a döntést. Ez a bizalomépítés szempontjából is fontos: nemcsak az a lényeges tehát, hogy kik dolgoznak ott, de az is, hogyan reagálnak, hogyan reflektálnak egy-egy ilyen helyzetre.

Ha egy közmédia-vezető politikai nyomást érezne, kihez fordulhatna?

Ennek megvannak a különböző lépcsőfokai. Elsősorban belső szerkesztőségi függetlenséget kell kialakítani, erre törekszik már az ideiglenes vezetés is, amit az új vezetésnek hosszú távú garanciákkal kell megerősítenie. A Független Közmédia Testület egyik feladata, hogy védelmezze a közmédia függetlenségét, így ha a közmédia politikai nyomást tapasztalna, a saját, a tulajdonosi jogokat gyakorló testületéhez fordulhat. Emellett, ha a Médiatanács jól működik, akkor az a következő fórum erre. És természetesen a nyilvánosság is egy nagyon fontos kontrollfórum.

A közmédiában kinevezett ideiglenes vezetők által felvett munkatársak – például a Kossuth Rádiónál Kerényi György átmeneti vezető által csatornaigazgató- helyettesi pozícióba kinevezett Magyari Péter és Bogár Zsolt, illetve a Duna csatornaigazgatói pozíciójába kinevezett Szeleczky Ádám, valamint az általuk felvett számos szerkesztő és újságíró munkatárs – mennyire tudhatják biztosnak a pozíciójukat, ha a pályázat útján megválasztott új vezetők további átalakításokról döntenek? Ha garantálnánk a helyüket, a következő vezető kezét kötnénk meg?

Az elején muszáj megfogalmaznom egy disclaimert: a minisztérium nem foglalkozik személyügyekkel a közmédiában, ez nagyon fontos. De mindenki, aki most belépett a közmédiába, pontosan tisztában volt a helyzettel és azzal, hogy ez egy ideiglenes vezetés. A vezérigazgató mandátuma addig tart, amíg az új vezető meg nem érkezik. Az ideiglenes vezető ráadásul nem is fog pályázni a pozícióra – ez egyébként alapfeltétel is volt a felkérésekor. 

Az ideiglenes vezetőknek három egyértelmű mandátuma van. Az első, hogy azonnal megszüntessék a propagandát, és új hírszolgáltatást indítsanak el. A második, hogy elvégezzék az auditot és összeolvasszák a két intézményt, a Duna Médiaszolgáltatót és az MTVA-t, ami önmagában is hatalmas vállalatvezetési feladat. A harmadik pedig, hogy működtessék ezt a nagyvállalatot addig, amíg meg nem érkezik az új vezetés. Ehhez a munkához muszáj volt embereket felvenni. Mindenki, akit felvettek, tudomásul vette, hogy ez egy átmeneti vezetés. Ez pontosan úgy működik, mint bármelyik magánvállalatnál: az új vezetőnek megvan a hatásköre arra, hogy eldöntse, kivel szeretne együtt dolgozni.

Körülbelül mikorra várható a Magyar Rádió és Tele vízió Nonporfit Zrt., valamint az MTI Nonporfit Zrt. vezérigazgatójának kinevezése, kalkulálva azzal is, hogy csúszik a Független Közmédia Testület felállása, amely dönt majd a pályázat kiírásáról, és javasolja az új vezetőket mindkét szervezet esetében?

Ez bizonyos értelemben rajtunk kívül álló folyamat, de ha megpróbálunk egy idővonalat felvázolni, az eredeti terv szerint augusztus 31-én állt volna fel a Független Közmédia Testület, amiben lehet egy körülbelül egyhetes csúszás, remélem nem több – de hangsúlyozom, ez nem rajtunk múlik. 

A testület megalakulása után maga dönt, hogy mikor írja ki a pályázatot. Ha gyorsan, szeptember közepén kiírják, a 30 napos jelentkezési határidőt figyelembe véve, akkor október közepén-végén sor kerülhet a meghallgatásokra. Reálisan novemberre állhat fel az új vezetés, ami ideális is lenne. Így az ideiglenes vezetésnek még ezt a bő két hónapot kell levezényelnie, amíg az új vezetők hivatalba lépnek.

Milyen döntéseket hozhat önállóan a Magyar Rádió és Televízió vezetése, és melyekhez kell majd a Független Közmédia Testület jóváhagyása? Mi történik akkor, ha a Független Közmédia Testület és a közmédia vezetése szakmai kérdésben nem ért egyet?

