Kérlek, beszélj egy kicsit az izgalmas múltadról.

A múltam dióhéjban: Londonban, azon belül is Dél-Londonban nőttem fel, és nem jártam egyetemre. 16 évesen otthagytam az iskolát, és elkezdtem a klub kultúrában részt venni, ami egy különleges úton indított el, újságíró lettem. Olyan magazinoknak írtam a zenéről, a divatról, a szubkultúrákról és az aktivizmusról, mint a Face, ID, Dazed & Confused. Körülbelül 10 évig csináltam mindezt, aztán az ügynökségek világába mentem át, nem vezettem ügynökséget. Az első egy kreatív ügynökség volt, a második pedig egy kulturális stratégiai ügynökség, ahol többek között olyan cégekkel dolgoztunk, mint a Nike, Adidas, Ikea, Apple, Google, Netflix. Felépítettem ezeket az ügynökségeket, majd eladtam őket és visszatértem más projektekhez, beleértve az írást is. Szeretnék olyan dolgokkal foglalkozni, mint a tavalyi évben a “Selling the night” könyvem elkészítése, ami azt mutatja be, hogyan kapcsolódik az electronic dance music (edm) a sokkal szélesebb értelemben vett kreatív iparágakhoz, mint a divat, turizmus, kozmetika, reklám vagy média. Illetve, hogyan hatott az edm és a zeneipar ezekre a területekre. 

Az ügynökségeidben, a stratégiai tervezés során volt egy pillanat, amikor ez az ötlet kipattant a fejedből, hogy ezeket a különböző iparágakat ötvözd egymással?

Igen, valahogy így történt. A munkám során, amit különösen a második ügynökségem, a Crowd DNA esetében végeztünk, a márkák hívtak fel minket, mert meg akarták érteni, mi is történik a kultúrában és ez mit is jelent a brandek számára. Aggódhattak amiatt, hogy egyfajta kulturális változás történik, illetve lépést kell tartaniuk a változásokkal. Feltérképeztük, mi történik kulturális szinteken, majd visszatértünk hozzájuk a számukra kulcsfontosságú trendekkel, majd ezeket a trendeket felhasználták, a hirdetések, a márkák, vagy a termékek kialakításakor. Nem csak a zenével foglalkoztunk, ám sok brief-et kaptunk a zenével kapcsolatosan divatmárkáktól is, akik azt próbálták kitalálni, hogyan tudnak autentikus módon elköteleződni a zenével kapcsolatban, olyan módon, hogy ne csak egyszerűen egy márka jelenjen meg plakátokkal és bannerekkel, hanem egy kulturálisan értékes és jelentős dolgot hozzunk létre. Rengeteget beszélgettünk, mivel én mindig is részese voltam a klubkultúrának, így jól látom, illetve ismerem mindkét oldalt, bár egyfajta megosztottságban. Úgy éreztem jó ötlet lenne erről könyvet irni.

A panelbeszélgetés során a 90-es évekről is és egy olasz divatmárka, valamint a klubkultúra közötti szoros kapcsolatról is beszéltél. Megosztanál egy kicsit többet a divat és a klubkultúra különleges kapcsolatáról? 

A divat és a klubkultúra szoros összekapcsolódása valójában korábban kezdődött, 1970-80 között indult el. Úgy gondolom, ez volt az egyik első igazán erős példa arra, amikor egy márka - ami egy divatmárka volt ráadásul - megpróbálta kihasználni, befolyásolni a klubkultúrát. A Fiorucci, ami egy nagyon nagy olasz divatmárka, Milánóban született, de Londonban és New York-ban is híressé vált. Elio Fiorucci rajongott a klubkultúra iránt. Megtalálta annak a módját, hogy új közönséget érjen el és másképp mutassa be a divatot. A Fiorucci márka szponzorálta a klubesteket és öltöztette a klubozókat. A flagship üzlete New Yorkban volt, ami leginkább nappali diszkóként volt leírható, csodálatos hangrendszerrel, tánctérrel, ahol Andy Warhol elindította és képviselte az INTERVIEW magazint - saját irodája volt a flagshipstore-ban - így az üzletben a kreativitás mindenféle formája jelen volt. A Fiorucci, esztétikáját tekintve, valóban tükrözi a diszkó stílust, ami akkoriban volt trend. Ez egy igazán érdekes példa arra vonatkozóan, ahogyan egy divatmárka szimbiotikus kapcsolatot talál a klubzenével. 

