Horváth Lajos, Cluso, kreatívigazgató
Gondolom a nyári olvasmányélmény-kategória azon alapul, hogy az embernek több lehetősége és ideje van nyáron olvasni, mert elmegy nyaralni, visz magával egy vagy több könyvet, és azokat szépen el is olvassa a tengerparton heverészve – ilyen értelemben nekem nincs nyári olvasmányélményem, mert egyrészt nyáron van a legkevesebb időm bármire is, másrészt pedig folyamatosan olvasok, szóval a nyár nem kivételes időszak ilyen szempontból. Így a következő 3 könyv sem kifejezetten nyári olvasmány, hanem azok a könyvek, amik éppen a nyári hónapokra esnek/estek.
Desmond Shum: Red Roulette
Azt mindannyian tudjuk, hogy a Kínai Kommunista Párt a világ egyik legaljasabb (és első digitális) rendőrállamát építette fel az elmúlt években, és arról is olvashatunk hébe-hóba, hogy szupergazdag kínai vállalkozók, híres sportolók vagy éppen ünnepelt színésznők egyik napról a másikra eltűnnek, majd jobb esetben pár hónap vagy év múlva újra felbukkanak, és az állampártnak hajbókoló, mea culpázó kijelentésekkel térnek vissza a nyilvánosságba. Desmond Shum könyve azért különösen érdekes, mert a hatalom belső köreiből kieső, hihetetlen magasságokba jutó multimilliárdos érintettektől eddig első kézből nem nagyon volt lehetőségünk olvasni arról, hogy mi zajlik a mai Kínában, hogyan használja a Párt a korrupciót, mint a hatalomgyakorlás kenyerét és ostorát.
Mr. Shum rendkívül sikeres vállalkozó felesége öt éve tűnt el, a mai napig nem tudni róla semmit - a könyv az ambíciózus pár felemelkedésének és ejtésének a története az érintett férj tollából, és sajnos túl sok jóval nem kecsegtet arra nézve, hogy a sok szempontból megkerülhetetlen Kína milyen irányba tart Hszi-Jin Ping uralma alatt.
Christopher Clark: The Sleepwalkers - How Europe Went to War in 1914
A mai szemmel hihetetlenül távoli korba visszavivő egyenruhákat, idióta vaskalapokat és darutollas díszeket, valamint a nagyon egyszerű harci eszközöknek tűnő járműveket fekete-fehér fotókon nézegetve meglepő tézisnek tűnhet, hogy az I. világháború egy igazi mai, modern háború volt arctalan terrorista csoportokkal, öngyilkos merénylőkkel, egy már akkor is folyamatosan hazudozó orosz diplomáciával, nemzetek sorsát befolyásoló szerelmi szállal, és egy rendkívül bonyolult konfliktusmátrixszal.
Christopher Clark cambridge-i professzor nem csupán rendet vág ebben a szinte kibogozhatatlan érdek- és kavaráskavalkádban, hanem egy olyan politikai thrillerként írja meg az I. világháborúhoz vezető eseményeket, hogy az ember legszívesebben egész nyárra home office-t jelentene, hogy egy huzamban el tudja olvasni ezt a remekművet. Bár még a felénél sem járok, már most tudom, hogy ha befejeztem, akkor a könyvespolcnak arra a részére fogom visszatenni, amit a legizgalmasabb könyveknek tartok fenn.
Sean Tucker:
The Meaning in the Making: The How and Why Behind Our Human Need to Create
Pár évvel ezelőtt a negatív térfotózással kapcsolatban kerestem anyagokat, és ekkor futottam bele Sean Tucker angol fotós YouTube-videóiba. A fotói annyira nem nyűgöztek le, de nagyon hasznos technikai tanácsai voltak, és rendkívül szuggesztíven magyarázott el mindent, és ami a legérdekesebb volt bennük, hogy a legsimább technikai jellegű videói is előbb-utóbb átcsaptak a kreatív léttel kapcsolatos filozofálgatásokba. A folyamatos bizonytalanságban élő alkotó embernek vázolt fel dolgokat, bátorító volt és meggyőző, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy nemrég megjelent könyvének is ott a helye a 2022-es listámon.