A törvény ezen a téren nem változott. Korábban is meg voltak azok az összeghatárok, amelyeket jóvá kellett hagyatnia a közmédiának a testülettel. Ez 100 millió forintos szerződéskötési határt, illetve 300 millió forintos tárgyalási engedélyt jelent, ez eddig is így volt.

Érkezett azonban több olyan szakmai visszajelzés is, hogy ezek az összegek túl alacsonyak, így a médiatörvény felül vizsgálata során meg fogják vizsgálni, mennyire életszerű ezeket a határokat fenntartani. Az összeghatárokról a tapasztalatok és visszajelzések alapján később lehet majd beszélni és esetleg módosítani azokat. Az új testület fogja kialakítani a közös működési módot a menedzsmenttel. De a lényeg az, hogy jelenleg az ilyen volumenű szerződéseket jóvá kell hagyatni a közmédia testülettel.

Ha a parlamenti többségnek meghatározó szerepe van a Független Közmédia Testület összetételében, mitől lesz az intézmény független a politikától? Milyen intézményi garanciák vannak erre?

A független közmédia testületbe kilenc fő kerül be. Ebből három tagot a mindenkori kormánypárti frakció, hármat a mindenkori ellenzéki frakciók delegálnak, ami önmagában is egyenlő arányt jelent a két politikai oldal között. Három tagot pedig a médiaszakma jelöl, ők biztosítják azt, hogy legyen egy komoly ellensúly a testületben, ők lehetnek a mérleg nyelve a döntések során. Az lenne az ideális – ami persze a frakciókon múlik –, ha a pártok is szakmai jelölteket állítanának a saját helyeikre is.

Korábban kritikaként fogalmazódott meg a jelöltek kel kapcsolatban, hogy nincs köztük aktív újságíró vagy gazdasági szakember.

Azt kell megnézni, hogy a végén miként állt össze a teljes testület, mert itt nem egy-egy emberről, hanem kompetenciákról van szó, amelyeknek ki kell egészíteniük egymást. A testületnek egyébként jogában áll külső szak értőket is bevonni, ha úgy látja, hogy valamilyen kompetencia éppen hiányzik.

Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter korábban azt mondta, hogy a közmédiáról szóló társadalmi párbeszédet az átalakítás részeként, az átmeneti vezetés felállása után indítják el. Eddig – augusztus végéig – milyen elemei valósultak meg ennek?

Kétféle párbeszédről beszélünk: szakmairól és társadalmiról. Fontos tisztázni azonban, hogy ez még nem a médiatörvény megvitatása és az arról való társadalmi egyeztetés – az majd később jön –, hanem a közmédia koncepciójáról szóló párbeszéd. Arról, hogy mit gondolunk mi, mint társadalom és mint szakma arról, hogyan kellene kinéznie egy magyar közmédiának. Szerintem ez nagy szerű dolog, mert ilyen átfogó szakmai párbeszéd még nem volt Magyarországon. A szakmai párbeszéd gyakorlatilag a végéhez ért, és kifejezetten jó eredményekkel zárult.

Ez a folyamat körülbelül egy hónapja indult el, és több mint 120 érdemi anyag érkezett be különböző szakmai szervezetektől. Ez összesen több mint 250 ezer szót és 640 oldalt jelent. A szakma nagyon komolyan vette a felkérést, nagyon jó felvetések, jó minőségű anyagok érkeztek, ami bizalommal tölt el. Ráadásul nemcsak a szorosan vett médiaszakmáról van szó, hanem rengeteg egyéb területről is: oktatás, kultúra, kisebbségpolitika, nemzetpolitika, technológiai stakeholderek. Több mint 200 közvetlen felkérést küldtünk ki, de a beadás teljesen nyílt volt, bárkitől szívesen fogadtuk a javaslatokat. Készül egy részletes összefoglaló is, és minden beérkezett anyagot nyilvánosságra fogunk hozni. Az a tervünk, hogy ezt az összefoglalót átadjuk a testületnek még a pályázat kiírása előtt. Mivel a testület független, a minisztérium nem mondhatja meg, mi legyen a pályázatban, de a testület dönthet úgy, hogy bizonyos beérkezett szempontokat beemel a kiírásba. Ez a szakmai anyag az új vezetés munkáját és gondolkodását is segítheti majd. A társadalmi párbeszéd pedig kicsit később kezdődik.

Milyen konkrét területeket érintenek a legérdekesebb javaslatok?

