Ez a cikk a Kreatív 2022. áprilisi számában jelent meg.

Két éve, nagyjából ilyentájt, a járvány kitörésének elején volt egy komoly döntési pont Sásdi Helga életében. Már közel két éve vezette a Publicis Groupe Hungaryt, amikor a járvány kitört. A több hazai ügynökséget (Leo Burnett, Saatchi & Saatchi, Publicis, Starcom, Perfomics, Zenith) egy ernyőmárka alatt képviselő szervezet az óbudai Montevideo utcában, különálló irodákban dolgozott. Miközben a háttérben folyamatosan igény volt a szervezeti egységesítés (az ügynökségek egyedi arcainak megtartása mellett), amihez értelemszerűen társult egy közös irodaház, hirtelen beütött a Covid és a home office. Közeledett az óbudai bázis bérleti szerződésének lejárata, és ugyan Sásdi Helga asztalán már ott volt egy új, belvárosi headquarter látványterve, de éppen akkor döntött arról, hogy pár nap alatt a több száz fős cég hazacuccol, és határozatlan ideig mindenki otthonról fog dolgozni. Az ügyvezető az Irányi utcai tervekbe azonnal beleszeretett, és tudta, a több ügynökségből létrejött új szervezetnek is egy közös bázisra lesz szüksége, de a világ éppen azt sem tudta, mi lesz holnap. A régi irodákból lassan menni kellett, az újat még el sem kezdték kialakítani, a kollégák mind home office-ban dolgoztak, és akkor eldöntötte, előre megy. 

„Azt a döntést hoztam, hogy nincs irodánk, és nem is lesz hova bemenni egy ideig. Ha szükség volt fizikai munkaállomásra, órákra bérelt coworking irodákba jártak be a kollégák, én pedig meggyőztem Párizst, hogy szükség van az új épületre. Növekedési pályán voltunk, és tudtam, az egyik legnagyobb ügyfelünk, a Procter & Gamble válsághelyzetekben sosem fékez, inkább gázt ad. Azt is tudtam, a járvány után majd mindenki többet szeretne, de kevesebb pénzért, ezért felépítettünk egy in-house stúdiót, ami az egyik ütőkártyám volt az anyacég felé az érvelésemben, hogy ebbe bele kell vágni.” 

Bejött a jóslata, amihez szerencse is kellett: az ügynökség portfóliójába tartozó ügyfelek core businessét nem érintette a járvány; a digitalizációban, digitális tartalomstratégiában és fejlesztésben – amikben különösen jó a Publicis Groupe Hungary – „a világ két év alatt tizenöt évet haladt előre”, a hazai cég pedig 140 új embert vett fel a Covid idején.

„Szerencsére úgy történt, ahogy megálmodtam. Ez az iroda a legjobb hely, ahova egy járvány után bejöhet az ember. Tele van közösségi terekkel, mindenkinek van elég helye, a saját stúdióban sok mindent le tudunk gyártani. Egy hely, ahova jó bejönni, ahova a szüleid is be akarnak jönni, ahol az ügyfelek meetingeket akarnak tartani, és ahol ráadásul dolgozni is lehet.”

New York, New York, New York

Sásdi Helga korábbi pályájából nem következett egyenesen, hogy egyszer egy akkora ügynökséget fog vezetni, mint a Publicis Groupe Hungary, de a merész döntések és az álmai kitartó nem feladása tetten érhető mintázat az életén, a pályáján. „Tizennégy éves voltam, amikor a bátyámmal egy hónapra elmentünk külföldre, mert fejembe vettem, hogy látni akarom Párizsban Jim Morrison sírját, és erről a tervemről sikerült meggyőzni őt is, a szüleimet is.” Egy hónapot járták a nagyvilágot, rengeteg ismeretséget kötöttek, menő hippiéletet éltek, visszatekintve nem is érti, a mátyásföldi lakótelepen hogy jutott ez eszébe két tizenévesnek. „Az utazás, a világot látni akarás, a külföldiekre való nyitás mindig is az életem része volt. Így csapódtunk bátyámmal a Balatonon is mindig a külföldiekhez, így mondtam igent 16 évesen egy kuvaiti útra, vagy az Amerikában élő nagynénémnek egy New York-i látogatásra.”

