A cikk eredetileg a Kreatív májusi számában jelent meg. Ha érdekelnek az előfizetéseink, kattints erre.
„Nem tudom, ki lenne büszke arra, hogy az olvasói 8 százaléka szerint fideszes újságot ír, de mi rendkívül azok vagyunk. Mutatja, hogy sikerül középről tájékoztatnunk. Az a legjobb, amikor a posztjaink alatt összezavarodnak a kommentelők. Nem tudják eldönteni: ez a cikk most erre húz vagy arra?” Szűcs Dániel földrajz szakos egyetemistaként, 2017-ben kezdett Szegeder címmel blogot írni, az Urbanista mintájára főleg várostörténettel és urbanisztikával foglalkozott. Idővel egyre jobban kezdte érdekelni a közélet, ezért 2018 magasságában úgy döntött, inkább független újságot kellene csinálni. „Szegeden akkoriban már nem volt politikai érdekektől függetlenül működő lap: a megyei és a helyi fideszes újság, a Délmagyarország és a SzegedMa mellett egy hasonlóan elfogult ellenzéki önkormányzati lap működött, a Szeged.hu (ennek a nyomtatott verziója a Szegedi Tükör – a szerk.). Ezek közül lehetett választani. Aztán jöttünk mi.”
Hashtagigazi, hashtagfüggetlen
A megyei lapok, a Vas Népétől a Hajdú-Bihari Naplóig beolvasztott, központilag szerkesztett, a kormány narratíváját közvetítő propagandatermékekké váltak az elmúlt öt évben. Csongrád-Csanád megyében sem alakult ez másként: a regionálisan terjesztett napilapként és online portálként működő Délmagyarországot és delmagyar.hu-t is beszántották. Az újság a nyomdákkal is rendelkező Lapcom Kiadóhoz tartozott, őket vásárolta fel 2017 őszén az azóta elhunyt filmügyi biztos, Andy Vajna cége, az Avalue Befektetési Kft. A Botka László vezette város akkor bejelentette, hogy az önkormányzat és a tulajdonában álló szegedi cégek többet nem hirdetnek a lapban. (Botka 2002 óta Szeged polgármestere. 2017-ben volt az MSZP miniszterelnök-jelöltje, majd még ugyanebben az évben visszalépett. 2019-ben a pártot is elhagyta, és az ellenzékieket tömörítő Összefogás Szegedért Egyesület színeiben indult újra a polgármesteri posztért – a szerk.) 2018 őszén több más regionális és egyéb médium mellett a Lapcom, így a Délmagyarország is Mészáros Lőrinc médiavállalkozásához, a Mediaworsk Hungaryhez került – innen pedig egyenes út vezetett a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványhoz (KESMA). A szintén Mediaworks–KESMA-gyárhoz tartozó, tartalmát tekintve erősen kormánypárti, városi terjesztésű lap, a SzegedMa szerkesztősége 2021-ben össze is költözött a Délmagyarországgal. Nyilatkozataik szerint költséghatékonysági okokból.
A finomhangolt kormánypárti tartalomgyártás 2020 tavaszán kapott harmadik lábat. A magát „szegedi, független, igazi” hashtagekkel hirdető Szeged365-öt feltehetően már az építkező Szegederre is reagálva indították el. „Az újraosztott térben megjelent egy fideszes beállítódású polgármesterjelölt, aki elbukta a választásokat, de előjött egy lappal” – kommenteli a lap indulását Szűcs Dániel. A Szeged365-öt kezdetben az akkori nevén Szabad Európai Gazdasági Együttműködések a Dél-Alföldön Egyesület adta ki, ennek elnöke Nemesi Pál. Nemesi milliárdos építőipari vállalkozó, közbeszerzéseken igen jól keresett az elmúlt években. 2020-ban nevezték ki kormánybiztossá, 2019-ben pedig Botkával szemben, a Fidesz–KDNP támogatásával a polgármesteri posztért is elindult. Kampányán Kisházi Sándor és Kiss Balázs is dolgozott, ma az ő cégük, az S-Light Event Kft. adja ki a Szeged365-öt. Kisházi a lap főszerkesztője, Kiss a kereskedelmi vezetője, de az impresszumban mindketten szerepelnek salesesként is. „Ők inkább marketingesek, és azok is maradtak. Mi úgy kezdtünk el újságot csinálni, hogy még nem vagyunk újságírók, de szeretnénk azok lenni.”
