Július 27-én, vasárnap lesz a 112. Tour de France befutója Párizsban. A világ legnézettebb és legnagyobb költségvetésű országúti kerékpáros versenyét 1903-ban rendezték meg először, és talán kevesen tudják, hogy a bajnokság két francia újság rivalizálásából született.
Az 1892-ben alapított Le Vélo a századfordulón Franciaország vezető kerékpáros sportlapja volt, amely a sporttudósításokat hírekkel és politikai kommentárokkal ötvözve napi 80 ezer példányban jelent meg.
Pierre Giffard, a modern politikai tudósítás úttörője, újságkiadó és sportszervező 1896-ban csatlakozott kollégájához, Paul Rousseau-hoz a Le Vélo élén. Az év nyarán megszervezte az első párizsi maratont, és részt vett az Automobile Club de France megalapításában is. Csakhogy Giffard és az újság egyik fő támogatója, az autógyáros Jules-Albert Dion a Franciaországot éppen akkor teljesen megosztó Dreyfus-ügyben ellentétes oldalon álltak. Nézeteltérésük miatt Dion végül úgy döntött, nem támogatja tovább a Vélót, és L’Auto-Vélo néven újságot alapít, hogy Giffard-t kiszorítsa a piacról. Az új lap szerkesztőjének Henri Desgrange-t választották, aki sokoldalú ember volt, ügyvéd, kerékpáros szervező és egykori versenyző.
1900-ban jelent meg a L’Auto-Vélo első száma, amit sárga papírra nyomtattak, hogy megkülönböztessék magukat a Le Vélo zöldjétől. A Vélo erre beperelte az újságot plágium miatt, mondván, hogy túlságosan hasonló nevet választottak. A pert megnyerték, és ezzel komoly csapást mértek az új lapra, amely ettől kezdve L’Auto (ma L’Équipe) néven jelent meg. Csakhogy a siker elmaradt: az olvasókért folytatott küzdelemben folyamatosan alulmaradtak a jól bejáratott Le Vélóval szemben. Valami nagy dobásra volt szükség, hogy végre rájuk is odafigyeljenek a kerékpársport rajongói.
1902 novemberében Desgrange ötletelésre hívta össze a szerkesztőséget. Egyik munkatársuk, Géorges Lefèvre ekkor egy minden addiginál hosszabb kerékpáros verseny megszervezését javasolta, csakhogy nem körpályán, hanem az országúton. A többi sportmagazinnak is megvoltak a saját versenyeik, de Lefèvre ötlete, a Tour de France nagyságrendjében és lehetséges vonzerejében is messze felülmúlta azokat.
Bár Desgrange eleinte kockázatosnak ítélte a kezdeményezést, mégis gyorsan cselekedtek, és 1903. január 19-én a L’Auto bejelentette az addigi legnagyobb, hatszakaszos, 2428 km hosszú kerékpárversenyt, amelyet május 31. és július 5. között rendeznének. Ám egy héttel a rajt előtt mindössze 15 nevezés érkezett, ezért az indulás időpontját áttették július 19-re, a nyereményalapot 20 ezer frankra emelték, és napi öt frankot ígértek minden versenyzőnek, aki az adott versenynap végén bekerül a legjobb ötvenbe. Az eredmény nem maradt el: hamarosan egy 60 versenyzőből álló mezőny állt készen a futamra – 49 francia, 4 belga, 4 svájci, 2 német és 1 olasz –, és közülük csak 21-en voltak profi kerékpárosok.
A vállalkozás kudarcától tartó Desgrange a bajnokság első napján az újság szerkesztőségében bujkált, szemben Lefèvre-rel, aki végig követte a versenyt, néha maga is kerékpárral, máskor autóval vagy vonattal, hogy egyetlen ellenőrzőpontot se hagyjon ki. Ő volt a versenyigazgató, a felügyelő és a riporter egy személyben.
Már az első Tour de France szenzáció lett: több százezer ember vonult ki az utcákra, hogy szurkoljon a versenyzőknek, a párizsi velodrome-nál pedig több mint húszezren várták a célba érkezőket. A sikert meglovagolva a L’Auto a bajnokság alatt megháromszorozta az olvasók számát, egy év elteltével pedig a Tour de France-nak köszönhetően a lap egyeduralkodó lett a francia kerékpársport világában. Csődbe juttatta versenytársát, a Le Vélót, így a konkurens főszerkesztő, Pierre Giffard a lappal együtt állását is elveszítette. De a történet itt nem ért véget: Henri Desgrange nem sokkal később kerékpáros sportriporteri állást ajánlott fel egykori riválisának a gyorsan bővülő L’Auto magazinnál, az általuk indított Tour de France pedig megállíthatatlan diadalmenetbe kezdett.
Forrás: We Love Cycling, BikeRaceInfo
Fotók: Facebook/welovecycling
