A körúti bumm, avagy a konteóhívők aranyborjúja

„Felrobbantál-e?”- szegezi nekem egy barátom a meghökkentő kérdést szombat éjjel telefonon. Pár órával később – miután a kordonok labirintusában végül megtaláltam az utat a detonációtól mindössze egy sarokra lévő lakásomhoz - rendőrök igazoltatnak az ajtóban. Érdeklődnek, hogy láttam-e gyanús alakokat vagy hallottam-e „Allah akbar”-ozást. Fellépésük határozatlan. Bár láthatóan ideges vagyok, nem nyugtatnak meg. A részletekről nem mondanak semmit, de a szomszédokat is felverik. Még a krízismenedzsmenttel foglalkozók számára is ritka pillanat, amikor személyesen érintetté válnak egy veszélyes szituációban, ahol aztán saját maguk számára is kiderül, hogy mi az, ami megáll a szakkönyvekből ismert protokollból és mi az, ami nem. Pintér Dániel Gergő, pr-stratéga és válságkommunikációs szakértő a Teréz körúti robbantás kommunikációját elemzi írásában.