Reggelente hatkor szoktam ébredni, három perc alatt lekászálódom az emeletről, óra ötkor kezd zörögni a kávéfőző. 6.06-kor érkezik a telefonomra az első hírlevél – minden, ami említésre méltó történt a világban éjfél óta. Öt perc múlva jelez a második: mit kell tudni a kreatív világ elmúlt 24 órájáról; negyedkor pedig a harmadik: teljes sporthírkörkép. A mesterséges intelligenciának köszönhetően húsz perccel ébredés után képben vagyok mindennel, és ami fontosabb: pontosan azzal, amire nekem szükségem van.

Az AI ellentmondást nem tűrően furakodott be az életembe. Nem mondom, könnyű dolga van, jó gazdatest vagyok számára, mint egyébként minden technológiai fejlesztésnek, ami megjelenik, és amit megengedhetek magamnak. Az AI-ra azonban különösen igaz ez. Ő (Ő? Erre még visszatérek.) tölti néha a naptáramat, emlékeztet a programjaimra, megtervezi az utazásaimat, repülőjegyet, szállodát keres, bevásárlólistát vezet, megkeres nekem mindent, felkészít találkozókra, ezernyi egyéb dolgot csinál – és ezek csak a hétköznapok. 

Egy dolgot nem tehet: nem írhat cikket helyettem. A cikk személyes, ahhoz önálló gondolat kell, vagy benyomás, vagy érzés, a mesterséges intelligenciának azonban ezek egyike sincs. Nincs saját tudata, vallom én, ezzel egyszersmind állást foglalva korunk egyik legizgalmasabb vitájában, amelyben nagyon okos emberek hoznak fel érveket egyik vagy másik nézet mellett. Nem véletlen, hogy e magazin két írása is ezzel foglalkozik. Hideg Róbert mérnöki precizitással foglalja össze, mi a helyzet ezen a szellemi csatatéren, Moldvay Tamás pedig filozófusként közelíti meg a vitát.

A borító és néhány sor után nyilván senkinek sem meglepő, hogy a Kreatív idei nyári számának kiemelt témája a mesterséges intelligencia, ami így önmagában értelemszerűen megfoghatatlanul nagy téma, de nem is törekedtünk erre. Minket az érdekelt, miként alakítja át ez az eszköz (tetszés szerint: csoda, lény, átok, átverés) a kreatív és kommunikációs világ, vagy éppen a média életét. 

Mert átalakítja, nincs már efelől illúziója senkinek. Legfeljebb tagadni lehet. Vagy csak megpróbálni határokat szabni neki. Egy ideig sikerülni fog, az egyén szintjén halogatható a „költözés” a másfeledik bolygóra, amint azt Nagy Bálint írásában kifejti, az AI és abban felnövő generációk korában azonban elkerülhetetlen, és ez meghatározza a következő éveinket. Vallanak erről ebben a lapszámban filmesek és designerek, megnéztük, miként alakul majd át a kreatív ügynökségek élete és munkája. Miként mesélnek részben erről olyanok is, mint Job Deibel Hollandiából, a nemzetközi reklámipar egyik legsikeresebb magyar alkotója, a jelenleg főként New Yorkban dolgozó Szloboda László, vagy a szintén egy amerikai startupnak dolgozó erdélyi Paál Tímea. 

És nem kétséges az sem, hogy lesznek, akik a mesterséges intelligencia miatt elveszítik majd a munkájukat, de tulajdonképpen ebben sincs semmi újdonság. A gép, amióta valamilyen formában létezik, mindig is kiszorította az embert azokról a helyekről, amelyeken precízebben, gyorsabban vagy olcsóbban tudott dolgozni helyette. Megint egy új kor tehát. Még alakul, részben még szabályozatlan (lásd írásunkat a szerzői jogokról), néha a hype el is ragad minket (ahogy a KPMG elemzéséből kiderül), de itt van.

Miként új kor, vagyis hát inkább új politikai és társadalmi korszak van Magyarországon is, és ennek ugyancsak mindent átíró hatása lehet a médiára és a kreatív piacra. Erről pedig markáns vélemények fogalmazódnak meg magazinunkban. Magyarország egyik legismertebb és leginkább elismert szakértője, Polyák Gábor arról ír, mi látszik már, illetve mit tartana ő kívánatosnak a média világában, Blaskó Nikolett és Balaton Anita pedig e gondolatmenetet az ügynökségek és általában a kreatív piac szempontjából vitte végig. Aligha kétséges, mindkét területen új út nyílt meg, az viszont még mindig bizonytalan, hogy végig is megyünk-e rajta, ahogy az szerencsés lenne, vagy közbeszólnak érdekek, félelmek és régi reflexek, esetleg a rutinszerű emberi gyarlóság jelentkezik, ettől pedig megtorpanunk, és elveszítünk egy talán soha vissza nem térő esélyt. Igaz, utóbbitól nem egyszer tartottunk már, és most tessék, ismét itt van egy. De attól még nem lenne kötelező elszúrni. És ez rajtunk múlik, ebben még az AI sem segít. Ebben nem.

Lapozzatok bele mostani lapszámunkba alább, a letölthető fájloknál!