Egy másik érdekes történet, amit korábban említettem, hogy Fiorucci találta ki a sztrecssfarmert és állítólag Ibizán született meg az ötlete. Látta a bohemian stilusú hippiket farmerben úszni és ekkor született meg benne ennek a típusú farmernek az ötlete. 

Nagyon érdekes volt hallani az irányokat a Telekom igazgatójával folytatott panelbeszélgetés során, hogy hogyan is alakul a jövőbeli márkakapcsolat a divattal. Hogyan fonódik össze a jövőben a Telekom, az Electronic Beats és a divat? 

Nekem úgy tűnik, hogy általában a divatmárkák próbálnak egyre érdekesebb és új utakat találni a zene és a divat összekapcsolására. Persze mindig is voltak divatbemutatók és ezek alatt hallhatóak voltak a divatbemutatókhoz illő zeneszámok, de napjainkban a divatmárkák egyre inkább DJ-ékkel dolgoznak együtt sokkal komplexebb, fejlettebb módokon. Ahelyett, hogy valaki csupán felbukanna és számos lemezt lejátszana, valójában a dj-ék a márka tervezőjével együtt alkotják meg az estéket. Robert Hood vagy Richie Hawtin, együtt dolgoznak olyan márkákkal, mint a Givenchy és létrehoznak olyan érdekes kollaborációkat, mint a Prada Extends, ami egy másik jó példa a divat és az elektronikus zene összekapcsolódására. A Prada Extends kollaboráció során Richie Hawtin és három másik DJ is csinált hasonlót különböző városokban és ez messze túlmutat azon, hogy egy dj a kifutót aláfestő zenével kísérje. Az alkotói folyamat során a dj -ék zenei aláfestést készítettek a kifutóhoz, ami egy sokkal magasabb szintű együttműködést jelent. Vannak dj-ék, akik saját ruházati márkát indítanak, ilyen például Peggy Gou galaxisa, aki dj, de egyben influenszer és divattervező is, Honej Dijon pedig egy másik példa minderre. Nagyon sok érdekes példa van a zene és a divat közötti különböző konvergenciákra.

Az elektronikus zenei ipar és divatipar melyik része motivál vagy érdekel mostanában? Sok mindent láttál, sok mindent megéltél… 

Igen, igazán nagyon szeretem a zenét és igazán szeretni is kell a zenét. Valójában én mindent szeretek, a teljes iparágat ami körülötte van és szeretem a kreatív iparágak ötleteit, főleg amikor a legjobbak annyira összekapcsolódnak, hogy belevonhatod magad a zenén keresztül. Dolgozhatsz a zeneiparban, de kapcsolódhatsz a divattal, a reklámmal, a médiával, a gaminggel, vagy bármivel, ami csak létezik. Szeretem, hogy az edm ilyen nagy hatással van más kreatív világokra is. Ahogy az előadásomban is mondtam, manapság mindez nehéz, úgy tűnik régebben könnyebb volt az embereknek ezeket az ugrásokat megtenni. Elkezdhetted a klubkultúrában, mielőtt észbe kaptál volna már divattal, dizájnnal, vagy bármi mással foglalkoztál. Ez most egy nehezebb világ az emberek számára, különösen a manapság feltörekvő fiatalok számára. De még mindig sokan vannak, akik látják a klubélet és a klubkultúra erejét a lehetőségek megteremtésében.

Hiszel még a közösségi média erejében manapság, vagy megváltozott a véleményed a különböző trendek láttán? 

Valószínűleg mindannyian azt szeretnénk, hogy a közösségi média másképp működjön. Viszont nem gondolom, hogy valaha is eltűnne. Azt hiszem elértük azt a telítettségi pontot, amikor a mobiltelefonok átveszik az irányítást, így a közösségi média átveszi az uralmat az életünk felett. Ma a digitális lét a normális. De azt hiszem, egyre több ember érzékeli és érti meg a társas interakció értékét. A digitális lét még mindig elsődleges és továbbra is jelentős szerepet fog betölteni az életünkben, a közösségi média mindig jelen lesz, de azt hiszem a nem mindig bekapcsolt közösségi média a jövő útja. Az a közösségi média, amelyet alkalmanként használsz egy adott célra, ahelyett, hogy teljesen behatolna az életed minden percébe. Úgy értem, ez az, amit mindannyian szeretnénk.

Miközben hallgattalak, az a benyomásom támadt, hogy sok mindent láttál, sok mindent formáltál, összekapcsoltad a különböző kreatív iparágakat a reklámiparral is, és egy kérdés fogalmazódik meg bennem, hogy mit gondolsz – mert az az érzésem, hogy régivágású vagy – az előttünk álló mesterséges intelligencia boom -ról? 

