2024-ben szerezted meg a mesterdiplomádat, de eközben már Pécs város és a PTE új arculatán is dolgoztál. Milyen volt még a tanulmányaid alatt, majd friss diplomásként egyből ekkora projektekbe belecsapni?

Cs.A.G.: A tanulmányaim alatt dolgoztam Pécs arculatán, az volt a legnagyobb tapasztalat, hiszen gyakorlatban lehet a legtöbbet tanulni. Izgalmas volt egy éles projekten dolgozni, előtte csak fiktív feladatok voltak az egyetemen. Mindkettő csapatprojekt volt, ami még izgalmasabbá tette, hiszen sokkal több nézőpont ütközik, így sokkal relevánsabb eredmény születhet, hiszen minden irányból meg tudjuk vizsgálni a felmerülő kérdéseket. A csapatban dolgozás volt a legizgalmasabb, előtte mindig egyedül dolgoztam.

Az egyetemi arculatváltásnak mi volt a legizgalmasabb vagy legnagyobb kihívást jelentő része?

A legnehezebb az volt, hogy miként lehet megfogni ezt a hatalmas entitást. A városi arculat is nagy projekt volt, de annak egységesebb a képe. Az egyetem viszont szerteágazó, a klinikáktól kezdve a karokon át, a különböző szervezeti egységekig minden beletartozik, rengeteg mindent kellett összehangolni. 

A legnagyobb kihívás a bevezetés. Az arculati kézikönyvet könnyebb volt megtervezni, mint gyakorlatban alkalmazni. Az egyetem sok része alkalmazza az arculatot, és mindet össze kell hangolni és koordinálni – ez nehezebb feladat.

A legnagyobb sikerélmény – a díjakat nem nézve – az, amikor az utcán szembejönnek a megvalósult projektek, óriásplakátok, ajándéktárgyak, meg mindenféle valós megjelenés. Ez igaz volt a városnál is, az volt a legizgalmasabb, amikor elkezdtük látni a működő arculatot. 

Hogyan éled meg a szerepváltást, hogy a tavalyi Black Pixel fődíj után idén már az RGB zsűrijében ülsz?

Nagyon izgalmas. Arra számítok, hogy inspiráló lesz végignézni és értékelni a pályaműveket, sok új arcot, projektet megismerni. Szakmai kihívás lesz belehelyezkedni a tervező után a véleményező nézőpontjába. Biztos vagyok benne, hogy sok izgalmas munkát látunk majd, és átfogó képet kapunk arról, miként dolgozik a szakma pillanatnyilag. 

Zsűritagként mi az a plusz, amit te keresni fogsz a munkákban? Mi emel ki egy arculatot vagy logót a többi közül?

A legkisebb részletekbe menő átgondoltság nagyon fontos minden arculatnál. Egy kis volumenű arculat is lehet nagyon hatásos, ha látszik, hogy végiggondolt. A legtöbb munkában ezt keresem, szakemberként és érdeklődőként is, és valószínűleg zsűritagként is ezt fogom keresni. 

Változtatott valamit a karriereden vagy a megítéléseden a tavalyi fődíj? Miben segíthet egy ilyen elismerés?

Biztos vagyok benne, hogy sokat számít, ha olyan emberrel dolgozhat együtt a megrendelő, vagy munkáltató, aki már szerzett szakmai elismerést. A PTE-arculat belső megítélésénél úgy tapasztaltam, nagy szerepe volt annak, hogy egy ilyen nívós szakmai díjat elhoztunk, mivel a nem vizuális irányból jövő szakemberek kétkedve álltak hozzá. Szerintem sokat segített, hogy érkezett egy ilyen külső megerősítés, szakmai jelzés.

Szerinted az új technológiák mennyire írják át a szakmát? Mi az, ami eltűnőben van a designban, mi az, ami időtálló?

Az AI nagyon jó hatással is lehet a szakmára, amennyiben jól használják. Azt kell felismernie a szakmának, hogy az AI elsősorban eszköz. Mindemellett megjelenik az AI slop, vagyis a vizuális környezetszennyezés, ami sok helyen megjelenik, akár a trendeknek való megfelelési kényszer miatt. Szerintem ez az, amire nem szabad szakmailag hallgatni. De mint eszközt, tudni kell alkalmazni, és fel kell mérni, hogy mire lehet használni, és erre is nagyon sok jó példát láthatunk. 

Milyen tanácsot adnál azoknak a fiatal grafikusoknak, akik most fejezik be az egyetemet, pályakezdőknek?

Én is csak nemrég fejeztem be az egyetemet, ezért próbálom úgy megközelíteni, hogy én mit hallottam volna szívesen. Nem kell azonnal a legnagyobb, legtökéletesebb munkát, feladatot, projektet megtalálni. Hagyjanak maguknak időt fejlődni, feltérképezni a dolgokat, és megismerni nagyon sok részét a szakmának, és azon kívül mindennek.