Aki egy olyan kreatív szakmában dolgozik, amiben az elutasítás, a „nem jó”, „ne így legyen”, „nem volt más ötlet?” és társai az egyik legalapvetőbb élmény, remek mentális támasz ez a könyv. Segít erőt meríteni, hogy tovább menj a saját utadon, és könnyebben átlépj a folyamatosan eléd gördülő akadályokon.
Länger Vera, Artificial Group, kreatívigazgató
Hol vannak már az egyetemista idők, amikor havi 6-7 könyvet is simán ledarált az ember lánya a Mankiw-féle Makroökonómia mellett...? Nálam az elmúlt években a nyár lett az az időszak, amikor kényszeresen próbálom behozni a sajnálatos (és nyomasztó) éves lemaradást olvasásügyileg. A szabadság ezért sokszor arról (is) szól, hogy letiltom magam a netről (is), és a kézzel lapozható könyveket teszem meg főszereplőnek. Pakoláskor minden évben elhangzik a párbeszéd, miszerint „Biztos, hogy kell ennyi könyv? – Igen! – De nem fér be a bőröndbe, és nehéz is lesz. – Akkor is. – Oké, akkor én is rakok be még néhányat.”, vagy ennek valamilyen variációja.
John Scalzi: A Kaidzsú Állatvédő Társaság
Idén terítékre került brit „krimi”, dél-koreai regény és Észak-Koreából kicsempészett novelláskötet, valamint több sci-fi is, mert ez a műfaj legalább 20 éve gyengém. Ha most egyet ajánlhatok, az legyen John Scalzitól A Kaidzsú Állatvédő Társaság. Scalziban (reklámosként is) azt szeretem, hogy mindig egy nagyon tiszta koncepció mentén alkotja meg regényeit, és mindezt nem gondolja túl, nem duzzasztja indokolatlanul 812 oldalasra őket, és nem az a típusú író, aki egy röpke 37 oldalas filozófiai vagy sumér történelmi kitekintést ékel be a cselekmény közepén. Feszes, fegyelmezett mesélő ő, aki társadalmilag komoly kérdéseket vet fel, de magával ragadó és szórakoztató csomagolásban, sosem esve le a koncepcióról.
Legújabb könyve annyira új, hogy főszereplője egy futár, aki a Covid-bezárkózás alatt is végig dolgozik. És a fő kérdés: mi lenne, ha a kaidzsúk valóban léteznének, csak egy párhuzamos dimenzióban, ahonnan néha átszöknek a mi világunkba? (Ha nem lenne meg elsőre, kaiju a gyűjtőneve a japán legendák, mangák, filmek óriásszörnyeinek, akik közül általában csak Godzilla pályafutását ismerjük, pedig ő csupán középmezőny méretek tekintetében). Hogy hogyan védi meg az állatvédő társaság „az univerzum legnagyobb és legveszélyesebb pandái”-t? Ennél többet mesélni erős spoiler lenne, de annyit mondhatok, hogy miközben a Lopud felé tartó kompon ülve fel-felvihogtam olvasás közben, többen is kíváncsiak lettek a válaszra.
Marosi Gergely, Mito, kreatívigazgató
Les Binet-Sarah Carter: Hogyan ne tervezz?
Csalni fogok, mert nem csak nyári olvasmányokat említek. Nagy lelkesen elvittem magammal két könyvet is a családi nyaralásra, de egy 1,5 és egy 3,5 éves gyerek mellett konkrétan kinyitni sem tudtam őket. De ha kicsit lazítunk a szabályokon, akkor meg tudom említeni a telekomos barátaink által kiadott Hogyan ne tervezzt, amit olvastam. Szerintem baromi menő, hogy a telekomosok ebbe belevágtak és hogy a tudást nem megtartják maguknak, hanem próbálják megosztani a teljes szakmával. Le a kalappal minden ilyen kezdeményezés előtt. Maga a könyv is tök olvasmányos és hasznos. Nem volt benne semmi forradalmi, de tök jól rendszerez és megerősít olyan dolgokat, amiket néha hajlamosak vagyunk elfelejteni vagy más rossz rutinok alapján működni.
