Veszelszki Ágnes: Éppen az emoji világnapján, július 17-én beszélgetünk. Az egyik népszerű filmsorozat sok szülőt (vagy általában felnőttet) rádöbbentett arra, hogy akár az emojihasználattal mennyire másképpen kommunikálnak a fiatalok, mint az idősebb generációk. Ezek a digitális jelek is az ifjúsági nyelv részévé váltak. A tanszékemen többek között azt vizsgáljuk, hogyan beszélnek mostanában a fiatalok, hogyan kommunikálnak egymással, milyen felületeken, hogyan zárják ki a felnőtteket (például az emoji használatukkal) abból, hogy megértsék őket. De gondolhatunk az AI-hoz vagy éppen a hamis információkhoz fűződő viszonyukra is. Ez lesz a mai fő témánk. 

Keresztessy Zoltán: Én sokáig influenszerekkel és a velük foglalkozó kampánymenedzserekkel dolgoztam. Alapvető élményem volt, hogy micsoda korosztályos szakadék tátong köztünk: rendszeresen vissza kellett kérdeznem, mit is jelent, amit mondtak. Sőt, dolgozom kidfluenszerekkel is, ahol ez hatványozottan jelentkezik.

V.Á.: Éppen egy leendő doktorandusz hallgatómmal dolgozunk egy kutatáson a kidfluenszerekről, amelynek a fókuszában az áll, hogy milyen felelősségük van nekik és a szüleiknek.

K.Z.: Ez nagyon érdekes téma számomra is, ugyanis rendszeresen tartok előadásokat TikTok-használatról, közösségi médiáról, influenszerek követéséről, befolyásoltságról és hasonló témákról.

Tavaly a Digital Media konferencián tartottam egy előadást, amelynek végén odajött hozzám két-három szakmabeli, mind anyukák vagy apukák voltak, akik lelkesen mondták, hogy végre megértették, hogy mikor vesztették el a 12 év körüli gyereküket. Kiderült, hogy amikor hozzáférést adtak a közösségi médiához, sőt megengedték, hogy ne csupán a Messengert, de a Facebookot és az Instagramot is használják, azonnal kicsúszott a kontroll a kezükből. Ahogy a TikTokot is jóváhagyták, végképp kezelhetetlenné vált a helyzet. Oktatom is, milyen elképesztő hatással van az alfa és Z generáció viselkedésére a TikTok használata, amely jelenleg a közösségi média legfejlettebb algoritmusával rendelkezik. Minden más csak próbálja lekövetni. A helyzet azért is nagyon ijesztő, mert a megjelenő kidfluenszerek elsődlegesen már nem a Facebookon és az Instán, hanem a TikTokon vannak fent.

Persze nagyon érdekes az is, hogy amikor májusban a Corvinus Egyetemen tartottam előadást 20-21 éves amerikai és francia diákoknak a közösségi médiáról, AI-influenszerekről és más témákról, és ice breaking kérdésnek feltettem, hogy „ti mivel kezditek a napot?”, ők természetesen nem e-mailekről és híroldalakról, sőt már nem is a TikTokról beszéltek, hanem azt mondták, hogy a ChatGPT az első.

V.Á.: Komolyan? Mit csinálnak reggelente a ChatGPT-vel?

K.Z.: Minden, a napjukkal kapcsolatos programra rákérdeznek. Sőt, az időjárást is ott nézik meg, és nem akár az AccuWeathert nyitják meg,hiszen az AI-tól azonnal kapnak öltözködési tanácsokat is. Mások odáig mennek, hogy bepromptolják a napi programjukat, köztük, hogy milyen edzésre mennek, és az időjárás függvényében kérik, hogy az AI mondja meg, milyen ruhát vegyenek fel, vigyenek magukkal. Itt tartunk.

V.Á.: Most egy kicsit leesett az állam! Majd megkérdezem én is erről a hallgatóimat.

K.Z.: Amikor egy éve készítettünk influenszerkutatást, látszódott, hogy nemzetközi összehasonlításban is toronymagasan előzött a TikTok, a legdinamikusabban növekedő közösségi platform. Akkora volt a növekedése, hogy már a Google is a TikTokot tekintette fő versenytársnak. A fiatal generáció jelentős része ugyanis már tavaly sem a Google-t használta, hanem TikTokon keresett éttermekre, termékekre, szolgáltatások, hogy melyik influenszer mit ajánlott. Ez pedig kevesebb mint egy év alatt ismét teljesen megváltozott, ma ugyanis a többség már a ChatGPT-t kérdezi meg. Az, hogy az AI mit és hogyan ajánl, ezért különösen fontos kérdés.

V.Á.: A marketingesek azt már kifejezetten jól megtanulták, hogy SEO-val hogyan lehet a keresőket befolyásolni, most azt kell megtanulni, hogy miként lehet az AI ajánlásaira hatni, milyen adatokat használ és milyen módszerrel.

