hero
Schäffer Dániel

Rovat:

Popkult
Becsült olvasási idő: 11 perc
Rendőrségi realitytől a móri bankrablásig: a true crime felemelkedése

Idén ősszel a magyar televíziós piacon is berobbant a true crime: szeptemberben elindult az AXN Crime, az HBO bemutatja első magyar gyártású true crime-sorozatát, és a TV2 is hazai bűnügyeket feldolgozó doku-realityvel készül. A műfaj hosszú utat járt be a megfigyelő dokumentumfilmtől a rendőrségi realityn át a Netflix sikersorozataiig. Hogyan született meg a zsáner, milyen szerepe van a sikerében a streamingnek, és mit terveznek vele a hazai csatornák?

„What the hell did I do? Killed them all, of course.” („Hogy mi a fenét csináltam? Hát persze, hogy mindet megöltem.”) – hangzik a true crime rajongók körében elhíresült mondat aThe Jinx: The Life and Deaths of Robert Durstcímű, hatrészes HBO-sorozat 6., egyben utolsó epizódjának végén. A sorozat – amely 2015. március 15-én került adásba – témája Robert Durst, egy gazdag New York-i ingatlanmágnás-dinasztia örökösének élete és a nevéhez fűződő három rejtélyes haláleset.

A zárójelenet azért is különösen erős, mert Durst azt hiszi, hogy már nincs felvétel. Az Andrew Jarecki rendezővel folytatott interjú után kimegy a mosdóba, miközben a mikrofonját még viseli. A kamera eközben a kiürült interjúszobát mutatja, a mikrofon pedig rögzíti Durst motyogását.

Az oknyomozó film gyökeres fordulatot hozott a halálesetek ügyében: Durstot már a záró epizód sugárzása előtt letartóztatta az FBI. Ahhoz azonban, hogy a néző ennyire közel kerüljön egy valódi bűncselekményhez és annak megoldásához, számos előzményre, dokumentumfilmes hagyományra és azok keresztezésére, tévés műfaji kísérletezésre volt szükség.

Az első lépcsőfokok: dokudrámától a reality fictionig

A műfaj megszületése körüli előképek közül a factual entertainment formátuma valójában a televíziózás hőskorára visszavezethető: az 1960-es években már bőven készülnek olyan szórakoztató műsorok, amelyek nem színészekkel, hanem hétköznapi emberek szerepeltetésével mutatják be a valóságot, utcán készült riportokkal vagy épp a korai kvízműsorokkal. Egy másik hangsúlyos előkép, a dokudráma felépítése viszont pont fordított volt: fiktív történetekkel és színészekkel jelenítettek meg valós (társadalmi) problémákat, mint amilyen például az 1966-os Cathy Come Home című volt, amelyben egy fokozatosan hajléktalanná váló család történetét mesélik el a készítők.

Nem szükségszerűen műfaji, de fontos formai előkép a megfigyelő dokumentumfilm, amely szintén a ’60-as évek fejleménye és Frederick Wisemanhoz köthető. „Nincs olyan, hogy objektív film. Én arra törekszem, hogy tisztességes, fair filmet készítsek” – mondta Wiseman az 1967-es Titicut Follies című film készítésének módszere kapcsán, ami azt mutatta meg, hogyan lehet egy intézményt – jelen esetben egy börtönkórházat – minimális narrációval, hosszú snittekkel bemutatni.

A true crime ebből a hagyományból részben azt örökölte, hogy nem feltétlenül kell mindent narrátorral elmagyarázni: a szereplők, a helyszínek, az archív anyagok és a megfigyelt jelenetek maguk is történetet alkothatnak. Wiseman az általa használt módszerre a „reality fictions” kifejezést használta.

Beülni a nyomozók mellé

Az újabb kulcsmozzanat honnan máshonnan érkezett volna, mint az USA-ból. A ’60-as évek súlyos társadalmi válságaiban a gyakran élőben közvetített civilek elleni rendőri brutalitás – mint az 1965-ös selmai véres vasárnap – lerombolta az addig a professzionalizmusra építő testület imázsát. Az erőszakos fellépés és a televízióban sugárzott megrázó képek újabb és újabb megmozdulásokat, zavargásokat, akár mozgalmakat indítottak el. A médiaképnek is köszönhetően az „amerikai zsaru” renoméja megroggyant.