Finomítani a helyzeten
A vidéki függetlenek közös oldala, a Szabad Hírek (szabadhirek.hu) jelenleg híraggregátorként működik. Tag a Szegeder mellett a Borsod24, a Debreciner, az Egriszin, az Enyu-gat, a 7300, a KAPOS-T, a kecsUP, a Nyugat.hu, a Szabadpecs.hu és a Veszpremkukac.hu. „A Nyugat.hu-val, a Szabad Péccsel, a Debrecinerrel és még néhány lappal szoktunk beszélni, főleg a pályázati lehetőségek miatt. Közelinek nem mondanám a viszonyt, de most például közösen gondolkodunk azon, hogy hogyan tudnánk jobban érvényesülni a hirdetői piacon” – mondja más vidéki független szerkesztőségekkel közös kapcsolatukról Szűcs Dániel. Az országos hírportálok közül létezik stabil tartalmi együttműködése a Szegedernek: a Telex. „Tavaly ősszel futott egy kampányuk, ahol megkérdezték az olvasókat, hogy miért támogatják őket. Valaki azt írta, hogy szegedi, és azért, mert ott nincs független sajtó. Na, ezen kicsit fennakadtunk Gergővel (Balogh Gergő, a Szegeder főszerkesztő-helyettese – a szerk.). Szerettük volna finomítani a kijelentést, úgyhogy írtam egy levelet Dull Szabolcsnak és Munk Veronikának.” Dull és Munk akkor mindketten a Telex főszerkesztői voltak, Munk ma tartalomfejlesztési vezető. A levelezésből szakmai támogatás és együttműködés lett, a Szegeder egy-egy nagyobb anyaga rendszeresen megjelenik a Telexen.
Lényegében nulláról
A Szegeder eleinte Szűcs Dániel egyszemélyes projektje volt, 2019 nyarától lettek kollégái. A lap büdzséje a kezdetekkor akkora volt, „amekkora egy szegedi egyetemistáé lehetett, lényegében nulla”. Szűcs így saját zsebből, a hirdetések menedzselésével kezdte építgetni a blogformában induló Szegedert. A projektet mentor vagy senior újságíró közvetlenül sosem segítette, saját elhatározásból és érdeklődésből épült fel. „Ha szerettem volna írni valamiről, addig túrtam a régi Indexet, amíg találtam valami hasonlót. Megnéztem, hogyan épülnek fel a cikkek, milyen kérdéseket tesznek fel” – meséli a kezdetekről Szűcs.
„Visszanézve úgy látom, komoly igény volt ránk. Körülbelül három és fél éve működünk valódi újságként, és mára ott tartunk, hogy 2-300 ezer valós látogatónk van egy hónapban, vagyis kétharmad annyian olvasnak minket, mint a Délmagyart.”
A lap a hirdetésekből befolyó összegek mellett pályázati forrásból tartja fenn magát, 2020 végén nyert az Open Society Foundations (Nyílt Társadalom Alapítványok) európai programján. Az akkor kapott támogatás 18 ezer dollárt jelentett, és Szűcs reméli, hogy az együttműködés folytatódhat idén is. A Szegedert jelenleg ő adja ki egyéni vállalkozóként, de a szerkesztőséggel tervezik, hogy a jövőben egyesületként vagy civil szervezetként folytassák a munkát. Emellett hamarosan elindítanak egy közösségi finanszírozási kampányt is. „Bizakodóak vagyunk, ha elég jó újságot csinálunk, működhet. Azt viszont még nem tudom, ez a harmadik láb a forrásaink 5 vagy 50 százalékát adja majd.” A 2022 eleji olvasói felmérésük alapján is úgy érzik, a közösségi finanszírozás-nak érdemes nekivágni, a lap körül kiépült egy stabil mag. „Több mint 300-an válaszoltak, többen hosszan, relevánsan. Páran írták azt is, hogy ne toljuk Botka szekerét, de ezekből a véleményekből volt kevesebb.”
Csinálni kell
„Az első naptól számítottam rá, hogy lesz felvásárlási javaslat, fenyegetés. De semmi. Szerencsére senki nem gondol ránk a tulajdonaként. Nem Fehéroroszországban élünk.” A Szegeder főszerkesztője azt mondja, függetlenként vidéken az ismert problémák ellenére is lehet építkezni és dolgozni. „Néha azt látom, az áldozati póz szélesebb, mint a valódi gondok. Nyilván befolyásolja a helyzetet a kormány, de itt viszonylag ritkán viszik el a gépeinket. Csinálni kell” – mondja. A Szegedert eddig egyszer keresték meg olyan ajánlattal, amiben bizonyos összegért kellett volna írni bizonyos témákról. A kérdésre, hogy politikai vagy üzleti szereplő kereste-e meg őket, Szűcs azt válaszolja, valahol a kettő között. „Veszélybe került volna a függetlenségünk feddhetetlensége, nem vállaltuk.” A választásokra a releváns jelöltekkel szerettek volna interjúkat készíteni, de az országos modellhez hasonlóan a kormányoldalról ezt a kérést elutasították. A Szegeder hozzáállására jellemző, hogy emellett arról is írnak, ha a fideszes kötődésű helyi média nem jutbe épp az ellenzéki eredményváróra – ahogy ez a választások után történt a Szeged365 vagy a SzegedMa stábjaival. Megjegyzik azt is, hogy ők szintén nem kaptak meghívót az eredményváróra, ahogy a Fidesz jelöltjéére sem.
