A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) a magyar sajtó napja alkalmából kedden rendezett díjátadóján jelentették be, hogy a Magyar Narancs, az Élet és Irodalom, a Jelen és a Magyar Hang közösen indít pert a magyar kormány ellen a médiapiac torzítása és a hirdetések egyenlőtlen elosztása miatt.

„A közmédia a mintegy 130 milliárdos állami pénzből nem a közt tájékoztatja, hanem kormányzati, kormánypárti propagandát nyom reggeltől estig. Pedig a médiaszolgáltatásról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi törvény kimondja: 

A közszolgálati médiaszolgáltatás célja kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás, valamint -tájékoztatás. Na ez az, ami nem valósul meg” 

– mondta Kocsi Ilona, a MÚOSZ elnöke sajtónapi köszöntőjében, majd hozzátette:

„Magyarországon szabad a sajtó, ám a szabadsághoz szükséges anyagi feltételek a kormány piaczavaró, egyoldalú reklámköltései miatt is ingatagok. Milyen piac az, ahol a kormány és az állami cégek a legnagyobb hirdetők? A piac torzul, a független média létbiztonsága eltűnik. 

Ezt a gyakorlatot elégelte meg négy hetilap, és összefogtak. Eldöntötték, hogy beperlik a kormányt, piactorzítás és a hirdetések egyenlőtlen elosztása miatt”

– jelentette be a MÚOSZ elnöke.

Utánajártunk ki volt az összefogás kezdeményezője. Rövid interjúnkban Lukács Csabát, a Magyar Hang lapigazgatóját kérdeztük.

Hogyan jött létre az összefogás a négy lap: a Magyar Narancs, az Élet és Irodalom, a Jelen és a Magyar Hang között? Ki keresett meg kit? Mások egyelőre nem szeretnének csatlakozni?

Miközben azt figyeljük, hogyan omlik össze a magyar sajtó egyik oldala, a másik oldal sok milliós hirdetési összegekből tud gazdálkodni. Nem sajnáljuk tőlük, itt a korrektséggel van csak baj. Az adófizetők pénze támogatja az egyik oldalt, miközben a másik lassan hal éhen. Az újságok nagy részét élelmiszerboltokban értékesítjük. Az árrobbanás ahhoz vezetett, hogy az emberek elkezdtek spórolni és miközben meglátják mi mennyibe kerül, az újság lesz az, amit kivesznek a kosarukból.

Megkerestük az összes hetilapot. A hetilappiacon láttam a lehetőségét annak, hogy elindítsunk egyfajta összefogást. Első körben mindenkit egy kávézásra invitáltam. Volt, aki azt válaszolta, hogy az ügyvédjei tanácsára ezen sem vesz részt. Így alakult ki ez a jelenlegi négyes lista. A megbeszélésen sokféle kezdeményezés indult el, a per csak az egyik dolog, amire sor kerül majd. 

Ami mellett közösen döntöttünk még: kölcsönös lapajánlókat indítottunk, ami már működik is; közös előfizetési lehetőségeket kínálunk kedvezményes áron, aminek a részletein még dolgozunk, és gondolkodunk egy közös hirdetési értékesítésen is. 

A legfontosabb a kormányhirdetések kérdésének vizsgálata. Ennek kapcsán indítottam el egy kutatást és írtam egy tanulmányt, amit jelenleg angol nyelvre fordítunk. A magyar kormány európai fórumokon minden esetben azt mondja: „nincs itt semmi látnivaló”, vagyis mindig a törvények betartása mentén járnak el. Zárójelben megjegyzem, olyan törvényekről van szó, amit ők maguk hoztak.

Közbeszerzés címszó alatt a pénzeket leadják a New Land Mediának, ami magáncégként eldönti: ki hol hirdessen. Mi az imént említett tanulmány elkészítésével azt mutatjuk meg, hol landol a közpénz. Erre nem találtunk jobb megoldást, mint hogy fizikailag számoljam meg a hirdetéseket, amivel feketén-fehéren be lehet bizonyítani, hogy – annak ellenére, hogy törvényes az, amit csinálnak – a végeredmény elképesztően piactorzító hatású, egyoldalú és diszkriminatív. 

Az, hogy a négy lap közösen indít pert a magyar kormány ellen a médiapiac torzítása és a hirdetések egyenlőtlen elosztása miatt a gyakorlatban milyen lépések sorozatát jelenti?