Konkrét témakörökre kérdeztünk rá, de azokon kívül is sok vélemény érkezett, amiket szintén beépítünk az anyagba. Kirajzolódtak nagyon izgalmas témák: például a közmédia mint munkahely kérdése, hogy milyen a bérezés a független médiához képest, az utánpótlás kérdése, a mesterség tanulása, hogy milyen szerepe van ebben a közmédiának. De felmerült a hírkerülés, mint közszolgálati probléma, vagy az is, hogy a közmédia jelentsen-e egyfajta „ellenáramot” a mai rövid, töredezett formátumokkal szemben: azaz segítsen-e a mélyebb megértésben hosszabb videókkal, podcastokkal, analóg élményekkel. Szóba került a mesterséges intelligencia és a metaadatok kezelése is, de a felvetések odáig is eljutnak, hogy minek kell nekünk egyáltalán közmédia. 

Izgalmas, hogy 16 év után most először vetődnek fel érdemben ezek a szakmai kérdések a közmédiával kapcsolatban. Ez is mutatja, hogy megvan a bizalom a szakmában az iránt, hogy most egy normális közmédiát lehet építeni, különben nem vették volna a fáradtságot, hogy ezekkel a kérdésekkel ilyen komolyan foglalkozzanak, vagy hogy a Facebookon vitatkozzanak a jelöltekről.

Törésvonalak is látszanak: a médiaipari érdekképviseletek például egy szűkebb közmédiát szeretnének, míg az alkotói és felsőoktatási szereplők egy tágabb, infrastruktúra-jellegű közmédiában gondolkodnak.

A kereskedelmi médiumok nyilván nem szeretnének maguknak egy államilag finanszírozott konkurenciát.

Így van, ez is egy természetes szempont. Az anyagban pontosan bemutatjuk, hol vannak az érdekegyezések és az érdekellentétek, mert ez nem egy véleménynyilvánítás a részünkről, hanem a helyzet feltárása. Nem mi akarjuk megmondani, melyik vélemény a helyes, a cél az, hogy egyáltalán elinduljon erről egy párbeszéd. 

Például a civil és a felsőoktatási oldal mérést és nyilvános célszámokat javasol a reprezentációra, míg a nemzetiségi közösségek önálló döntési jogú alkotóműhelyeket szeretnének. Vannak olyan területek is, ahol nagy az egyetértés, ilyen például az archívumok közös hasznosítása.

Az archívum közös hasznosítása alatt azt kell érteni, hogy a rádió, a televízió és az MTI közösen használja egymás archív anyagait?

Nem, hanem a közgyűjteményi, oktatási és kutatási célú megnyitást, hogy a közmédián kívüli intézmények, egyetemek, kutatók is használhassák az archívumot, hiszen ez egy felbecsülhetetlen nemzeti kincs. Ehhez tisztázni kell, mi számít közkincsnek és milyen célra adjuk ingyen, már csak azért is, mert a fenntartása ugyanakkor komoly költség. Persze, ahhoz, hogy ilyen formában használható legyen, bizonyos, hogy sokkal felhasználóbarátabb rendszert kell az archívumok mögé tenni, ami komoly munka.

Milyen további javaslatok érkeztek még?

Felmerült a megosztott infrastruktúra ötlete, a helyi média szolgáltatók támogatása, a kihasználatlan utómunkakapacitások megnyitása a piac számára, vagy egy koprodukciós keretrendszer a filmes és dokumentumfilmes szakmával. 

Emellett sokan mondják, hogy az MTI hírei legyenek mindenkinek ingyenesek. Ellenérvként fogalmazódik meg viszont, hogy ez úgy torzítaná a piacot, hogy más hírügynökség nem tudna belépni, pedig szerintük a hírek versenyében fontos lenne, hogy akár több hírügynökség is legyen az országban.

Mint ahogy egy ideig volt is némi konkurenciája az MTI-nek: 2004-ben, az RTL Klub kezdeményezésére létrejött a Független Hírügynökség, amely végül 2011-ben megszűnt.

Pontosan. Ráadásul, ha megnézzük a nemzetközi piacot, a legtöbb hírügynökség pénzért adja a híreit, és a kisebb piacokon működő hírügynökségek az állami finanszírozás mellett előfizetésekből és piaci megrendelésekből is bevételt szereznek. 

Mindenesetre az ötletek konkrét tartalmától függetlenül már maga a vita azt mutatja, hogy mennyire fontos a szakmai párbeszéd, hogy ezek a pro-kontra szempontok az asztalra kerüljenek. Ez a demokrácia: meghozunk egy döntést, de tisztában vagyunk a veszélyeivel is.