Jürgen Klopp: Hadd szóljon
Ami még viszonylag friss és nagy hatással volt rám, és nem, nem ér röhögni, az a Jurgen Klopp életrajz, aminek Hadd szóljon címe. Sokszor mondom, hogy a szakma, amiben dolgozunk az az élsporthoz hasonló: nagy nyomás, folyamatos eredménykényszer, hétről hétre új meccsek (projektek, tenderek) folyamatos verseny, csapatteljesítmény, egók kezelése. Jurgen Klopp vezetési filozófiája, kommunikációja, elvei és megoldásai pedig olyanok, amiből bármilyen vezető tanulhatna, mert nagyon jól találja meg az egyensúlyt a között, hogy hogyan maradjon egyszerre a csapat vezetője, de azért a csapat tagja is.
Gács Róbert, Allison Advertising, kreatívigazgató
Hervé Le Tellier: Anomália
Hervé Le Tellier ugyanúgy matematikusból lett író, mint Esterházy Péter, így szerencsére az idei nyár óta már van kedvenc, francia nemzetiségű matematikus íróm is. Kellemetlen lehet, ha nem tudunk a „Neked ki a kedvenc francia matematikus íród?” kérdésre válaszolni, de mióta olvastam Hervé legújabb kötetét, már nincs az a váratlan small talk-helyzet, amiben elveszve érezném magam.
Az Anomália című könyvének egy szuper ötlet az alapja: leszáll egy repülő, majd ugyanaz a repülő, ugyanazokkal utasokkal néhány hónappal később megint leszáll. Ennek a váratlan eseménynek a hatására hirtelen lesz kb. 200 ember, akikből kettő lesz a földön. Képzeljük el, ha hirtelen a legjobb barátunkból kettő lenne, vagy mondjuk megduplázódna az amúgy is elviselhetetlenül hülye közös képviselőnk, esetleg belőlünk lenne még egy, netán az anyánkból? Érdekes gondolat, ugye?
A regényben tizenegy utast követhetünk, de többet nem árulok el belőle, mert Hervé Le Tellier ezt az egészet nálam sokkal jobban elmeséli.
Ezen kívül még nagy hatással volt rám egy interjú, amit Stellan Skarsgarddal olvastam, és így kezdődik:
- Mr. Skarsgård, where do you live?
- I live in Sweden because the taxes are higher, nobody is starving, good health care, free schools and universities. It’s a civilized country and I like that.
Pálfai Domokos, Onion Creative, kreatívigazgató
Coming out-olnom kell már így az elején. A sok-sok tanulási zavarból, amivel rendelkezem, a diszlexia az egyik legerősebb versenyző (a diszlexia nem hivatalos diagnózis, én gyanítom a jelek alapján). A betűk és én sokáig harcban álltunk. Emlékszem alsóban, amikor Klári néninek meg akartam magyarázni, hogy a kis történetben, amit nekem kellett felolvasni szerepel az a szó, hogy ADDAN. De aztán meggyőzött, hogy a szó, amit ki kellett volna olvasnom az az ABBAN. Gimiben pedig, amikor egy töri órán fel kellett olvasnom egy bekezdést, és a végén megkérdezte a tanár, hogy mit tanultunk a felolvasott anyagból, egy kedves osztálytársam benyögte, hogy: Hát azt, hogy a Domi nem tud olvasni.
Bár sikeresen elvégeztem egy egyetemet, a betűk és oldalak nem lettek a barátaim, pedig tudom, hogy mennyire nagy szükségem lenne az olvasásra. Ha már én így jártam, szeretném, ha a gyerekeim ennél nagyobb lendülettel indulnának el a könyvek világába.