A mostani nevén Budapesti Gazdasági Egyetem külkereskedelmi karán tanult marketinget, amikor először meglátogatta kint élő családtagjait Amerikában. „Emlékszem, egy hónapot töltöttem ott, a többiek dolgoztak, én meg a Starbucks és a Barnes & Nobles között mozogtam csak, azok voltak a biztos pontok, messzebb nem merészkedtem.”

Unokatestvére már online marketinggel foglalkozott, amikor Magyarországon még azt sem tudták, mi az, és az internet is épphogy születőben volt. Sásdi Helgát a kilencvenes évek vibráló New Yorkja és az online világ is beszippantotta, egy hosszú kapcsolat kezdete volt ez a pillanat 1997-ben. Ezután amikor csak tehette, elutazott New Yorkba, miközben megszületett a legfőbb célja: New Yorkban élni és dolgozni egyszer.

Az egyetem elvégzése után először a magyar internet környékén kezdett dolgozni, a szakdolgozatához készített interjúk alapján kapta meg az első állását a Hvg.hu-nál, ami az Index és az Origo mellett az egyik legfontosabb online szereplő volt. Az online hirdetési lehetőségeket együtt tanulták az IT-val, olyan kezdeti problémákon keresztül, mint hogy „volt egy bannerünk, de már három nagy bank akart rajta egyszerre megjelenni, de mi nem tudtuk, hogyan rotáljuk őket”. A Hvg.hu után az Origo következett, ahova egyszer besétált néhány pasas egy e-kereskedelemmel foglalkozó amerikai startuptól, hogy a hirdetési lehetőségek után érdeklődjenek. Két héttel később az egyik amerikai felhívta, nem vállalná-e el a közép-európai képviseletüket, prágai központtal. „Látszott, hogy amit akarnak, az nagyon is előremutató, de a régió még nem tartott ott digitalizációban. Nekem az mégis egy nagy döntési pont volt, a stabil Origótól ugrottam a teljesen ismeretlenbe, de a külföldi lehetőség nagyon vonzott.”

„Ott volt a megbeszélésen egy okos, magabiztos, angolul is kiválóan kommunikáló fiatal lány, aki remek kérdéseket tett fel, látszott, otthon van az e-commerce-ben, amibe mi épp belépni készültünk. Ezért döntöttünk úgy a társammal, hogy megkeressük őt, érdekelné-e egy country manageri állás a startupunknál” 

– emlékezett vissza Bob Harrell az évtizedekkel ezelőtti találkozásra. A közös munka nem tartott olyan sokáig, a szakmai kapcsolat és a barátságuk viszont a mai napig él. „Coachképesítésem is van, és olyan területen dolgozom, ahol mindig is fontos volt a legjobb emberek megtalálása, természetes számomra, hogy bemutatok tehetséges embereket egymásnak” – válaszolt Bob Zoom-beszélgetésünkön arra a kérdésre, mi vitte rá, hogy éveken át mentorálja Helgát. Az elmesélés alapján pedig Helgával mindenki szeretett megismerkedni: nyílt, őszinte, magabiztos személyiség, aki keményen dolgozott, folyamatosan tanult és képezte magát. Bob Harrell szerint a sikere mögött két fontos pont van: mindig a jövőt kémleli, hogy mi lesz a következő innováció a szakterületén, és kellemes személyisége képessé teszi arra, hogy jó csapatokat állítson össze és motiválja őket. „Sose láttam elkeseredettnek, mindig azt mondta, semmi gond, megoldjuk” – tette hozzá az amerikai marketingszakember, aki jelenleg főleg gyógyszeripari és biotech cégeknek nyújt cégében marketingtanácsokat.

Salesből stratéga

De vissza a kétezres évek elejére! Az amerikai startup európai terjeszkedése végül nem járt túl nagy sikerrel, így az a munka véget ért. Sásdi Helga ekkor elfogadta a Danubius Rádió ajánlatát, ahol éppen belekóstoltak az internet adta lehetőségekbe. „Elsőre nemet mondtam az ajánlatra, mert a salescsapatban kínáltak pozíciót, az ott megszokott jutalékos rendszerben. Még nem voltak hirdetési felületek, amiket el lehetett volna adni, ezért mondtam, így nem tudom elvállalni, ahhoz előtte fel kell építeni a stratégiát.” Két héttel később Fischer András, a Danubius akkori vezetője felhívta, és megbízta a feladattal: akkor alakítsa ki a kereteket. 