 Így a ’70-es években a rend őrei taktikai irányváltásba és – akár állami szintű – „rebrandingbe” kezdtek és egyre tudatosabb PR-stratégiával próbálták a rendőrség megtépázott arculatát helyreállítani, miközben a televíziós rendőrsorozatok is a nagyobb realizmus felé mozdultak el.Előbújt és megsokszorozódott a rendőr, mint hős, mint hús-vér szakember, a társadalom békéjének őre.

Alan és Susan Raymond 1976-ban három hónapon keresztül követték a New York-i South Bronx rendőreit. Az alkotók több mint negyven órányi videofelvételt készítettek, melyből kilencvenperces dokumentumfilm született, amelyet országosan is bemutattak. Ez volt a The Police Tapes. 

Kialakult az a vizuális és dramaturgiai nyelv, amelyből a nyolcvanas évek végén a police reality, mindenekelőtt a Cops, kinőhetett. A néző beülhetett a nyomozó mellé, és már nem egyszerűen szemléli a történetet, hanem követi a nyomozás folyamatát.

Az igazság rekonstruálása

Az 1980-as évek vége a true crime kialakulásának szempontjából meghatározó időszak: a Cops-szal nemcsak a police reality indult járőrözni amerikaiak millióinak kíséretében, hanem 1988-ban elkészült egy olyan független dokumentumfilm is, amellyel megszületett a modern műfaj első alapköve. A The Thin Blue Line-t Errol Morris rendezte. Egy rendőrgyilkossági ügyben elítélt férfi történetét és az ügy részleteit tárta fel.

A film alapvetően azt mutatja meg, hogy a különböző szereplők emlékei, vallomásai és a bizonyítékok mennyire eltérhetnek egymástól: a hangsúly az oknyomozáson és az igazság rekonstruálásán van. A rendező nem egyszerűen narrálja az eseményeket, hanem különböző verziókat ütköztet. Ahogy később a Jinx esetében, a film itt is hatott az ügyre: az ártatlanul elítélt Randall Dale Adamst végül szabadon engedték.

A valós bűnügyek fokozatosan tálalható történetekké váltak, amelyekre a tévék nemcsak ráharaptak, hanem önálló tematikus csatornákat építettek rájuk. Ilyen tematikus csatorna lett a későbbi Investigation Discovery (ID), amely 1996-ban még történelmi-ismeretterjesztő csatornaként indult. 2008-ban a Discovery Times újrapozicionálásából létrejött az Investigation Discovery, és nagyon tudatosan ráállt a crime/true crime tartalmakra.

A sikerhez hozzájárult, hogy a valós bűnesetekkel foglalkozó sorozatokat viszonylag olcsón és nagy mennyiségben lehetett gyártani. A műfajhoz nem szükséges sztárszínészekből álló gárda vagy drága díszlet, van viszont archív felvétel, rendőrségi anyag, interjúk, szakértők és helyszínek.

Jó nyomon kezdett járni a stream

A Netflix is ráérzett a lehetőségre és különleges érdemeket szerzett a zsáner sikerében: két olyan produkció is futott a streamingplatformon, amelyek nemzetközileg is népszerűsítették a műfajt, megmutatva, hogy a true crime-ban kevéssé ismert esetekkel és a valós bűnügyek dramatizált, fikciós eszközökkel elmesélt változataival globálisan is kiemelkedő tömegsikert lehet aratni.

A 2015-ben bemutatott Making a Murderer Steven Avery történetét követi, akit szexuális erőszakért tévesen elítéltek, majd felmentettek, később azonban egy gyilkossági ügyben elítélték. A sorozat a nyomozás, a bizonyítékok, a rendőrségi eljárások és az igazságszolgáltatás működésének kérdéseit vizsgálja, egyik legfontosabb hatása pedig az volt, hogy a több epizódon át kibontott ügy, a cliffhangerek és a nézői elméletalkotás jól illeszkedtek a streamingtartalmak fogyasztásához.

A Netflix 2022. december 5-i közlése szerint egy sorozat 60 napon belül átlépte az egymilliárd megtekintett órát. Hét héten keresztül szerepelt a globális Top 10-ben, és az indulást követő 12 nap alatt bekerült a Netflix minden idők legnézettebb angol nyelvű sorozatait rangsoroló listájára. Ez volt a Dahmer – Monster: The Jeffrey Dahmer Story, amely Jeffrey Dahmer amerikai sorozatgyilkos történetét dolgozza fel, aki 1978 és 1991 között 17 fiút és fiatal férfit ölt meg. A Monstert antológiasorozattá alakították: a későbbi évadokban más hírhedt bűnügyeket dolgozott fel. A Dahmer így nemcsak önálló siker lett, hanem egy új tartalmi franchise alapja is.

