A kampány kommunikációs szempontból is érdekes: nemcsak figyelemfelhívó statisztikákra és szakmai ajánlásokra épít, hanem a közönség bevonására is. A második szakaszban a szervezők azt kérték a lakosságtól, hogy osszák meg saját, bevált praktikáikat a képernyő előtt töltött idő csökkentésére. A felhívásra több mint 800 válasz érkezett, ezekből állt össze a kampány weboldalán elérhető, kategóriák és élethelyzetek szerint böngészhető 100+1-es lista.

A kezdeményezés előzménye, hogy a Bethesda Gyermekkórház az elmúlt években kiemelten foglalkozott a gyerekek digitális védelmével. A kórház 34 országos szakmai szervezettel közösen dolgozta ki azt a 10 pontos szakértői Chartát, amely többek között azt javasolja, hogy 10 éves kor alatt semmiképpen, 14 éves kor alatt lehetőleg ne legyen saját okoseszköze a gyerekeknek; 3 éves kor alatt pedig – a távollévő családtagokkal való kapcsolattartást kivéve – egyáltalán ne töltsenek időt képernyő előtt. A Charta szerint 14 éves kor alatt a közösségi oldalakra való regisztráció sem javasolt.

A kampány februári indulásakor a szervezők több, a gyerekek digitális leterheltségét mutató adattal is dolgoztak. Az NMHH beszámolója szerint Petercsák Petra kampánykoordinátor arról beszélt: ma már a másfél éves gyerekek is átlagosan napi 90 percet töltenek képernyő előtt, a 12 évesek 80 százaléka pedig aktívan használ valamilyen közösségimédia-felületet.

A 100+1 tipp között egyszerre jelennek meg technikai megoldások, családi szabályok és kreatív offline alternatívák. Ingrid például azt ajánlja: „Napi limitet beállítani appokra.” Evelyn a teljes napi keret figyelését emeli ki: „Beállítottam napi 1,5 óra képernyőidőt, amint elérem, figyelmeztet a telefon.” Bea a kijelző fekete-fehérre állításával csökkenti a telefon vonzerejét, míg Patrik szerint náluk a Google Family Link vált be a gyerekek képernyőidejének kordában tartására.

A beküldésekből az is látszik, hogy sok családban a képernyőmentes helyzetek kijelölése működik. Robi például azt írja, hogy közös étkezéskor a családtagok egymásra pakolják a telefonokat, „mint a jengát”, és aki először hozzányúl, az mosogat. Veronika ennél egyszerűbb szabályt fogalmaz meg: „Családi vacsoránál senki nem telefonozik.” Dorottya a nappalit tenné telefonmentes zónává, Anna pedig azt írja: „A telefon éjszakára kikerül a szobából, mert pihenni is meg kell tanulni.”

A lista több pontja az offline élmények újratanításáról szól. Ildikó „analóg” unaloműzőket – jegyzetfüzetet, zsebkönyvet, rejtvényfüzetet, sétát vagy zenét – ajánl doomscrolling helyett. Zsuzsanna a vacsora utáni „házi híradót” írta le, amelyben a családtagok egy kartonból kivágott képernyőn keresztül mondják el egymásnak az aznapi történéseket. Anna szerint az is sokat számít, ha a szülő a tiltás helyett alternatívát ad: „Ha lejár a képernyőidő, nem azt mondom, hogy »elég volt«, hanem azt, hogy »most jön a közös játék«.”

Dr. Nagy Péter, a Bethesda Gyermekkórház osztályvezető főorvosa, gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos szerint a kampány célja, hogy a szülők ne passzív elszenvedői legyenek a gyerekek képernyőhasználatának. 

„A kampánnyal azt szeretnék elérni, hogy a passzív, mozgásszegény, sokszor kifejezetten ártalmas képernyőhasználat helyett a szülők visszakapják az irányítás, a kezdeményezés lehetőségét ezen a téren, ezen keresztül pedig a gyermekeikkel való valódi kapcsolatot” 

– hangsúlyozza a szakember.

Dr. Nagy Péter szerint nem a digitális eszközök teljes tiltása a cél, hanem a rekreációs képernyőhasználat korlátozása. 

„A célunk nem az új eszközök használatának a megszüntetése, csak a kikapcsolódásra használt képernyőidőben kell egy határt húzni. Ha az ilyen jellegű képernyőhasználat tartósan meghaladja a napi két órát, az bizonyítottan káros következményekkel járhat. Három éves kor alatt pedig egyáltalán nem javasolt a képernyő használata: a pici gyerekeknek semmit nem használ, a fejlődésüket pedig bizonyítottan hátráltatja.”

A kampány üzenete így nem pusztán digitális gyermekvédelmi figyelmeztetésként, hanem viselkedésváltoztatást célzó társadalmi célú kommunikációként is értelmezhető. A weboldalon elérhető tippek nem általános tiltólistaként, hanem kipróbált, hétköznapi mikromegoldások gyűjteményeként működnek: a képernyő szürkére állításától a nyomógombos telefonig, az esti digitális elcsendesüléstől a képernyőmentes nyaralásig.

„Szeretnénk visszaadni a szülők kezébe a kontrollt: fontos, hogy ezen a téren se felejtsenek el szülők lenni és felelős döntéseket hozni, akkor sem, ha ők nem ebben nőttek fel. A gyerekek számára a valódi élmények izgalmasabbak és fontosabbak, mint a virtuális világ, csak ezt meg kell nekik mutatni” 

– fogalmaz dr. Nagy Péter.