A külföldi munkavállalásról közben sosem tett le. Amikor csak lehetett, repülőre ült, New Yorkba ment, és bekönyörögte magát az összes szakmai eseményre, konferenciára, majd szakkönyvekkel megpakolva tért haza. Aztán egyszer húzott egy merészet, és az összespórolt pénzéből megszavazott magának fél év amerikai tartózkodást. Találni egy New York-i munkát – ez volt az egyértelmű cél. A startupnál megismert amerikai Bob Harrell végig mentorálta, bemutatta, akinek lehet. 

„Megtanított rá, hogy elmenjek mindenfelé, szakmai konferenciákra, üljek az első sorba, és mindig kérdezzek. Egyszer egy munkaebéd előtt figyelmeztetett, készüljek fel, nagyjából 100 dollár lesz a számla, és nekem kell állni. Kinyitott nekem ajtókat, de nekem kellett rajtuk bemennem. Sokat számított, hogy céltudatos voltam. Mindenhol elmondtam, ki vagyok, honnan jöttem és mit szeretnék elérni. Egzotikus kelet-európai voltam az amerikaiak szemében, érdekeltem őket.”

De az álom váratott magára, a fél év letelt, a pénze elfogyott. Hazatért Magyarországra, hogy finanszírozni tudjon még egy amerikai utat. A kitartása meghozta gyümölcsét, bár először be kellett érnie Londonnal, ahol egy amerikai ügynökség (imc²) irodát nyitott, és embert kerestek erre a feladatra. Belevágott, abban a reményben, egyszer csak relokálják New Yorkba. Az álom végül 2011-ben vált valóra, amikor akkori londoni munkahelye, a Blast Radius révén megpályázhatott egy New York-i állást, amit el is vállalt.

„Emlékszem, már pont minden jól ment Londonban, berendezkedtünk, szerettünk ott élni, amikor a HR-es bejött hozzám ezzel a lehetőséggel, hogy na, itt az idő, Helga. Egy pillanatig még el is gondolkoztam rajta, hogy menjünk-e.” 

Mad Men, csótányok

Sokat várt rá, de az amerikai álom pontosan azt a szerepet töltötte be az életében, amit remélt tőle.

„Elképesztő élmény volt, a Madison Avenue-n volt az iroda, vissza a Mad Men-korszakba, régi épület, csótányok a konyhában, stimmelt az egész. Minden kivettem New Yorkból, amit lehetett. Ehhez az is kellett, hogy mindig rám dobták a nehéz feladatokat, oldjam meg, én vagyok az új munkaerő. Úgy kaptam meg ügyfélnek a Bacardit is, hogy ugorjak le Miamiba, és derítsem ki, mit kell tenni. Nem sokkal később egy végtelenített bankkártyával jártuk a cég marketingesével a bárokat, hogy teszteljük, mi a feladat” 

– mesélte nevetve.

Öt év után családi okok miatt költözött haza, közben pedig megtalálta egy másik kihívás: a budapesti Saatchi & Saatchi élére kerestek ügyvezetőt. Bár sosem tervezett vezetői karriert, a feladat komplexitásában meglátta a lehetőséget, úgy érezte, Budapestről is lehet nagyot gurítani. Nem sokkal később rábízták a Publicis Groupe Hungary vezetését. Nemrég pedig a hazai pozíciója mellé a cég regionális kompetenciaközpontjában, a Publicis Le Pont-ban kapott régiós társvezetői feladatot. //(Itt az Irányi utcai HQ büféjében tartunk egy kis szünetet.)//

A reklámot az ügyfelekkel együtt tanultam meg

Bár egy nagy kreatívipari ügynökséget vezet, pályájából is látszik, sokkal inkább a digitalizáció, az online tér izgalmai vezették. „A reklámmal az ügyfeleken keresztül kerültem mindig kapcsolatba. Az elején együtt kerestük, tanultuk, mik a kitörési pontok, a lehetőségek abban a teljesen új dologban, ami az online világot jelentette. Amikor kezdtem, alig volt szakember a magyar piacon ezen a területen, eleinte az IT-hoz tartozott az egész terület, később vált önálló salesterületté, majd bejöttek azok az igények, hogy egyre jobban dolgozzunk együtt a tartalomkészítőkkel. Hasonló fordulópontnál vagyunk most, amikor azt figyeljük, hova vezet most az út a Metaworldön keresztül. A Covid alatt megint hatalmasat léptünk a digitalizáció terén, most az a kérdés, mi lesz a márkák szerepe a következő érában.”