Szinte mindenki odanéz

Főleg a sorozatgyilkosokat és egyéb híres eseteket keresik a nézők a hazai piacon az idén szeptemberben indult AXN Crime csatornán, melynek elsődleges célcsoportja a nők: a közönségmérések szerint ők nézik nagy arányban a true crime műsorokat külföldön és itthon egyaránt. „Ugyan jelenleg is megtalálható nálunk néhány fikciós tartalom – filmek és Agatha Christie-címek –, de úgy látjuk, hogy a közönség elsősorban nem ezeket keresi a csatornán. Éppen ezért hosszú távon a non-fiction vonalon szeretnénk maradni, inkább ilyen jellegű tartalmakkal erősítjük a műsorkínálatot” – tudtuk meg Schneider Henriktől, az Antenna Entertainment ügyvezető igazgatójától. Elmondta, hogy más piacokon, például Lengyelországban két éve adnak a késő esti sávban true crime műsorokat az AXN Spinen, de a magyar portfólióban is kísérleteztek már korábban ezekkel a tartalmakkal. A műfaj iránt egyértelműen a délutáni és a kora esti idősávokban látják a legnagyobb érdeklődést.

„Hasonló a helyzet ahhoz, amikor lelassul a forgalom egy baleset miatt, és szinte mindenki odanéz. Alapvető emberi ösztön, hogy egy biztonságos közegből szeretünk bepillantani olyan helyzetekbe, amelyek veszélyesek, vagy számunkra ismeretlenek” – mondja az ügyvezető a műfaj népszerűségének pszichológiai hátteréről. A true crime esetében ehhez hozzáadódik az is, hogy valós eseményekről, valódi emberekről és megtörtént történetekről van szó, ami persze egészen más érzelmi kapcsolódást teremt.

A kegyetlen Magda Marinko rémtörténete 

Szerinte a következő időszakban egyre nagyobb szerepet kaphatnak a lokális történetek és ügyek. A feldolgozás is gyorsabbá válhat, „vagyis a nézőkhöz közelebb kerülhetnek azok az esetek, amelyek éppen aktuálisan foglalkoztatják a közvéleményt.” Emellett egyre fontosabb lehet a közönség bevonása is. Olyan formátumok is megjelenhetnek, amelyekben a nézők aktívabban kapcsolódhatnak az ügyekhez, véleményt formálhatnak, vagy akár új információkkal is hozzájárulhatnak a történet formálásához.

A csatorna műsorainak többsége klasszikus true crime formátumot képvisel: ide tartozik például a Ted Bundy: Sorozatszörnyeteg, az Epstein árnyéka: Ghislaine Maxwell, vagy a hazai gyártású A kegyetlen – Magda Marinko rémtörténete.

Az igazság mániákusai: „olyan ügyeket meséltek, hogy csak fogtuk a fejünket”

Az HBO-n és az HBO Maxon ősszel debütál Az igazság mániákusai, az HBO első Magyarországon gyártott és magyar ügyeket feldolgozó true crime-sorozata, amely a műfajban egyedi megközelítéssel mutatja be híres gyilkossági ügyek nyomozásait. A nézők egy legendás veterán nyomozókból álló baráti társaságot ismerhetnek meg: azokat a szakembereket, akik az adott ügyeket a megoldásig üldözték, vagy éppen üldözik a mai napig. A nem hivatalos premierdátum november 13. A sorozatról a készítők – Szajki-Vörös Adél és Szajki Péter rendező-producerek, valamint Hanka Kastelicová, az HBO dokumentumfilmjeiért felelős vezetője és Tereza Bóna Keilová, az HBO producere – nyilatkoztak a Kreatívnak.

Hanka Kastelicová szerint a nézők ma már nem pusztán az eseményeket bemutató true crime történeteket keresik, hanem olyanokat, amelyek értelmezési keretet és mélyebb összefüggéseket is kínálnak. A helyi gyártású eredeti tartalmak pedig az HBO számára azért is fontosak, mert miközben szorosabb kapcsolatot építenek az adott piac közönségével, új nézőpontokat kínálnak a világ más részein élőknek is.

Ebben a műfajban az etikai megközelítésnek is központi szerepe van. Az alkotóknak nemcsak azt kell mérlegelniük, hogy egy ügy elég drámai-e, hanem azt is, hogy felelősen elmesélhető-e, illetve képes-e az eseményeken túlmutató felismeréseket adni. Ez az alkotói folyamat során is alapelv volt – hangsúlyozza Tereza Bóna Keilová. A cél nem a bűncselekmény szenzációhajhász bemutatása, hanem az érintett emberek és a körülmények megértése.

