Ha a magyar kulturális színtéren Tímár Péter korai klipjeire, Antal Nimród Quimby- és Sub Bass Monster-videóira, Pálfi György Bëlga Hazakísérlek című rendezésére, vagy Mundruczó Kornél Péterfy Bori Vámpírjáhozkészített klipjére gondolunk, máris egyértelmű, hogyan is kapcsolódik a klip a hazai vizuális kultúrához. Ugyanakkor a műfaj helye a kulturális és gazdasági térben ma is vitatott kérdés: egyszerre tekinthető promóciós eszköznek, az előadói márkaépítés részének és önálló audiovizuális alkotásnak.
Quimby: Androidő - Antal Nimród
A Klipegylet szakmai fórumán, A videoklip nem marketing, hanem befektetés - A magyar audiovizuális kultúra része – című beszélgetésen Brauner Máté, Reisz Gábor rendezők, Horváth Renátó, Décsy Eszter zenei menedzser, Molnár Tomi énekes-dalszerző, Nemes Z. Márió filozófus és Becz Péter rendező igyekeztek közös nevezőre hozni a műfaj eltérő megközelítéseit és értelmezési kereteit.
A kánon része
A beszélgetőpartnerek abban egyetértettek, hogy a műfaj jelentősége túlmutat a hagyományos reklámfunkción, ugyanakkor a finanszírozás és a megtérülés kérdése továbbra is komoly dilemmát jelent. Zenei oldalról elhangzott, hogy gyakran és elsősorban marketingeszközként tekintenek a klipre, ráadásul olyan befektetésként, amelynek megtérülése nehezen mérhető.
Nehéz megindokolni, miért költsön egy előadó három-négy millió forintot egy klipre, ha nem látja, hogyan térülhet meg az összeg – hangzott el a zeneipar részéről. Ugyanakkor egy előadó felépítésében a vizualitás, az egységes vizuális koncepció és a branding nyilvánvalóan fontos szerepet játszik. Ráadásul ma már nem csupán a hagyományos, történetmesélő videóklipekről beszélünk: a live sessionök, koncertfilmek, koncertvideók és a professzionálisan elkészített rövid közösségimédia-tartalmak szintén az előadói kommunikáció részét képezik.
Klipszemle: Legjobb performansz - Nagy Emma Quintet – It Stays With Me - Rendező: Vargha Máté
A filmes oldal sokkal inkább önálló művészeti produktumként közelít a műfajhoz. A rendező számára a videoklip olyan szabad alkotói terület, ahol pályázati és intézményi kötöttségek nélkül lehet kísérletezni és saját vizuális világot építeni. A klipkészítés ideális esetben akkor működik igazán, ha a zenész és a rendező közösen akarnak létrehozni egy kollaboratív művészeti alkotást. A rendezőnek egyébként szakmai bemutatkozási lehetőség is: látványban, képi megoldásokban olyan képességeket mutathat meg, amelyek később reklámfilmes vagy filmes munkákhoz vezethetnek. Ugyanakkor – ahogy elhangzott – rendezői szempontból gyakran „nagyon drága hobbi”.
A vita egyik fontos megállapítása az volt, hogy a két értelmezés nem zárja ki egymást. A videoklip egyszerre marketingeszköz és kulturális termék, amely önálló művészeti értéket is képviselhet. A műfaj esztétikája a kísérleti film és a narratív játékfilm közötti széles spektrumon mozoghat, a művészeti legitimáció kérdése pedig ma már nem új: a New York-i Modern Művészetek Múzeumának (MoMA) gyűjteményébe már a 2000-es évek elején bekerültek például Mark Romanek videóklipjei, köztük Madonna és a Red Hot Chili Peppers számára készített munkái. A klip művészetként is értelmezhető, anélkül, hogy elveszítené promóciós funkcióját.
Red Hot Chili Peppers: Can't Stop - Rendező: Mark Romanek
Az MTV-korszaktól a YouTube-ig: mi történt a videoklipkultúrával?
