Februárban tettétek ki a 298. fotósorozatot, amely ezúttal a 95 éves Jászai Mari-díjas színésznővel, Gyurkovics Zsuzsával készült. Mit gondolsz, miért váltott ki ekkora népszerűséget ez a sorozat? 
Azért talált be, mert a képekről sugárzik, hogy mennyire jól érzi magát a művésznő. Őt, aki egész életében sikeres színésznő volt, ma már nem keresik, pedig az egész életműve arra predesztinálná, hogy ünnepeljük. A mi másfél órás fotózásunkon újraélhette azokat a pillanatokat, amik számára régről ismerősek és fontosak voltak. Annak ellenére, hogy számára idegen ruhákba öltöztettük, minden darabot azonnal viselni tudott. Nem azt látod a képeken, hogy egy 95 éves nő idegenül érzi magát, hanem hogy azonosul azzal, amit visel. Aki csak ránéz ezekre a képekre, örömöt lát. A sikerhez hozzájárul Iványi Orsi – köszönjük neki! –, aki  megosztotta a sorozatot a 40+os nőknek szóló Facebook-oldalán. 

Mire figyeltetek oda a fotózás szervezésekor?
Azt találtam ki, hogy portrésorozatot készítünk Zsuzsikáról, hogy ne kelljen sokat mozognia. Féltem, hogy mennyit fog bírni, de egyrészt elképesztően ügyes volt, másrészt soha ilyen rövid idő alatt és ennyire könnyedén még nem dolgoztunk mint vele. Másfél óra alatt elkészültünk a tízképes fotósorozattal, amihez alapesetben fél nap biztos kell, de sokszor egy egész is.

Szerinted ez, vagy egy ehhez hasonló fotósorozat képes az öregedéssel kapcsolatos félelmeket oldani?
Igen. És arra is rávilágít, hogy az idősebb embereket méltatlanul dobja margóra a társadalom. Zsuzsikával mi a fotózás alkalmával ismerkedtünk meg, amikor a végén elbúcsúztunk egymástól, azt mondta nekem: „Köszönöm Koczka, hogy újra élhettem!”, és ez a mondat nekem nagyon sokat jelent. Elképesztő érzés, hogy a művésznő életében egy gyönyörű, maradandó dolgot csinálhattunk! Nem is gondoltam erre, hogy az életében van egy űr, mert nem is mondta ezt senkinek, de tőlünk kapott egy lehetőséget, ami visszaidézte a régi életét. Azt üzeni számomra ez a történet, hogy legyek nyitott más korosztályra is. 

Volt más olyan sorozatotok, aminek szintén erős visszhangja lett?
Lakatos Márkkal csináltunk egy testpozitív sorozatot, amit Celeste Barberhez hasonlóan készítettünk el. Ha nem is szólt akkorát, mint a Gyurkovics Zsuzsával készült, azért ez is jól ment a közösségi médiában. És ugyanaz volt erre a sorozatra is a jellemző, mint a Zsuzsikával készültre, hogy csak egy hajszál választja el a gagyitól, de mégsem estünk át erre az oldalra, hanem sikerült megtalálni azt a világot, hogy azonosulni lehet vele. 

Alapvetően modellekkel dolgoztok együtt, de ezek a most említett és széles körben népszerű projektek mind a hétköznapi emberhez kötődnek, amelyek segítenek másokon. Ezek a visszacsatolások adhatnak-e a Random Shooting Daynek új irányt? 
Mi eddig nem gondolkodtunk abban, hogy bizonyos korosztályokat képviseljünk, bár épp nemrég a gyönyörű, 40+-os Schell Judit színésznőt fotóztuk. A modellek mellett olyan ismert emberekkel dolgoztam együtt, akik jelentettek valamit az életemben. Nyolc évvel ezelőtt a nulláról indítottam el a Random Shooting Dayt, ami bármilyen hihetetlen, de senkinek semmilyen bevételt nem hoz. Ennek ellenére egy felfelé ívelő projektről beszélünk. És amikor történik valami plusz, vagy ha egy fotósorozat változtat bennem valamit, akkor találunk egy új irányt. Tehát biztosan lesznek még olyan dolgok, amelyek felkarolnak egy olyan ügyet, amelyre korábban nem gondoltunk. Hiszem azt, hogy ha érzéssel és szívvel dolgozik az ember és nem mérgesíti el a hatalomvágy, akkor úgy tudunk sodródni, hogy újabb és újabb ügyeket támogathatunk. 

