− Kérem, most azonnal jöjjenek ki, mert legalább 10 perce nem ver a szívem!
…
− Halló, kifolyatom a rákos szíved vérit, te gyökér, mitképzelsz, nem jössz ki, amikor kullancs van a fijamba??
…
− Mikor érnek már ide, még mindig sír a feleségem, mijazhogy sírásra nem jönnek ki?
…
− Jaj, olyan aranyosak, kedvesek, mindig van pár megnyugtató szavuk, még így hajnal kettőkor is, a százharminc per kilencvenes vérnyomásom miatt…
…
− De hát mindjárt elpusztul ez a szegény galamb, miért nem akarnak segíteni??
…
− Hát maguknak nem az a dolguk, hogy ennek a szegény hajléktalannak cipőt adjanak??? Hisz én kihívtam magukat hozzá, nincs cipője, szegénynek!

Folytathatnám, de minek? Kapásból idézek, megtörtént esetek. Egyes hívásokon nevetünk, másokon bosszankodunk, hajunkat tépjük, beépülnek a mitológiánkba.

A teljes cikket itt olvashatja.