A riport a Kreatív áprilisi számában jelent meg eredetileg. 

A Ménesi Bisztróban mindennap más főzi a menüt, a reggeliért ottjártamkor Fruzsi felelős. Épp palacsintát készít, mogyorókrém és baracklekvár van hozzá, négy különböző színű smoothie sorakozik a csak látszólag 5 fős, kerek asztalon, ahol tízen fognak leülni, hogy együtt reggelizzenek. Mi esz az ebéd? Havonta kétszer kerül sor mindenkire, Andrisrutinos szakácsként csirkepaprikással vagy marhapofával készül, a petrezselymet a teraszról szedi, a Patti ültette fűszernövényes kaspóból. Zita inkább egy megúszós tésztát dob össze, Laci az indiai ihletésű, recept nélküli lencsét, Netflix-levessel, desszertnek pedig jöhet az alkotójáról elnevezett Tira-Misu. A hatodik szék öt tulajdonosa ugyanannyiszor főz, mint a reklámügynökség öt újabb tagja, akik a cég 2020. augusztusi alapítása óta szép sorjában érkeztek a senior csapat mellé. István, a grafikus, egyik specialitása a Luca-tészta, a receptet az exétől hozta.

Az egymásra találás hosszú évek, közös túlórák és sok összekacsintás eredménye volt, a multilétben már régóta tudták egymásról, hogy szakmailag és emberileg is passzolnak. „Ha a Youngban (Young&Rubicam – a szerk.) másnapra kész kellett lennie a prezentációnak, és azt akartuk, hogy minél jobb legyen, a nap végére érdekes módon mindig mi maradtunk” – meséli Laci. 

„Soha nem hagytuk egymást pácban. Egy multinál dolgoztunk, de mintha a sajátunk lett volna, aztán kiderült, hogy sajnos nem a sajátunk. Nehezebb idők érkeztek, jött az a sok központosítás” – ennyivel magyarázza, és le is zárja a kiválásuk okát Laci, aki először Pattival dugta össze a fejét 2020 elején, de pontosan tudták, hogy kik azok, akiket szívesen magukkal vinnének. „Hozhattunk volna akár 15 embert, de az hogy hangzana, hogy tizenhatodik szék?” – viccelődnek.

Miért hatodik és miért szék?

A névválasztást egy márkafejlesztési folyamat előzte meg.„Megnéztük, mit akar a piac, mit akarnak a potenciális ügyfelek, és nekünk mik az értékeink” – meséli Zita. Azért a hatodik tehát, mert az ügyfeleiket ötük mellé leültetve olyan közös gondolkodásra hívják, ami szerintük legtöbbször hiányzik a megbízó-ügynökségi kapcsolatból. „Sokszor briefekre szorítkoznak a szakmánkban, aztán elvonul az ügynökség, hogy két hét múlva prezentálja az ötleteit”– mondja Laci. A hatodik szék workshopok keretében ismeri meg az ügyfeleit, és volt már, hogy 20-25 fő is helyet foglalt azon a bizonyos hatodik széken. 

„A legutóbbi nyertes tenderen a Borsodival a sörfőző mestertől kezdve a vezérigazgatóig mindenki jelen volt a workshopon” – ecseteli Patti. „Mi az elején elmondjuk, hogy így szeretnénk dolgozni, mert sokkal szélesebb rálátást nyerünk a problémára, megismerjük a vállalatot, kimegyünk terepre, beszélünk az emberekkel, megkérdezzük a dolgozókat. Olyan gyöngyszemeket találunk, amik utána érezhetőek lesznek a kampányon is.” Ez akkor is így van, ha egy tenderen versenyeznek másokkal, és akkor is, ha konkrétan A hatodik széket keresik meg egy munkával, ami régi kapcsolataik révén már az elejétől jellemző volt, mostanra pedig már több kliensük visszatérő (ilyen a MOK, a Danone és a Szallas.hu is). 

„Együtt vagyunk okosak”

„Kreatív oldalról nekünk fontos, hogy egy-egy elejtett mondatba is bele lehet kapaszkodni, és hogy a találkozó során már elindul egy ötletcsíra. Mi nem azok a kreatívok vagyunk, akik azt mondják, hogy márpedig csak nekünk lehet jó ötletünk. Bárkinek lehet használható gondolata, mi egy eszköz vagyunk ahhoz, hogy ezt az ötletet naggyá duzzasszuk, aztán pedig egy kampány legyen belőle” – magyarázza el munkamódszerüket Misu. Egy ilyen szorosabbra fűzött kapcsolatsorán rá tudnak érezni a dolgozók gondolkodására.

Az utóbbi három év alatt bevált ez a technika, azt tapasztalják, hogy az ügyfelek is szeretnek részesei lenni. „Mindenkinek fontos, hogy meghallgassák a véleményét, ezért mi azt valljuk, hogy nem az ügynökség a legokosabb a szobában, hanem együtt vagyunk okosak” – folytatja Zita. De tudják, hogy vannak olyan vállalati kultúrák, ahol ez nem működik, és az sem ördögtől való, ha a klasszikus menetben folynak a tárgyalások, vagy ha egy „kipörgetős meló” érkezik hozzájuk, esetleg valaki ragaszkodik a briefen keresztüli kommunikációhoz. „Én mindig nagyon szerettem a briefeket, és a nap végén az volt a tanulság, hogy egy briefing során születnek meg azok a fókuszpontok, amik elvezetnek a megoldásokhoz. De mi a workshopok révén ott vagyunk az elejétől a végéig a folyamatban” – fűzi hozzá Laci.