Nagyon sokat olvasunk a gyerekeknek. Ez az egyik legfontosabb tevékenység, amire időt szánunk. Nem mondom, hogy nem voltak nehézségeim este lámpafénynél a Dr. Seuss-könyvek olvasásakor... Mintha egy Rímhányó Romhányiba oltott felturbózott Geszti Péter írta volna a sorokat Joyce posztmodern világával. Pihenésképpen, amikor ebbe elfáradtam, inkább saját meséket költöttem, mert az jobban megy, és a betűk sem zavarnak.
Most nyáron szintet léptünk. Kisfiam elvégezte az első osztályt és már tud olvasni. (jobban mint én:)) így egyre komolyabb regényekbe bonyolódunk bele.
Charlotte Habersack: Ne nyisd ki
Nagy kedvenc lett a nyáron a: Ne nyisd ki.... sorozat Charlotte Habersack-tól. Ez lett a gyerekek „netflixezős" binge olvasmánya. Nem tudom letenni, annyira szeretik. A kislányom, aki két évvel fiatalabb a már iskolás bátyjánál, szabályosan falja a sorozatot.
Azt hogy pontosan miről szól, nehéz leírom, mert feleségemmel felváltva olvasunk este, így mindig kimarad két-három fejezet. Ez még érdekesebbé teszi az olvasást, mert közben jó játék, hogy rá tudok-e jönni, hogy mi történt az előző altatáskor.
Egyébként egy nagyon jól megírt kicsit detektív és fantasy történet, amiben három kisvárosi iskolásnak ki kell derítenie, hogy ki az a gonosztevő, aki gyerekjátékokat rabol el és kelt életre Boring városában.
M. Kácsor Zoltán: Zabaszauroszok
Egy másik nagy kedvenc a Zabaszauroszok M. Kácsor Zoltán tollából.
Na itt kellett egy kis idő, hogy megkedveljem a karaktereket és a stílust, mert úgy éreztem, hogy az egész cselekmény azért alakul úgy ahogy, hogy az író még több dínós szóviccet tudjon elsütni.
Aztán azon kaptam magam, hogy a kimaradt fejezeteket be akartam pótolni, mert kíváncsi voltam, hogy milyen kalandokba keveredett Rilex - a mindig békés - a T-rex... Van benne egy selypítő sárkány, akit Leiszút Feliszútnak hívnak. Az ő szövegei pöszén vannak írva. Tehát este, az okosórám fényénél sárkányhangon, selypítve kell olvasnom.
Az öt kötet nagyon jó móka. Javaslom minden copy kollégának.
Zalka Csenge Virág népmese gyűjteményei
A gyerekregények világán túl imádom a népmeséket. Miután ezerszer elolvastuk a magyar népmeséket, áttértünk Zalka Csenge Virág népmesék a világ minden tájáról népmese gyűjteményeire, amelyeket a Világszép Alapítvány adott ki. Az első a Széltestvér és Napkelte. A második pedig a Törpeszarvas és a déli álom.
Semmi sem veri a sztorit, amiben Kancsil a törpeszarvas elefánt szart etet a tigrissel, hogy megmeneküljön. Jó „brandinggel" a dzsungel vérszomjas fenevada is kíváncsi lesz az új élményekre.
A gyűjtemény szuperül szerkesztett és minden mese után kapunk kulisszatitkokat, amiből megtudhatjuk, hogy az adott történetet hány és hány országban dolgozták fel. Semmi és senki sem eredeti. :) Ahogy a kommunikációs szakmában, itt is vannak univerzális igazságok és karakterek, amik vissza-visszaköszönnek. Megtudhatjuk, hogy ami nálunk ördög vagy leleményes menyecske, az Afrikában micsoda.
Ha sikerült kedvet csinálnom a könyhöz, akkor innen vegyétek meg, mert ezzel egy csodás alapítvány, csodás munkáját, az állami gondoskodásban élő gyerekeket támogatjátok.
És ez a sok esti mese tényleg segített nekem abban, hogy én is többször vegyek a kezembe könyvet.
Rényi Pál Dániel: Győzelmi kényszer
Mondjuk utoljára nem éppen egy szórakoztató könyvet választottam. Rényi Pál Dániel, a 444.hu politikai újságírójának első könyve, a Győzelmi kényszer, nem éppen gyerekmese. Inkább egy rémtörténet, amit nem jó lefekvés előtt olvasni.
