Aki annak idején a Mad Men-sorozatot nézve úgy érezte magát a fotelben, mint egy reklámmúzeumban, ami ötven évvel visszarepíti őt az időben, az most kösse be magát ötpontos biztonsági övvel, és késedelem nélkül vegye meg a könyvemet! Olvasása közben ezúttal közel nyolcszáz évet ugrunk vissza, egészen az Árpád-korig, hogy elámuljunk azon, milyen keveset változott azóta a tömegkommunikáció lényege.
Betegesnek hathat, ha az ember a munka utáni a hobbiját is a munkája környékén keresi, de mentségemre szóljon, hogy a 21. századi briefekre már nem teljes munkaidőben, hanem csak projektalapon, zsoldoskatonaként dolgozom, ezért a hobbim egy-két évre felzabálta a munkámat, és így a munkám és a hobbim időlegesen helyet cseréltek.
De hogy is történt mindez? A középkor történelme gyerekkorom óta érdekel, és ez az érdeklődés időről időre felbugyog. Talán ezért sem tűzpiros kabrióval igyekeztem kezelni az életközépi válságot, hanem azon ábrándoztam, hogy veszek egy páncélinget, lovagi kardot vagy valami ehhez hasonló, a mindennapi élethez elengedhetetlen készséget. A múzeumi teremőr nénik azonban ilyenkor a „Na, na…nem szabad olyan közel menni!” kiáltással józanítottak ki, ezért a meglepően megfizethető középkori érmék felé fordultam, és párezer forintért vettem néhány ezüst dénárt.
Középkori propagandák nyomában
Miután természetes kíváncsiságomból kifolyólag érdekelt, hogy mit és miért ábrázolnak ezek az érmék, és a szakirodalomban nem találtam ezekre választ, bátorkodtam magam utána nyomozni. Ez a folyamat egy Füles magazin képrejtvényének megfejtéséhez hasonlít talán legjobban, azzal a különbséggel, hogy az ember egy Dan Brown-Indiana Jones-Erich von Däniken háromszög közepén teszi mindezt, lehetőleg tudományos alapossággal. Miután egyre több érme grafikájával kapcsolatban beigazolódni látszottak a feltételezéseim, elkezdtem ezeket kutatókkal, történészekkel, numizmatikusokkal megosztani, akik közül sokan bíztattak, és segítettek is a történelem útjain való botorkálásomban.
Nagy büszkeséggel tölt el, hogy például Dr. Tóth Csaba, a Nemzeti Múzeum éremtárának vezetője a könyvem előszavában úgy hivatkozik az írásaimra, mint amik az utóbbi kétszáz év legnagyobb lökését adták az érmeképek kutatásának. Ezt a tudományos jellegű munkát szövegírói vénám kevésbé sűrű vérével olyan mértékben higítottam fel a könyvben, hogy a történelem és/vagy a rejtvények iránt érdeklődő, átlagos tudású olvasó számára is élvezetes legyen. Ugyanis meglepően izgalmas történelmi események tudnak kirajzolódni egy-egy Árpád-kori érme grafikájából, valamint az is kiderül belőle, hogyan működhetett a propagandagépezet abban a korban, amikor az egyetlen valódi, tömegeket elérő médiafelület a pár millió példányban vert ezüstpénz volt. Lássunk egy példát dióhéjban!
Üstökössel felturbózott állat
V. István – akkor még ifjabb király – egy apró érméjén egy szárnyas oroszlán látható, ami nem lehetett Velence középkori jelképe. Az oroszlán furcsa, hosszan elnyúló, öt részre tagolt szárnya és a szokatlanul nagy csillag miatt felötlött bennem, hogy nem egy üstökösről lehet-e szó? Merész volt a feltételezés, de kis kutatás után kiderült, hogy igazam lehet. 1264-ben egy elképesztően látványos üstökös hónapokig az égen tartózkodott, és a korabeli, európai, japán, kínai, arab leírásokból kiderült, mikor és hol volt látható. Ezeket egy csillagászati programmal ellenőrizve kiderült, hogy az adott időszakban az oroszlán csillagképben valóban úgy lehetett értelmezni az égi látványt, mintha egy szárnyas oroszlánt látnánk. Egyes leírások még az öt részre szétnyíló üstököst is feljegyezték.
Feltételezésem szerint a velencei szárnyas oroszlán kultuszának felívelése is innen eredhet. Ugyanebben az időszakban István apjának, IV. Bélának is volt egy érméje, ahol egy fényes csillag egy sárkányalaktól jobbra helyezkedett el. Szintén a korabeli leírások alapján tudjuk, hogy az üstökös – talán még csak fényes csillagként – legelőször a Kis-Medvében, a Sárkány csillagképtől jobbra tűnt fel, pontosan ott, ahol azt az érme mutatja. Ez alapján nem csak pontosan lehet datálni a két dénárt, hanem azok hátlapja alapján egy kifinomult politikai kommunikációs csörtét is fel lehet fedezni rajtuk.
Az egymással háborúban álló apa és fia egyaránt a saját számára kedvező jelként értelmezte az üstököst. IV. Béla az alfa és ómega, a kezdet és a vég apokaliptikus fenyegetést jelentő betűkkel, illetve a két pont közül egyiket felfaló sárkány képével üzent Istvánnak. István pedig egy olyan érmeképet választott, ami megegyezik azzal, amit még apja, IV. Béla fiatalkorában, hasonlóan ellenséges szituációban bocsátott ki az ő apja, II. András ellen.
Spielmann Gábor a reklámszakmában kreatívigazgatóként eltöltött 20+ éve alatt – Ogilvy, Grey, Sylva, Kabooom – több tucat hazai és nemzetközi díjat szerzett mind offline, mind online kategóriákban. Magyarországon elsőként nyert filmes kategóriában díjat a New York Festivalson, online kategóriában a London International Awardson és aranyat az Art Directors Club of Europe-on, valamint nevéhez fűződik az első magyar Grand Prix is a Golden Drumon.
A kreatív tehetségek számára igyekezett nemzetközi versenyeken való megmérettetést biztosítani: az ő kezdeményezésére indult el először a Cannes Young Lions magyarországi selejtező versenye, és a dél-koreai szervezésű AdStars hazai képviselőjeként is több magyar és más kelet-európai kreatív csapat jutott ki a Csendes-óceán partján fekvő Busanba, a Young Stars nemzetközi döntőjére.
Spielmann Gábor az elmúlt két évben csak projektalapon vállal részt kreatív koncepciók fejlesztésében, valamint a középkori érmék grafikájának „megfejtésével” igyekszik a hazai történelem megismerését segíteni. Ezeken felül jelenleg a marketing- és reklámszakmához lazán kapcsolódó novelláskötetén dolgozik.
A szöveget a bemutatott alanyok írják.