A lap tavaly kapott új designt és rovatstruktúrát is. „Már inkább nézünk ki úgy, mint egy hírportál, és nem mintegy blog. A hagyományos rovatok helyett pedig helyalapon osztjuk fel a cikkeket: vannak helyi, megyei és belföldi híreink, plusz a kötelező fotó-, videó-és véleményrovatok.” Heti rendszerességgel egyszerre négyen-öten dolgoznak a Szegederen, néhány külsős, rendszertelenül publikáló szerző mellett. Egyelőre két teljes állást tudnak kitermelni, Szűcs Dániel mellett az egyik hírszerkesztőét, aki korábban aktív kommentelő volt. „Mindig jó humorral, pontosan javított ki másokat, úgyhogy ráírtam, nem szeretne-e a pult másik oldalán állni. Azt mondta, nem. Aztán egy későbbi álláshirdetésünkre jelentkezett.”
A Szegeder szívesen dolgozna tapasztalt kollégákkal, de bármennyire is logikus az ötlet elméletben, gyakorlatban nem egyszerű összehozni. „Mivel az elmúlt években nem működött Szegeden független minőségi sajtó, helyben nagyon kevés a jó, aktív újságíró. Megkerestünk néhány régi motorost, de ők különböző okok miatt nem vállalták a munkát.” Nem feltétlen az alacsony fizetésekkel lett volna gond. Volt olyan, már nyugdíjaskorú újságíró, aki azt mondta: nem szívesen dolgozik úgy, hogy random kommentelők mindenféle indok nélkül szétszedik a cikkeit. A helyi újságírók és salesesek hiánya nem csak Szegeden gond, de Szűcs szerint, amikor vidéki munkaerőhiányról van szó, nem specifikusan médiára jellemző problémáról beszélünk.
„Aki jó valamiben, az már rég Pesten vagy külföldön kap fizetést. Vidéken az marad, akinek szentimentális okai is vannak.”
Szűcs szerint bármilyen médiatérben létezhet tartalmi és anyagi függetlenség, az objektivitásra pedig legfeljebb törekedni lehet. „Nem minden MTI-hírt kell véleménnyel megírni, de a propit le kell róla hámozni” – mondja például az MTI kormányzati elfogultságával kapcsolatban. „Nem az alapján írunk meg valamit viccesebben vagy pejoratívabban, hogy fideszes vagy ellenzéki politikus csinált-e valamit, hanem az alapján, hogy mit csinált. Törekszünk a kiegyensúlyozott tájékoztatásra, de ez alapvető.” Amikor arról kérdezem, volt-e anyaguk, ami érezhető következménnyel járt a városban, azt mondta, nem tudja, kevesebben költöznek-e el miattuk, de ahhoz, hogy Szeged élhetőbb legyen, biztosan hozzájárulnak. „Egy város attól jó, ha működik a kultúra, jók a lakhatási lehetőségek, tiszta a levegő, de szerintem alappillér a szabad és minőségi sajtó is. Ez előttünk jó ideig nem volt, de velünk újra van.”
Az interjúnk Szűcs Dániellel a választások előtt készült. Az eredmények után írásban kérdeztük.
A 2018-as választások után rendre előjött, hogy a vidéki független sajtót kellene erősíteni. Négy évvel később a Fidesz győzelme nagyobb, mint eddig bármikor. Hogy látod, mennyiben felelős az eredményekért a NER média-politikája?
A vidéki független sajtót kell erősíteni, mert ezen a téren is vízfejország vagyunk. Fontos viszont kihangsúlyozni, hogy jellemzően városi hírportálokról van szó, amiket városi polgárok olvasnak – nem igazán jutnak el valódi, falusias vidékre, mint a NER sokszor ingyen bedobált propikiadványai, vagy a megyei lapok. Tévedés lenne most azért sírni, és abban keresni a vereség okát, hogy aNER elnyomja a független sajtót. Mindenki elnyomja, Kósa Lajos ugyan-úgy, mint Botka László. Érdemi politikát kellene gyártania az ellenzéknek. Értenie kellene, hogy miért kötődik a magyar vidék Orbán Viktorhoz – akkor lehetne releváns üzeneteket közvetíteni.