A veterán nyomozók személye adta az alapötletet

Szajki Péter rendező-producer szerint ugyanakkor a true crime alapvető műfaji szabályait sem lehet figyelmen kívül hagyni: a történetnek izgalmasnak kell lennie, miközben az alkotó nem lépheti át saját erkölcsi mércéjét. A sorozat készítőinek ebből a szempontból könnyebbséget jelentett, hogy nem közvetlenül az áldozatok szemszögéből követik az eseményeket.

Szajki-Vörös Adél – szintén a produkció rendező-producere – számára az áldozati oldal kezelése végig az egyik legfontosabb kérdés volt. „Szerencsére a fókusz a detektívek munkáján van, ők az igazság mániákusai, de egyúttal mi, alkotók is megpróbáltuk a történet igazságában úgy elhelyezni az áldozati oldalt, hogy mi magunk se érezzük, hogy exploitáljuk a szenvedésüket” – mondta el a Kreatívnak. A rekonstrukciókban tudatosan kerülték a vér vagy az explicit erőszak ábrázolását, az emberi méltóság megőrzését tartva szem előtt.

Szajki-Vörös Adél, Szajki Péter

A sorozat alapötletét nem maguk a bűnügyek adták, hanem a veterán nyomozók személye. Szajki-Vörös Adél és Szajki Péter először Tóth Ernővel kerültek kapcsolatba egy YouTube-műsor kapcsán, majd rajta keresztül megismerték Krispán Istvánt, Magyarország egyik legismertebb poligráfos szakértőjét. „Aztán egy napon Ernő meghívott minket magához vacsorázni és elhívta a barátait is. Ők az a társaság, akikről a sorozat is szól, és körülbelül ekkor már konkrétan gondolkodtunk azon, hogyan tudnánk velük forgatni” – mondja Szajki-Vörös Adél. „Azon kaptuk magunkat, hogy Kovács Lajos és Kőrösi János társaságában ülünk egymás után sok ilyen baráti vacsorán, és olyan ügyeket meséltek, olyan megoldásokkal, hogy csak fogtuk a fejünket. És azt éreztük, hogy ezt meg kell mutatnunk szélesebb közönségnek is” – teszi hozzá Szajki Péter.

Az, hogy maguk a nyomozás résztvevői váltak főszereplőkké, a dramaturgia alapvető szabályait nem változtatta meg – mondja Szajki Péter. Szajki-Vörös Adél szerint ugyanakkor különleges helyzetet teremtett, hogy a néző mindig a nyomozóval együtt halad, és csak annyit tud az ügyről, amennyit ő tud. Nincsenek olyan utólagos megszólalások, amelyek előre elárulnák, ki mire gyanakodott.


A TV2 is nyomoz

A TV2-nél is egy híres magyar bűncselekményeket feltáró sorozat indul Lezárt akták címmel. A műsort nyár végén forgatták, jelenleg az utómunkák zajlanak, egyelőre nagy a titkolózás a csatornánál, hogy mikor lesz a premier. A sorozatról Fischer Gábor, a TV2 Csoport vezérigazgató-helyettese nyilatkozott a Kreatívnak.

A TV2-t elsősorban a nemzetközi streamingplatformokon tapasztalható true crime-boom és a televíziós piac növekvő kínálata győzte meg arról, hogy érdemes saját magyar produkciót készíteni. A műsor híres hazai bűnügyeket dolgoz fel doku-reality jelleggel. Az epizódokban az adott nyomozások egykori résztvevői – nyomozók, helyszínelők, fegyverszakértők, ügyvédek – is megszólalnak, így a készítők a már ismert történetek mellett eddig nem publikált részleteket és exkluzív megszólalásokat is ígérnek. A feldolgozott ügyek között szerepel a móri bankrablás, Szita Bence, VV Fanni, Soproni Ági, a balassagyarmati túszdráma, a soroksári futónő és Erdélyi Nándor esete. Fischer Gábor szerint a műfaj hazai erősödése egyre nagyobb versenyt jelent a valós bűnügyekért, ezért a produkciót elsősorban a szakértői megközelítéssel és a filmszerű vizuális világgal szeretnék megkülönböztetni.

Borítókép: Túléltem egy sorozatgyilkost/AXN Crime

Az erdeti cikk a Kreatív 2026. 9-10. számában jelent meg