Tehát a Random Shooting Day megmaradt annak, aminek indult, egy művészeti körnek? 
A célunk ugyanaz mint a kezdetek idején volt: aki ebben dolgozik, álmokat valósít meg. Mi minden csütörtökön olyan fotósorozatot készítünk, ami nem a divatot követi. Ez csakis az alkotásról szól, arról, hogy hétről-hétre olyat csináljunk, amit valaki megálmodott. Mi ilyenkor a saját portfóliónkat építjük - boldogan. Amikor a pandémia miatt mindent leállt, akkor a zárt csoportunkon belül elindult egy vita, hogy mi szüneteltethetünk-e vagy sem. Én akkor azt mondtam, hogy a művészet nem állhat le, mert ez az egyetlen eszköz, amivel másokat kizökkenthetünk a komfortzónájukból. A művészet lehetőség arra, hogy rávilágítsunk bizonyos szituációkra, és ezért javasoltam, hogy örökítsük meg a pandémiát a fotósorozatban. 

A projektetek nemcsak rendszeres fotózásokat jelentenek, hanem évenkénti kiállításokat, most pedig, a 300. fotósorozatnál könyvet készültök kiadni. A nyolc év alatt egyszer sem fáradtál el?
Néha érzem, hogy fáradt vagyok, és eszembe is jut, hogy sok melóm van vele, hogy abba kellene hagyni, de aztán arra gondolok, hogy nem tehetem meg, hiszen ennek a csapatnak én vagyok a fanatikus motorja. A Random Shooting Day kétszáz szakmabeli – profi sminkesek, stylistok, modellek és fotósok –  kreatív közössége, aki boldogan áll az ügy mellé. Csodálatos dolog a mai pénz és hatalom világában, hogy ingyen, egymást inspirálva dolgozunk együtt. A könyv is egy ilyen csoda, megálmodtam, hogy a 300. fotósorozatnál – ami egy brutális szám – közösségi finanszírozásban adjunk ki egy könyvet. Ismerősök, barátok és a Random Shooting Day követői tízezer forintonként dobták össze a pénzt, egy vendégem és filmes barátom pedig ötszázezer forinttal járult hozzá, hogy kifizessük a képszerkesztői díjat, így összesen 3 millió forintból ezer példányban kiadjuk ezt a divatkönyvet, amilyenre Magyarországon eddig nem volt példa. Jó lesz látni azt a fejlődést, ahová mi alkotók nyolc év alatt eljutottunk, de nemcsak a mi munkánkra, hanem a világra is reflektálnak a képek. 

Koczka és a Random Shooting Day

Koczkát széles körben a 2000-es évek elején, mint a Megasztár fodrászát ismerték meg. Hajas László tanítványaként kezdte a szakmát, ma pedig nemcsak mesterfordrászként dolgozik saját szalonjában, hanem kitalálója, motorja  és művészeti vezetője a nyolc évvel ezelőtt elindított Random Shooting Daynek. Ez az elnevezés nem véletlenül emlékeztet a Random Trip zenei projektre, amelynek lényege, hogy mindig más előadókkal improvizálnak. Koczkáék egy zárt, ma már kétszáz fősre bővült Facebook-csoportban szervezik meg a heti csapatot: a közösség tagjai kizárólag profi szakmabeliek, sminkesek, fotósok, stylistok és modellek. Minden héten más-más koncepciót találnak ki. Gyurkovics Zsuzsa színésznőre Koczka „talált rá”, a művésznővel közös manikűrösük Cséfallvay Bea  mesélt róla neki.