„Másrészt, mi már a kezdetektől is a kezünkben akartuk tartani a gyártást, amennyire csak lehet. Azért is, hogy ne vesszen el információ az alvállalkozók briefelésénél, és hogy teljesen transzparens maradjon a folyamat.” A legjobb visszajelzés az számukra, amikor egy-egy projekt végén az az ügyfél véleménye, hogy úgy megfogták a márkájukat, ahogy az még korábban senkinek sem sikerült.

„A műhelyhangulatnak, ennek a mániákus márkázásnak köszönhető az eddig elnyert hat Effie. Tavaly különösen büszkék voltunk rá, hogy bekerültünk a TOP3 leghatékonyabb ügynökség közé, és mindhárom nevezésünket sikerült díjra váltani.”

Örök ötök

A multiból a kisvállalkozásra való váltásnak voltak természetesen rácsodálkozásai, „kicsit olyan ez, mint a kézművesség: nemcsak egy-egy fázisba kellett becsatlakoznom, hanem mindennel nekem kellett foglalkozni” – idézi fel Zita, aki távolról sem negatívan élte meg mindezt. „Sokan meglepődnek, hogy öten vagyunk tulajdonosok, vagyis öten vagyunk pénzügyi vezetők, HR-vezetők, kreatívigazgatók. Minden pozíció vezetői szinten összeforr a felelősséggel” – teszi hozzá Misu. Mivel előtte is felsővezetői pozícióból léptek ki, ez utóbbival nem volt nehéz megbirkózni, „bár amikor csak egy részlegért felelsz, nagyon más, mint amikor mindenért”– teszi hozzá Zita, aki szerint ez főleg egyeztetési folyamatokban jelent különbséget a multiléthez képest.

Páratlan összetétel

A hatodik szék irodai környezete ugyanolyan családias, mint a szervezeti felépítés. A maguk között Ménesi Bisztrónak becézett munkahely a Gellért-hegy oldalán, a 20. század elején épült villák szomszédságára néz, pár háznyira lakik Bodrogi Gyula a híres Mészáros-villában. Az emeleti tágas, polgári lakásból kialakított irodaterekből hiányzik a kényszeres office stílus: nincs seszínű padlószőnyeg, helyette világosra lakozott parketta, a konyhában kő, a mosdóban fürdőkád. A fehér falakon a színes székgrafikák különféle színekben és formákban adnak értelmezést a cég nevének, melynek logója sem egységes: a hat színes pötty (mint szék) egy kör, de egy téglalap (mint asztal) körül is elhelyezkedhet.

Jelenleg tízen vannak a cégben, az öt tulajdonost öt alkalmazott segíti munkájában (és a főzésben). „Egyre több feladat volt, a csajok már nem nagyon bírták, egy adott ponton eljutottunk odáig, hogy muszáj bővülni” – magyarázza Laci. Két account csatlakozott hozzájuk, majd a pénzügyeket kellett delegálni, hogy Zita és Patti jobban tudjanak saját feladatköreikre koncentrálni.

Az okozza a legnagyobb megütközést a külső szemlélőnek, hogy a döntéshozói pozíció mind az ötükre hárul. „Ez egy értékközösség, ahol a legnagyobbra becsüljük egymást, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valakinek ellenvéleménye van, de ketten azt mondják, hogy ez így jó, akkor az neki is megfelel.” Vagy van a másik eset, „ha Laci azt mondja, hogy jó, akkor biztos, hogy nekünk is jó”– sommázza Zita.

A páratlan összetétel szerencsés, mert ha mégis olyan helyzetben találják magukat, amit nem tudnak eldönteni, akkor egyszerű szavazással pontot lehet tenni a vita végére, de ilyenre eddig még nem került sor. A mediátori szerep vándorol köztük: „véleményeket ütköztetni szoktunk, de veszekedni soha, még pénzügyeken sem. A legnagyobb nézeteltérésünk eddig abból volt, hogy milyen anyagból legyen az asztal. Ezen szüttyögtünk az elmúlt három és fél évben a legtöbbet” – meséli Andris Misu felé kacsintva, aki nem volt hajlandó a svéd összerakós megoldásba beleegyezni, és ragaszkodott a masszívabb munkafelülethez.

Az egyik kanapé melletti polcon az Effie-díjak sorakoznak, és emlékeztetik őket a sikerekre, motiválják őket a továbbiakra. A helyiségek rekreációs funkciót is betöltenek, és nagyon büszke a csapat arra, hogy náluk minden együtt töltött munkanap egyben csapatépítő tréning, amihez a már fent említett konyhai együttlétek adják az alaphangot. De a rugalmasságban látják a legnagyobb különbséget a multiközeghez képest, „ha már kicsik vagyunk és flexibilisek, akkor ezt a munkarendbe is szeretnénk beleinjektálni. Meghalljuk a munkatársaink igényeit, közben oda kell figyelnünk, hogy a munkát is elvégezzék, mindezt úgy, hogy a kezdetek óta duplultunk” – mondja a szóviccek és egyedi szókreációk mestere, Andris, aki szerint mégis az a legfontosabb náluk, hogy „mindenki happy legyen”.

Fotók: Szabó Réka