Az utolsó ügynökségemnél elkezdtünk dolgozni a mesterséges intelligenciával. Elkezdtünk MI termékeket létrehozni és ez hatalmas váltást jelent az ügynökségek világában, de őszintén szólva hatalmas változás a munka és a kreativitás minden aspektusában is. Tény, hogy próbálunk pozitívan hozzáállni, de a technológia jó vagy rossz módon is felhasználható. Talán demokratizáló erő is lehet. Talán azt jelenti, hogy több ember elkezd különféle dolgokat létrehozni a mesterséges intelligenciának köszönhetően, akiknek korábban nem volt erre lehetőségük. De ez egyben aggodalomra is okot ad, hiszen tudod, hogy elveszi az emberek munkahelyeit. Vajon még mindig szükség lesz a dizájnerekre? A lányom a Londoni Goldsmiths Egyetemen tervezőnek tanul, de az ember azon tűnődik, hogy vajon lesznek-e még tervezők? Vajon továbbra is létezni fog ez a szakma? De pozitívnak kell maradnunk, ez egy újabb technológiai változás, és úgy tűnik, hogy a kreativitás mindig is ezeken keresztül fejlődött. Csak biztosnak kell lennünk abban, hogy mi irányítjuk a folyamatokat.  

Mi a véleményed a zeneipar és a divat világának demokratizálásáról? Hogyan segíthet nekünk az AI ezen a területen, vagy talán egy másik irányba terelhet minket? 

Nem tudom. Erre sajnos nincs válaszom. Szeretném azt hinni, hogy lehetőségeket teremthet az emberek számára, ahogy azt korábban az előadásomban is mondtam. Aggasztó, hogy régen sokkal könnyebb volt bekerülni az olyan területekre, mint a divat és a zene, és ma valójában nehezebb a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű embereknek bejutni ezekre a területekre. Az Egyesült Királyságban, ha valaki alacsony társadalmi-gazdasági háttérből származik, valójában könnyebben talál munkát a jogi vagy a pénzügyi területen, mint a divat- vagy a zeneiparban, ami őrültségnek tűnik, de ők teljesen háttérbe szorulnak ezekben a szektorokban. Arra gondolok, hogy talán ha a mesterséges intelligenciát a vállalkozó szellemű fiatalok kezébe adjuk, akik olyan dolgokat akarnak ezzel csinálni, amiket nem szabadna, az egyfajta lázadás a technológia használatában, olyanképpen, ahogy talán az idősebbek vagy a privilégiumokkal rendelkező, intézményi vezető pozícióban lévők nem is gondolják, hogy használhatnák. 

Melyik országban, melyik város a kedvenced? Azért is kérdezem, mert - bár nem igazán tudom hogy csináltad - különböző ügynökségeid voltak a világ különböző részein, ami lenyűgöző. 

Más választ adok, a fejem nagyon könnyen vált át a városokra. Amikor egy kis időt eltöltök egy városban, gyorsan eldöntöm hogy ez a kedvenc városom. Mindig London zászlaját fogom lobogtatni, mert ez az a hely, ahonnan származom, de New York iránt is végtelen megszállottságom van. Tudom, hogy ez már nem egészen a régi idők New York-ja, ez egy dzsentrifikált New York, de még mindig szeretem. Még mindig úgy érzem, valódi energiája van a helynek. Egyértelmű választások.

Hol érzed magad a leginspiráltabbnak? Honnan meríted az ihletet? 

A városokban lenni és olyan dolgokat csinálni, amelyek ismeretlenek számomra. Valójában a könyv nagy részét Los Angelesben írtam, 3 hónapot töltöttem LA-ben és elég jól ismerem a várost, de most erőfeszítést tettem, hogy olyan részeire menjek el, ahol még nem jártam. Ez nagyon motiváló volt. Néha hihetetlenül lenyűgöző dolgokat csinálsz, néha pedig csak mindennapi dolgokat látsz. Szeretek kilépni a komfortzónából, mert innen fakadnak a jó ötletek, bármelyik városban is vagy. 

Mi a motivációs üzeneted az új generáció számára? 

Folytassák a jó és érdekes kreatív ötletek megvalósítását és szegjék meg a szabályokat. Mindenki, aki valami cool dolgot hozott létre, legyen ez a zene, divat, reklámiparban vagy a művészetben, mindannyian bizonyos mértékben megszegték a szabályokat. Ne azt tedd, amit mások mondanak neked, hanem inkább lépd át a szabályokat és alkosd meg a saját utadat.

Borítókép: Fiourcci  kampány

Fotók: Alva Galim