Már ügyvédet is találtunk, Tóth Balázs személyében a Helsinki Bizottságnál, akivel jelenleg azt keressük, mely fórumokon lehet hatékonyan eljárást elindítani. Ennek lesz egy európai szintű kezdeményezése, vagyis eljárást indítunk az Európai Versenyhivatalnál, a magyarországi bíróságokon való perindítás kapcsán nincsenek nagy reményink, de úgy érezzük kötelességünk ennek kezdeményezése is. Ezen túl a Gazdasági Versenyhivatalnál is indítunk egy feljelentést. 

Nem vagyok naiv, nem számítok arra, hogy ezek után a Magyar Hangot el fogják lepni a kormányhirdetések. De ha azt el tudjuk érni, hogy nem tudják finanszírozni a saját, ún. propaganda médiájukat, már az is eredmény. A piactorzítás egyik lába legalább kiseik.

Ez egy kicsi ország, kicsi piac, nagyságrendileg tudjuk ki milyen példányszámokkal dolgozik. Hogy csak egyetlen példával éljek, 2020-ban a Figyelőt 1500-2000 példányban adták el. Kiszámoltam, hogy esetükben, ha akkor 790 forintért vásárolt valaki egy példányt, arra 3600 forint közpénz jutott, ami egyszerűen döbbenetes, azaz mintegy ötször annyit költött még erre az újságra az állam hirdetéseken keresztül, mint maga az olvasó, miközben más lapok próbálnak az éhhalál szélén egyensúlyozni. 

Egyébként nem csak az állami, hanem a piaci hirdetéseket is számoltuk. Alapos statisztikánk van a 2020-as évet tekintve arról, hogy ki, hol és mennyit hirdetett. Közel 500 lap 35 ezer oldalát lapoztam át. 

Észrevettem azt is, hogy van négy olyan multi cég, ami a kormányhirdetések gyakorlatát követi. Ezek közül a legnagyobb a Stadler vonatgyártó cég, ők 39 hirdetést adtak fel a Mandínerben, a Figyelőben és a Szabad Földben – akkor is hirdették a vonatjaikat a pandémia idején, amikor mindenki otthon ült. Nem ez az idő a közös utazásra! – ez állt a hirdetésükben. A többi érintett: a francia PSA csoport autóhirdetései, a Spar élelmiszerlánc és a Philip Morris dohánygyár – utóbbi nem reklámozhat cigarettát, de úgynevezett társadalmi célú hirdetésekben publikált a kormányközeli lapokban.

Milyen érdemi eredményre számíthattok az összefogás és a per kapcsán? Ez egy erőteljes figyelemfelkeltés lehet, esetleg további hullámokat gerjeszthet, vagy konkrét változásokat is eredményezhet?

Külföldi tényfeltáró kollégákat keresünk meg, olyanokat, akiket érdekel ez a történet. Így jutottunk el a svájci kollégához is, aki Hogyan támogatja a Stadler Rail Orbán Viktor rendszerét? címmel jelentetett meg írást a svájci médiapiac 41 százalékát birtokló TX Group online felületén. A magyar nyelvű fordítás a Magyar Hang oldalán itt olvasható.  

Hasonlót tervezünk Franciaországban, Ausztriában és Amerikában is, hogy megvizsgáljunk olyan multicégeket, akik Magyarországon kizárólag csak a kormánypárti lapokban hirdetnek.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem fog holnap kopogtatni a Stadler, hogy a Magyar Hangban hirdessen, de ha a Stadler központ leordítja a magyarországi központ fejét és befejezik az egyoldalú hirdetési stratégiát, már megérte. 

Hamarosan tárgyalja az Európa Parlament az európai médiaszabadságról szóló törvényt. Kezdeményezzük, hogy minket is hallgassanak meg, hiszen azt gondolom, ha négy közéleti hetilap el akarja mondani a véleményét, akkor meg fognak minket hallgatni. Itt arról fogunk beszélni, hogy ami Magyarországon történik, az lehet, nem törvényellenes, de a végeredmény alapvetően ellentétes az EU versenyjogi szabályaival, az alapvető EU-s értékekkel, az egyenlő bánásmód elveivel, ami egyértelműen piactorzításhoz vezet.

Közben a többi lap főszerkesztőjét is megkerestük a kezdeményezés kapcsán, készülő anyagainkat hamarosan közöljük. 

Borítókép: Lukács Csaba / Fotó: Végh László, Magyar Hang