Hangsúlyos vitapont volt, hogy a videoklip elveszítette-e korábbi kulturális és ízlésformáló jellegét. A filmesek szerint az MTV korszakában a műfaj nemcsak a közönség vizuális kultúráját alakította, hanem a filmrendezők számára is fontos kísérleti terepet jelentett. Olyan alkotók indultak innen, mint Mark Romanek, Jonathan Glazer vagy Spike Jonze, akik később a játékfilmes rendezésben is meghatározóvá váltak.
A korábbi korszakban egy-egy albumhoz jellemzően két-három videóklip készült, amelyeknek volt idejük önálló vizuális koncepciót kialakítani. Ma sok esetben minden dalhoz külön klip vagy videós tartalom készül, gyakran gyorsan, kisebb költségvetésből. Filmesek szerint a mennyiségi kényszer és a gyors megoldások háttérbe szorították azokat az ambiciózus, inspiratív alkotásokat, amelyek korábban akár egy generáció ízlését is meghatározhatták.
Buborékok és közös alkotói terek
A klip popkulturális szerepének egyik legfontosabb eleme a világépítés. A vizualitás nem egyszerűen illusztrálja a zenét, hanem kiterjeszti az előadó által létrehozott világot, és lehetőséget ad a közönségnek, hogy abban részt vegyen.
Az esztétikai popkultúra-kutatói megközelítés szerint a zenehallgatásban eleve jelen van a képzelet működése: a zene képeket, hangulatokat, világokat indít el a befogadóban. A videóklip ezt az imaginációt teszi láthatóvá.
A zenész oldaláról ennek az élménynek az elmélyítése ugyanolyan a fontos. Egy jól sikerült klip olyan, mint egy „mini színházi előadás” vagy egy rövidfilm: erősebben bevonja a nézőt az előadó saját világába. A vizuális koncepció így nem pusztán kiegészíti a zenét, hanem új réteget ad hozzá.
A beszélgetés másik fontos pontja a magyar filmes és zenei közeg közötti együttműködés hiánya volt. A résztvevők szerint a két terület között ma kevésbé természetes az átjárás, mint korábban. Miközben a klipkészítésben gyakran a rendezők és más filmes alkotók dolgoznak alacsony költségvetésből vagy szívességi alapon, a filmekben a magyar kortárs zene sokszor háttérbe szorul.
Klipszemle Legjobb koncepció, Arany: gyuris, Indigo – Király a tárcámban - Rendező: Incze Kata
A közegek közötti távolság mögött a résztvevők részben az elmúlt tizenhat év kulturális és finanszírozási rendszerének hatásait látták. A filmesek és a zenészek egyaránt gyakran saját, tőkehiányos, zárt mikrovilágaikban próbáltak életben maradni. A kulturális buborékok pedig megnehezítették a kapcsolatépítést és a közös alkotást.
A beszélgetés végén a résztvevők a nyitottság és az együttműködés fontosságát hangsúlyozták. A közös alkotás nem feltétlenül műfaji határok között működik: egy zenész, filmes, képzőművész vagy más alkotó találkozásából új formák születhetnek, a videoklip pedig ennek különösen alkalmas terepe.
Állami támogatás pro és kontra
Hogyan kaphatna a videoklip a kulturális és filmes jelentőségéhez méltó helyet a hazai támogatási rendszerben? Milyen lehetőségek segíthetnék a következő alkotógenerációk kibontakozását? A marketingtermék vagy a kulturális alkotás kérdéséből indult ki a következő diskurzus is, amely a finanszírozás kérdését járta körül: a Milliós nézettség - nulla támogatás? - című beszélgetésben Jakab-Dezsényi Eszter, Rádi Péter, Lévai Balázs, Zabezsinszkij Éva és Becz Péter vett részt, a moderátor Veres Bálint volt. A vitához egy ponton kapcsolódott Petrányi Viktória filmreformért felelős miniszteri biztos is.
A központi kérdés itt az volt, hogy a videoklipek kulturális és művészeti értékük alapján kaphassanak-e állami támogatást, és ha igen, milyen finanszírozási rendszerben. A Klipegylet képviselőinek alapvető célja, hogy a videoklip, mint önálló, sajátos audiovizuális műfaj bekerüljön az államilag támogatott kulturális produkciók körébe. Az érvelés szerint a klipek nem pusztán a zenei tartalmak promóciós eszközei: jelentős szerepük van a vizuális kultúra alakításában, a filmes alkotók pályáján és a fiatal generációk mozgóképes edukációjában is.
