A színész és rendező Radnai Márkkal május közepén a Nagy Kreatív Napon találkoztunk a videós tartalmakról szóló beszélgetésben, most az ő válaszait olvashatjátok szerkesztett formában. Az eredeti beszélgetésben részt vett még a címlapunkon is szereplő Steiner Kristóf és a Zshowtime vezetője, Osváth Zsolt. A cikk eredetileg a Kreatív nyári számában jelent meg.

Ahogy sok más digitális fejlesztésen, a Covid–19 a színházak online közvetítésének lehetőségén is nagyot lökött. A SzínházTV tavaly őszi indulása óta 12 színházból jelentkezett be, 50 ezernél több jegyet adott el és 35 ezernél több nézőt regisztrált. A projekt célja egyszerű: színházi előadásokat szeretne elérhetővé tenni online, a lehető legjobb minőségben. „Klasszikus streamingszolgáltatók vagyunk, csak nem filmet vagy zenét közvetítünk, hanem színházat. Ezt az ötletet már évekkel ezelőtt meg szerettem volna csinálni, de a járvány előtt nem láttam nyitottságot a színházak részéről” – mondja Radnai Márk, említve azt is, hogy a színházi streamelés például New Yorkban vagy Londonban eddig is bevett szokás volt. 

A színházi műfaj sokaknak az élő, megismételhetetlen jelen ereje nélkül elképzelhetetlen, Radnai szerint viszont nem érdemes összehasonlítani a streamelt színházat a színházba járással. „Két külön dologról beszélünk. Az egyikben elmegyek egy élő eseményre, a másikban olyan előadásokat láthatok, melyeket fontos társulatok készítettek tőlem akár több száz kilométer távolságban.” Ha pedig már felvételt látunk, a művészeti vezető szerint a lényeg nem az, épp most zajlik-e – kivételt a premierek jelenthetnek –, hanem a minőség. „Ha egy felvétel jól dramatizált és hűen adja vissza a rendezői koncepciót, akkor az, hogy épp most megy a színpadon, vagy két héttel ezelőtt történt, mindegy.” A SzínházTV jelenidejűségét az adja, hogy egy közvetítés egy előadást jelent, egy jeggyel – ellentétben a filmes műfajjal, ahol jellemzően havi előfizetésért nyomasztó mennyiségű tartalmat nézhetünk meg akárhányszor, akár kultúrafogyasztás a célunk, akár agylohasztás.

Kiterjesztés

A projekt számára a folytatás, ha nyitnak is a kapuk, nem kérdés. A művészeti vezető elmondása szerint az élő színház beindulása valójában jobb streamelt színházat is jelent majd. A járvány nyomására ugyanis sokan sokféle színházi tartalmat kezdtek megosztani. Mindez inkább zűrzavaros helyzetet hozott, miközben a felvételek minősége is erősen ingadozott. „Alig várom, hogy nyár legyen, kicsit be tudjuk zárni a boltot és fel tudjunk készülni az őszre. Hét hónapnyi tapasztalattal rengeteg fejlesztési ötletünk van.” A folytatás pedig Radnai szerint nem csak ambíció kérdése. 

„Az első perctől egyértelmű volt, hogy ez a szolgáltatás sok embernek segít. Egy háromgyerekes anyuka Debrecenből évek óta nem volt színházban, most láthatott előadásokat. Ahhoz, hogy Pintér Béla társulatát kövesse az ember, hónapokra kell előfoglalni jegyeket, most erre sincs szükség. A vidékiek jellemzően nem mennek Budapestre, a budapestiek nem mennek vidékre, de streamelve könnyű megnézni másik városban látható előadásokat. A streaming a színházi kultúra kiterjesztése.” Radnai azt mondja, projektjük egyértelmű társadalmi célja, hogy az előadások mindenféle generációhoz és csoporthoz eljuthassanak.

„Vannak olyan 80 feletti nézőink, akiket minden hétvégén telefonon kell végigkísérni, hogy be tudjanak lépni, színházi rendező szakról pedig arra emlékszem, hogy az egyik legnagyobb kihívás a fiatalok elérése. Ezért olyan előadásokat csináltam, ami érdekelheti őket, például Tarantino vagy Martin McDonagh műveiből, de akkor is meg volt kötve a kezem: onnantól, hogy nincs pénz szárazjégre, egészen odáig, hogy bezár a színház. A Bárkában eleve nem lehetett beültetni 180-nál több embert. Azt éreztem, hogy nagy munkával létrehozunk alkotásokat, amik aztán technikai okokból nem jutnak el azokhoz a rétegekhez, akiknek készültek.” A streaming Radnai szerint erre is jó válasz lehet, ahogy a színházak közötti átjárást is segítheti. „Bízom benne, hogy az emberek új színházakba látogatnak majd. Sokan vannak úgy, hogy nekem már az anyukám is a Vígben volt bérletes, mások azt mondják, mi a Katonába járunk. Egy SzínházTV-hez hasonló platformon nyilván könnyebb a váltás.”

Ezer helyett egy platform

A SzínházTV-n nincs hirdető, szponzor vagy más támogató, a pénzügyi struktúra alapja a jegyeladás. „Léteznek magánszínházak populáris előadásokkal, neves színészekkel és nagyon magas jegyárral, de a színház a legtöbb esetben nem fenntartható műfaj. Mi visszaforgatjuk a befolyt összegeket, hogy akkor is elérhetővé tehessünk jó előadásokat, ha tudjuk, hogy várhatóan alacsony lesz a nézőszámuk. Én épp azt látom, hogy a legjobb előadásoknak a legkisebb a nézettsége, miközben ezeket ugyanolyan költséges felvenni, profin hangkeverni, utómunkázni. Az elmúlt év legjobb előadását például egy kis budaörsi társulattól láttam, pedig soha előtte nem mentem Budaörsre színházat nézni. Ez az én hibám, és tudom, hogy másoktól se várhatom, hogy jó, de ismeretlen társulatokat emeljenek fel – az online platform ebben is segíthet.”

Radnai szerint az, hogy hosszú távon hova fut ki a színházi streaming és mennyire nő meg a szolgáltató platformok száma, a következő években fog eldőlni. „Érdekes visszanézni az elmúlt egy év folyamataira. Saját tapasztalatból tudom, hogy ezt a műfajt költséges jól csinálni. Ha a színházak maguk gazdálkodnák ki, nem költenének rá annyit, amennyit kellene. Felhasználói oldalról sem jó, ha mindenki maga fejleszt platformot: az olyan lenne, mintha a Netflix helyett minden egyes film saját gyártói oldalakon lenne elérhető. Az emberek nem fognak ezerfelé regisztrálni – oda fognak menni, ahol teljes körű szolgáltatást kapnak, fel vannak vezetve a műsorok, van online szupport, lehet kommentelni.” Radnai azt mondja, ez nem egy-két, de nem is 20-25 emberes feladat, hanem nagyobb. „Amikor nyitnak a színházak, remélem, kialakul, melyik színház melyik szolgáltatóval dolgozik majd együtt, esetleg saját maga oldja meg a közvetítést, de hosszú távon szerintem centralizálódni fog a műfaj. Abban biztosak lehetünk, hogy a színházi közvetítés mostantól nem fog eltűnni.”