Díjátadóval és Jordan Firstman Club Kid című filmjébel zárult a fesztivál: a díjakat november 1-jén, a Corvin mozi Korda termében, a zárógálán adták át.
A III. BIFF-en teltházas vetítésen láthatták a nézők többek között Radu Jude The Diary of a Chambermaid című nyitófilmjét, Martin McDonagh Wild Horse Nine című filmjét, Horvát Lili Jegyzeteim a Marsról című alkotását, Nemes László Moulin című filmjét is.
Telt házzal ment Jane Schoenbrun Teenage Sex and Death at Camp Miasma című filmje; John Wilson The History of Concrete című dokumentumfilmje; a Klara and the Sun; a Wicker; a Josephine; a Chronovisor; a Days of Heaven; a La Bola Negra; és a Club Kid is. Nem volt üres szék Nathan Fielder és Lance Oppenheim Elizabeth Holmesról szóló You Can See Everything című dokumentumfilmjének magyarországi premierjén sem, amelyet a fesztiválon egyetlen alkalommal vetítettek.
A tavaly indult Bloom versenyszekcióban idén tíz film kapott helyet, közülük a Low Expectations, a Filipiñana, a La Gradiva és a 9 Temples to Heaven vetítésére is elfogytak a jegyek.
A szekció zsűrijének elnöke Székely Kriszta volt, tagjai Cserhalmi György, Fátyol Hermina, Nagy Dénes és Szilágyi Lenke. A szakmai zsűri összesen három díjat osztott szét a szekció legkiemelkedőbb alkotásai között:
a Kiemelkedő alakítás díját Eva Huault kapta a Shana című filmben nyújtott alakításáért, a Kiemelkedő művészi teljesítmény díját Sompot Chidgasornpongse 9 Temples to Heaven című filmjének ítélték oda, a Legjobb film díját pedig Marine Atlan La Gradiva című alkotása vihette haza. A La Gradiva-t a BIFF Campus diákzsűrije is díjazta. Az Echoes szekció legjobb filmjéről kritikusokból és újságírókból álló zsűri (Gelencsér Gábor, Gyöngyösi Lilla, Horváth Bence, Pándi Balázs, Solti Hanna) döntött, a Kritikusok díját Javier Calvo és Javier Ambrossi La Bola Negra című filmje kapta. Akárcsak tavaly, idén is volt Közönségdíj, a nézők szavazatai alapján szintén a La Bola Negra nyert. Idén először adták át a BIFF Parrhesia-díját is, amely a megalkuvást nem ismerő művészi integritást és a bátor önkifejezést ismeri el, és az idei fesztivál hívószavához, a parrhésziához, az igazság bátor kimondásához kapcsolódik. Ezt elsőként Jafar Panahi iráni filmrendező kapta, akit éppen a fesztivál napjaiban ítéltek újra börtönbüntetésre Iránban – a díj így arra is emlékeztetett, mi a tétje ma az igazság kimondásának.
A BIFF CineScape-vetítései idén is szokatlan helyszínekre vitték a filmeket: október 25-én a gödi üdülőházak között vetítették a Teenage Sex and Death at Camp Miasma-t, ahová Ikarus busszal érkeztek a nézők, október 29-én pedig a Biodómban mutatták be Konstantina Kotzamani Titanic Ocean című filmjét.
Október 27-én nyílt meg a Nyolcésfélben a BIFF idei kiállítása, a Raoul Coutard’s Indochina, amely a francia új hullám legendás operatőrének 1950 és 1954 között készült, nagyrészt most először bemutatott indokínai fotóit mutatja be a párizsi ECPAD együttműködésével. A kiállítás november 15-ig ingyenesen látogatható.
Ahogy a szervezők írják az idei év egyik legnagyobb előrelépése a BIFF HUB volt: a tavaly az Ingában megrendezett hét szakmai beszélgetés után idén csaknem háromszor annyi, 19 ingyenes beszélgetés, masterclass, esettanulmány és workshop várta a filmszakmát és az érdeklődőket az Ingában, a Nyolcésfélben, a Corvin moziban és a Trafó Stúdióban.
A programsorozat a Filmrendszerváltás – Az átalakuló magyar filmszakma pillanatképe című beszélgetéssel indult, amelyet a nagy érdeklődés miatt az Ingából a Corvin mozi Kabos termébe kellett áthelyezni. A beszélgetésen Petrányi Viktória miniszteri biztos, az NFI átmeneti vezetéséből Pataki Ági, Tóth Csaba, Ugrin Julianna és Zabezsinszkij Éva, valamint a FilmReform2026 mozgalom képviselői vettek részt. A Costa Rica-i–francia Valentina Maurel a családi kapcsolatok megírásáról tartott masterclasst, a Parrhesia-beszélgetések pedig a művészeti szabadságról, a grúz alkotói ellenállásról és az SZFE helyzetéről szóltak.
A fesztivál meglepetésfilmje Carlos Reygadas Heil Jupiter! (2026) című alkotása volt, amelynek elején Reygadas egy, kifejezetten a BIFF-re készített ötperces kisfilmmel emlékezett meg Tarr Béláról.