Visszatérve kicsit az intézményi keretre: mi volt az MTVA-val, mint intézménnyel a legnagyobb probléma, és az új struktúrában hogyan lehet ezeket a hibákat kiküszöbölni?

A legnagyobb probléma az volt, hogy a felállított intézményi keret lehetővé tette a felelősség teljes elkerülését, a rendszer egyáltalán nem volt átlátható. Ez most egyértelműen megszűnik. 

Az új intézményi rendszerben a gyártás és a megrendelés egy kézbe kerül, és kiválik az MTI, mint független hírügynökség. Hasonlóan ahhoz, ahogy ez korábban is volt.

Mennyi pénzt takaríthat meg az új rendszer, a korábbi évi nagyjából 165 milliárdból? Miből származhat megtakarítás? És így mekkora lesz a közmédia teljes költségvetése 2027-ben?

Lesz egy idei évre kiigazított költségvetés, amit az ideig lenes vezetés készít el. Lesz egy 2027-es egyszeri költségvetés, amit a határidők miatt még szintén az ideiglenes vezetésnek kell előterjesztenie. 2028-tól pedig hároméves költségvetése lesz a közmédiának a törvény szerint, amit már az új vezetés készít az új koncepció alapján. 

Az idei év első felében elköltötték, amit elköltöttek, de a másodikban az új vezetés már számos komoly költségmegtakarító intézkedést hozott, amelyek nyilvánosak. Például a tervezettnél lényegesen olcsóbban vásárolták meg az NB1 futballjogokat, és az audit során folyamatosan vizsgálják felül a szerződéseket. Ebből már most jelentős, több mint 10 milliárd forint értékű meg takarítás várható idén.

Eddig például milyen szerződéseket sikerült felmondani? A felmondott szerződések ellenére megmarad-e az a gyakorlat, hogy a közmédia nagy számban rendel külső produkciós cégektől szolgáltatásokat, vagy az új rendszer elsősorban saját gyártásra épül?

Az előző vezetés például évi 800 millió forintért kiszervezte az időjárás-jelentést, amit most felmondtak és házon belül oldanak meg. Vagy egy másik példa: évi körülbelül 500 millió forintot, azaz napi majdnem másfél millió forintot költöttek sminkelésre. Ezt is házon belül oldják meg mostantól. Sorra bontják fel a külső produkciós cégekkel kötött azon szerződéseket, amelyek házon belül helyettesíthetők. Mindez jelentős megtakarítást hoz már idén és jövőre is. 

Az audittal kapcsolatban fontos még elmondani, hogy egy külső cég is átvilágítja a közmédia szerződéseit és működését, és ezek a jelentések nyilvánosak lesznek.

Ha csak az év végén vagy még később lesznek vezérigazgatók a rádió és tv, valamint az MTI élén, akkor hogyan egyeztetnek velük költségvetési tervekről?

Ha az új vezetés november-decemberben lép be, a jövő év első negyedévének műsortervét még az ideiglenes vezetésnek kell elkészítenie, így az új vezetés munkája igazán a jövő év második negyedévétől lesz majd látható.

Mekkora lesz a Sajtóalap éves kerete? Hogyan akadályozzák meg, hogy a pénzosztás ne politikai szempontok szerint történjen? (A Sajtóalap olyan független médiumokat támogat majd, amelyek közszolgálati szempontból értékes tartalmat hoznak létre.)

Ez teljes mértékben a felálló Médiatanács feladata lesz. Ők fognak a szempontrendszerekről és szabályokról dönteni. Ezért fontos, hogy a Médiatanács megkérdőjelezhetetlen integritású szakemberekből álljon, mert ők és az általuk meghatározott bizottság rendelkeznek majd a pénzek felett.

Voltak már ötletek, például Tóta W. Árpád és Zsolt Péter is elmondták az elképzeléseiket, utóbbi a Kreatívnak adott interjújában is beszélt arról, hogyan lehetne a Sajtóalapot jól működtetni.

Többféle modell létezik, bízzunk abban, hogy a szakemberek a legtranszparensebb és leghatékonyabb megoldást választják majd!