Az állami támogatás mellett érvelők szerint a magyar filmfinanszírozás jelenleg túlságosan kevés teret hagy a kísérletező alkotásoknak. A pályázati rendszer a biztosabban megvalósítható produkciókat részesíti előnyben, így az új formanyelvek kialakítására törekvő alkotók nehezen jutnak forráshoz. A videoklipek támogatása ezt a hiányt is enyhíthetné.
A támogatási elképzelésekkel szemben a legfontosabb ellenérv az volt, hogy a videoklip a zeneiparban elsősorban marketingeszköz.
Elhangzott, hogy sok esetben az előadók és menedzsmentjeik célja egyszerűen az, hogy egy új dalhoz elkészüljön a kötelező videó, amely nézettséget generál, segíti az album vagy a koncert promócióját, és hozzájárul az előadó bevételeihez. A magyar klipek jelentős része pedig futószalagon készül: a dal megjelenik, a klip elkészül, a feladat kipipálva, melyet nem feltétlenül indokolt közpénzből finanszírozni. A műfaj hibrid természetéből adódóan, azonban nehéz előre lefektetett, objektív kritériumokat meghatározni.
A francia példa és a nyitott kérdések
A francia finanszírozási modell is felmerül a beszélgetésben, mint lehetséges referencia: a CNC, vagyis a francia Nemzeti Filmközpont korábban a videoklipek támogatásában is szerepet vállalt. Ellenérvként elhangzott, hogy nem tekinthető egyértelműen átvehető megoldásnak, mert a hagyományos filmfinanszírozási mechanizmusok nehezen tudnak alkalmazkodni a klipek gyors gyártási tempójához. A francia példa így inkább azt mutatja meg, hogy a videoklip támogatása intézményi szinten is lehetséges, de a megfelelő működési forma megtalálása külön kihívás.
Az NFI részéről a videoklip nem feltétlenül illeszthető be a hagyományos filmfinanszírozás intézményi keretei közé.
A filmgyártás hosszú fejlesztési és előkészítési folyamatokkal dolgozik, míg egy klip sokszor néhány hét alatt elkészül. A pályázatok elbírálásának hónapokig tartó folyamata nehezen egyeztethető össze a zeneipar működési ritmusával. A filmintézeti rendszer ráadásul adminisztratív és döntéshozatali szempontból is túlterhelt lehet, ha évente akár több száz, néhány millió forintos klippályázatot kellene elbírálnia.
Klipszemle, Legjobb klip - Beton.Hofi – Tarr Béla - Rendező: Ladányi Jancsó Jákob
Alternatívaként az NFI és a miniszteri biztos egy, a Balázs Béla Stúdió (BBS) szellemiségéhez hasonló, önálló alkotóműhely létrehozását javasolják, amiben nem egy állami intézmény dönt az egyes klipekről, hanem a szakma által létrehozott, autonóm közösség választaná ki a támogatandó produkciókat. A műhely meghatározott állami forrásból gazdálkodhatna, rugalmas döntésekkel. A támogatásra pedig akár a rendezők, filmes alkotók is pályázhatnának, nem kizárólag az előadók vagy a menedzsmentek. Ez utóbbi azért is fontos, mert a kezdeményezés egyik célja a filmes alkotók kiszolgáltatott helyzetének enyhítése.
A diskurzus végére ugyan nem született konkrét finanszírozási javaslat, de egy fontos irány körvonalazódott: a videoklipet nem egyszerűen a film- vagy a zeneipar egyik alárendelt termékeként kellene kezelni, hanem önálló, hibrid kulturális területként. Ehhez pedig olyan támogatási rendszerre lenne szükség, amely egyszerre képes figyelembe venni a zenei és filmes alkotói szempontokat, a műfaj gyors működési ritmusát és a kísérletezés szabadságát. A résztvevők szerint a cél nem az, hogy minden klip állami támogatást kapjon, hanem hogy a valódi művészi ambícióval készülő produkciók számára megnyíljon egy eddig hiányzó finanszírozási lehetőség.
Fotók: Kalicz Máté/@matekalicz