Nem vagyok az a strandon olvasós típus. Várom az őszt, amikor visszahúzódva jobban el lehet veszni a betűk számomra végtelenül kacskaringós világában.
Tóth Dániel, Greenroom, Senior Copywriter
Janne Teller: Semmi
Az idei nyár legmeghatározóbb olvasmányélménye Janne Teller Semmi című könyve volt, ami jó időben érkezett és nagyon simán betalált nálam (innen is repül a pacsi Törzsök Máté art director kollégámnak az ajánlásért). Ami igazán megfogott, hogy a szerző elképesztően ügyesen lavíroz könnyű és nehéz, befogadható és feldolgozhatatlan között: a Semmiben világmegváltó téma kerül a világgal még épp csak ismerkedő iskoláskorú gyerekek kezei közé, akik – teljesen érthetően – nem is tudnak feltétlen mit kezdeni a rájuk nehezedő gondolatok súlyával... aztán egy vállrándítással valahogy mégiscsak „elintéznek” mindent. Nagyon izgi mélységekbe kalauzol ez a könyv, miközben akár egy strandon töltött délután során is végig lehet pörgetni – utána meg jó sokáig veled marad.
V. Németh Viktor, Greenroom, Head of Art
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról
Mindig is nagy érdeklődéssel voltam az emberek működése iránt. Az értés sokat segít az eligazodásban, és a határaim megszabásában, még ha egyes esetekben csak kapisgálom is. Személyesen érintett vagyok néhány felmenőm révén is, illetve a szakmám által is rengetegszer találkoztam/találkozom hasonló emberekkel, mint akikről ez a könyv szól. A nárcisztikus jellemvonások tárháza végtelen, és társadalmunk működése is egyre csak gazdagítja a felhozatalt. Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó irány, de az van, ami van. A nap végén úgyis ott vagyunk, hogy sepregessen mindenki a saját háza táján. Korábban értetlenül álltam bizonyos szituációk előtt, mára már könnyebben felismerem, hol és hogyan lépjek ki belőlük. Ez a könyv is sokat segített ebben.
Benesch Ferenc, szabadúszó kommunikációs tanácsadó, a Greenroom Chief Creative Consultantja
Bartis Attila: A vége
Biztosan nem vagyok vele egyedül, hogy az embernek jóval több szakkönyv és szépirodalom fekszik az asztalán mint amit a következő években esélye legyen elolvasni. Ezért nem gyakran fordul elő, hogy egy könyvet újra kézbe vegyek. Pedig most ez történik Bartis Attila: A vége című regényével.
Nehéz pontosan megmondani miért. Nem egy „könnyed-szórakoztató" olvasmány az biztos. Cserébe van benne valami megfoghatatlan bölcsesség, varázslatos szomorúság és elképesztő szépség amiért letehetetlen, második olvasásra is.
Ezt a csodát talán Kemény István fülszövege fogalmazza meg legpontosabban: „Egy fotográfus története, aki… Nem: egy férfi története, aki… Nem: egy szerelem története, ami… Vagy több szerelem története, amik egymással… Vagy egy ország története, ami… Na hagyjuk. Ez a regény megad mindent, amit egy regény adhat: igazságot, őszinteséget, atmoszférát, mesét."
Halász Gyula, Brand Bar Communications
Csányi Vilmos: Drága barátaim, kedves majmok - Emberi és állati egypercesek
Csányi Vilmos neve elsősorban a kutyatulajdonosoknak lehet ismert, mint kiváló etológus. Ilyen minőségemben mindig is kötelező olvasmánynak tartottam a könyveit, de mára már úgy gondolom, hogy ő az egyik legnagyobb gondolkodó hazánkban. Ez a könyve is sokkal több, mint állati, vagy emberi viselkedéstan. Végtelenül szórakoztatóan de mégis tudományosan ír a minket körülvevő világról, így akár a járványról, a bezártságról, viselkedésmintáinkról és a krízishelyzetekre adott válaszainkról.