Sokkal kevesebbet lehet hallani az MTI-ről és annak átalakításáról. Legutóbb az a 482 oldalas dokumentumgyűjtemény keltette fel az érdeklődést, amelyet az MTI néhány munkatársa adott át a megújuló közmédia vezetésének. A magukat PRO DOMO munkacsoportnak nevező tudósítók és hírszerkesztők több mint tíz éven keresztül gyűjtötték az általuk hírhamisításnak, cenzúrának és politikai beavatkozásnak tartott esetek dokumentumait. Nem tartja visszásnak, hogy azok a munkavállalók hozták ezt nyilvánosságra, akik több mint másfél évtizedig eltűrték ezt az eljárást? A jövőben mennyire tud a munkájukban bízni a független hírszolgáltatás?

Borzasztóan fontos, hogy ezek az anyagok nyilvánosságra kerüljenek, hogy ez ne történhessen meg újra. Nekem is volt képem arról, mi folyik ott, de az anyagot olvasva még így is megdöbbentem, milyen mérnöki precizitással működtették a propagandát, a letiltott szavak és kifejezések egész rendszerét. Ezzel szembe kell néznünk! 

Ugyanakkor nem az én tisztem megítélni, ki milyen mértékben vett részt ebben. Jelenleg zajlik egy szakmai audit, amit jogszerűen kell végigvinni, ehhez türelem kell. Az újságírás egy szakma, egyértelmű szabályokkal. Aki ezeket bizonyíthatóan felrúgta, vagy gazdasági bűncselekményt követett el, például túlárazott szerződésekkel, annak nincs helye a közmédiában. De ezt bizonyítani kell. A vizsgálatnak lesznek következményei, nemcsak az MTI-s Narancsdosszié, hanem az elmúlt évek egyéb ügyei kapcsán is.

Mi az elképzelés az MTI-vel? Hogyan működik majd együtt a közmédiával? Továbbra is közös newsroomban döntenek majd a közmédia hírműsorainak és az MTI anyagainak elkészítéséről?

Önálló hírügynökség lesz. Az, hogy miként működik együtt a közmédiával, az új vezérigazgatók koncepcióján múlik majd, ez nem az ideiglenes vezetés feladata. Nem a minisztérium fogja meghatározni az együttműködésüket.

Ha öt év múlva netán nagyon hasonló kritikák fogalmazódnának meg a közmédiáról, mint az elmúlt években, Ön szerint ki lenne ezért a felelős?

Nem csinálnám, ha azt gondolnám, hogy öt év múlva is ilyen kérdések merülhetnek fel. Az intézményi átalakítás és az új vezetők kiválasztása már most jelzi, hogy teljesen más irányba haladunk. A cél az, hogy visszakapjuk a közmédiát, és ez nem marketingszöveg. Független és propagandamentes lesz, ebben biztos vagyok!

Személyesen mit tekintene a saját miniszteri biztosi munkája sikerének? Mikor mondaná azt: „igen, ezért megérte végigcsinálni”?

A sikert abban látom, hogy már most, az ideiglenes hírszolgáltatás alatt is látszik a változás a rádióban és a tévében: már nemcsak Brüsszelről és Moszkváról esik szó. Ennek már most volt értelme, a hibák és a nehézségek ellenére is. Az ideiglenes vezetés tagjai előtt is le a kalappal, mert előkészítik a terepet a pályázat útján érkező új vezetésnek. 

A valódi sikerélményem viszont az lesz, ha egy-másfél év múlva felépül a bizalom, és az emberek nem feltételeznek már politikai vagy gazdasági függőséget a közmédia mögött. Ez egy történelmi projekt Magyarország számára, amit a nehézségek ellenére is végig kell vinni.

Mennyire tartja ideiglenesnek, és várhatóan meddig tölti be a miniszteri biztos pozíciót? Vállalna-e később más szerepet a közmédiában vagy máshol a médiában?

Abszolút ideiglenes, ez egy projektmunka. Minél jobban végzem a dolgomat, annál hamarabb szűnik meg a miniszteri biztosi pozícióm. Nem is fogok pályázni új állásokra a közmédiában, mert nem lenne helyénvaló. Egyelőre nincsenek más médiaipari terveim sem, teljesen erre a feladatra koncentrálok. • 

(Az interjú augusztus 27-én készült, lapunk megjelenéséig több, a közmédiát érintő további lépés is történt. Ezekről a hírekről – köztük Grósz Judit mandátumának meghosszabbításáról – a kreativ.hu oldalon számoltunk be.)

Képeken: Grósz Judit, a közmédia megújításáért felelős miniszteri biztos (Fotó: Szabó Réka)

A cikk először a Kreatív 2026 / 7-8. lapszámában jelent meg.