A jelentés azt a címet kapta, hogy Untold Stories: How Corruption and Conflicts of Interest Stalk the Newsroom, vagyis "El nem mondott történetek: hogyan lopakodott be a korrupció és az érdekkonfliktus a szerkesztőségekbe". 

A kötet azt mutatja be, hogy a médiás menedzserek milyen üzleteket kötnek az újságírók feje fölött a hirdetőkkel annak érdekében, hogy a hirdetőkről szóló cikkek ne fizetett kommunikációnak tűnjenek (vö: natív hirdetések), hogyan fogadnak el újságírók és szerkesztők ellenjuttatásokat bizonyos hirdetői és politikai szereplőktől, valamint, hogy a médiatulajdonosok politikai és egyéb vállalati szövetségei miképpen telepszenek rá a szerkesztőségi függetlenségre. Ennek eredményeképpen egyre nehezebb lesz elválasztani az újságírást a propagandától, a független tudósítást a vállalati pr-szándékoktól (lásd HSBC-botrány). Ráadásul egyre kevésbé beszélhetünk arról, hogy a média alakítja a közbeszédet, sokkal inkább arról kell beszélnünk, hogy a politika és a vállalati érdek a médiát egyszerű kommunikációs csatornának tartja. És ez nem csupán a szegény, hanem a gazdag országok médiapiacára is igaz. 

Mindez nem újdonság, ugyanakkor az EJN szerint az utóbbi években egyre erőteljesebbé vált a folyamat, az újságírás védőbástyái megremegtek, illetve egyre kevesebb az olyan főszerkesztő, rovatvezető, aki kiállna az újságírói szabadság védelmében. 

Az EJN szerint új átláthatósági szabályokra lenne szükség. Nyolc pontban foglalják össze a követeléseiket:

1. A tulajdonosok, menedzserek, szerkesztők és vezető újságírók politikai és anyagi érdekeinek átláthatóvá tétele. 

2. Az állami szervekkel való érintkezés közlési módjának kidolgozása.

3. Közmegegyezéses sztenderd létrehozása az állami és politikai hirdetések elhelyezésének módjáról. Rendszeres nyilvános beszámolók készítése az újságíróknak vagy a médiának valamilyen szolgáltatásért kifizetett összegekről. 

4. Egy minden szempontból független és átlátható mérési rendszer kidolgozása a médiatermékek olvasottságára, nézettségére, hallgatottságára vonatkozóan.  

5. Belső ellenőrző mechanizmuzok létrehozása annak feltárására, hogy a szerkesztőségen és a menedzsmenten belül milyen személyes vagy financiális érdekek húzódnak meg.

6. Olyan munkaszerződéseket és körülményeket kell kínálni az újságírók számára, amely alapján jogukban áll megtagadni olyan munkát, amely etikai normákat hág át, anélkül, hogy anyagi vagy bármilyen hátrányt szenvedne emiatt. 

7. Félreérthetetlen és látható módon kelljen feltüntetni egy tartalomnál, hogy fizetett tartalomról van szó. Ez a szerkesztőségen belül is legyen teljesen átlátható. 

8. Azonnal el kell indítani az arról való párbeszédet, hogy közpénzek bevonásával hogyan lehetne elősegíteni a független és sokszínű, etikus újságírást anélkül, hogy a közpénz kiosztása sértené az újságírás függetlenségét.