Pályája elején nem foglalkoztatta nagyon a gondolat, hogy egyszer vezető legyen, embereket irányítson. Később, amikor már New Yorkban dolgozott, megfogalmazta magának, hogy a következő cél egy iroda vezetése lehetne New Yorkban, akkor client lead volt, ez lett volna a következő logikus lépés. „Elmondtam ezt a tervemet az akkori főnökömnek is, emlékszem a hitetlenkedő mosolyára. De onnantól folyamatosan úgy nézett rám, úgy ítélte meg a munkámat, vajon képes lennék rá? Amikor már a hazaköltözés és a magyarországi ajánlat elfogadása mellett döntöttem, azt mondta, addigra elértem azt, hogy akár ez a terv Amerikában is sikerülhetett volna.”

Hátizsákos cégvezető

Transzparens, őszinte, egyenes ember – egyöntetű volt a vélemény Sásdi Helgáról, miután közvetlen munkatársaival beszélgettünk. Remek tárgyaló, gyorsan dönt, és nem fél felülbírálni a döntéseit, ha azokról kiderül, nem voltak a megfelelőek. Pragmatikus – emelték ki többen, ami sokszor azt eredményezi, két lépéssel előre jár, akár előbbre is, mint a többiek. De azon, hogy ne egyedül menjen előre, tudatosan dolgozik.

Sásdi Helga azt mondja, eleinte nehéz volt neki a vezetői szerep, mert azelőtt mindig ő volt a megoldó ember. Váltania kellett a gondolkodásban, hogy motiválni, irányt mutatni, vezetni az embereket más hozzáállást igényel. Most is időnként visszajelzik neki a kollégák, hogy sok mindenbe belefolyik, amit nem is vesz észre, mindenesetre vezetőként is képzi magát, hogy ebben még többet fejlődjön. Nincsenek vezetői allűrjei, oda ül le az open office-ban, ahol éppen hely van, és szeret lazán öltözködni, hátizsákkal járni.

A budapesti Publicisnél az új irodába költözés egybeesett a hozzájuk tartozó ügynökségek integrációjával (bár annak igénye már korábban megszületett), a közös épület ennek egyik első és legfontosabb lépése volt, de korántsem elég ahhoz, hogy különböző csapatokat gyúrjanak eggyé úgy, hogy megmaradjanak az értékes különbségek is.  Még nem értek az út végére, amit jó értelemben nehezít, hogy az elmúlt két évben szinte megduplázták a létszámukat – javarészt az üzlet nagyobb részét hozó nemzetközi digitális projektekre 150 embert vettek fel, jelenleg is 40 nyitott pozíciójuk van, így az összlétszám most 280 fő. 

„Sokan dolgozunk itt, akik vagy digitális területen vagy hagyományos reklámügynökségi keretek között nőttek fel, hozzájön még a média területe, ami megint legalább kétféle. Az új struktúrában viszont gyakran kiderül, hogy ha erőltetjük, hogy a különböző kultúrából, területről, cégből érkező emberek összeüljenek, és a saját területükön kívülről még odategyenek három másik kompetenciát, abból mindig kisül valami új, valami más” – ezt már a cégvezető teszi hozzá. A diverzitás minden aspektusa fontos személyesen neki és a cégnek is. 25 országból dolgoznak a budapesti irodában, sokan ezért az állásért költöznek Budapestre. „Itt építjük a kis New Yorkot.”

Hasonló a gondolat az anyacég Publicis Le Pont kezdeményezése mögött. Ennek az a lényege, hogy a cégcsoport kompetenciái összeadódjanak, és egymást segítsék. Ma már minden ügyfél esetében, ahol van ennek relevanciája, így dolgoznak, bekapcsolják bármely országból a megfelelő szaktudást, így praktikusan 600 ember dolgozik együtt. A Covid pedig az egészet felgyorsította és természetessé tette, mert ma már teljesen mindegy, ki hol van, be tud kapcsolódni egy munkába.