K.Z.: Ott tartunk, hogy a marketingesek is rájöttek, hogy a megfelelő promptolás után másoknak is a megadott célokat dobja inkább a program. Ha úgy állíttatok össze vele különböző programokat, hogy abban mindig szerepeljen egy bizonyos kávézó, minden kérésnél ugyanazt a kávézót emlegetem – és ezt minél többen tesszük –, akkor azt a kávézót fogja ajánlani valaki más hasonló kérésére is.

V.Á.: Nyilván, hiszen nő az előfordulása az adatbázisban.

K.Z.: Amit 20 évig SEO-nak hívtunk, azt mára úgy kell inkább érteni, hogy Search Everywhere Optimisation. A lényege pedig az, hogy mindenhol emlegetni kell.

A hamisítványt többen látják, mint a cáfolatot

V.Á.: Ez azonban oda is vezet, hogy olyan ellenőrizetlen adatokhoz jut akár a Redditről, ami a válaszokban teljes sületlenségeket eredményez. Itt pedig lassan meg is érkezünk a valódi témánkhoz, a deepfake jelenségig. Úgyhogy meg is kérdezem, mi volt az utolsó deepfake videó, amit láttál?

K.Z.: Nemrég rákerestem a 2022-es, a háború kitörése utáni Zelenszkij-videóra, amit úgy vágtak meg, hogy a néző azt higgye: Ukrajna megadta magát az oroszoknak.

V.Á.: Jó, hogy ezt említed, éppen ott ültem a gép előtt, amikor ez megjelent. Félelmetes volt látni, ahogy végigsöpör a világsajtón, és az is, ahogy próbálták leszedni, miután kiderült, hamisítvány az egész, de a kiigazítás mennyivel kevesebb kattintást eredményezett. A szerencse az volt, hogy erről a videóról akkor még egy laikus számára is azonnal látszott, hogy hamis, nem csak nekem, aki 2018 óta foglalkozom deepfake-kel. Zelenszkijnek nem mozgott a teste és a nyaka, és az elnök egyedi akcentusa sem jelent meg. Mára ugyanakkor sokkal jobb AI-videógeneráló alkalmazások léteznek.

Nemrég ráadásul a YouTube is bejelentette, hogy nem fizet majd azokért a tartalmakért, amelyek rossz minőségű AI-jal készültek. Így próbálja a minőségi sztenderdet tartani, hogy ne olyan AI-influenszerek árasszák el a felületét, ahol a videók hátterében 12 ujjú emberek és ugyanaz az arc látható hatszor, hol szőke, hol barna, hol egyenes, hol göndör hajjal.

A deepfake definíció szerint olyan digitálismédia-manipulációt jelent, amelyhez – hiszen a nevében is benne van – mesterséges intelligenciát, deep learning technológiát használtak fel, és – ami nagyon fontos – szándéka szerint megtévesztő, azaz fake.

Sokan a megtévesztés szándékának hiánya miatt nem tekintik deepfake-nek az AI-paródiavideókat. Sajátos határterület ez, amiről már most is sokat írnak a jogi szakirodalomban. Az a kérdés merül itt fel, hogy a vélemény és a kifejezés szabadságába beletartozhat-e a paródia. A paródiavideók sokak szerint kivételt jelentenek a deepfake-tiltás alól, mert nem feltétlenül a megtévesztés a céljuk. Ezek a videók általában ki is mondják magukról, hogy a szórakoztatás a szándékuk, és nem a lejáratás.

A photoshopolt képeket sem helyezném a deepfake kategóriába, mivel ehhez nem feltétlenül használják a mesterséges intelligenciát. Emellett – hogy ne legyen túl tág ez a kategória – sok más megtévesztő tartalmat is kizárnék a deepfake címke alól. Amit viszont ide sorolnék, az a hangszintetizálás, azaz, ha valakinek a hangján – még ha nincs is hozzá képi tartalom – elmondanak olyan dolgokat, amit ő egyébként soha nem mondana.

Sőt, ma már ott tartunk, hogy a deepfake felhasználásával lehetőség nyílik akár arra is, hogy valakinek ellopják a személyiségét. Olyan sok adatot tárolhatnak rólunk egyes alkalmazások, hogy szokásainkat, kommunikációs stílusunkat is utánozni tudják.

K.Z.: A deepfake alkalmazása a bullying-nak is hatalmas muníciót ad, ami éppen a fiatalabb generációkat érinti legérzékenyebben, különösen a deepfake pornográf tartalmak. Az időseknél pedig a pénzlehúzós csalások válhatnak egyre professzionálisabbá.

V.Á.: Előfordult olyan öngyilkosság is, amikor egy fiatal fiú a Character.AI segítségével beszélgetett az egyik Trónok Harca-szereplővel,  és mivel a csetalkalmazások úgy készültek, hogy megerősítsék a beszélgetőpartner hiedelmeit és attitűdjeit, ezt a fiút a program elvitte a szuicid gondolataiban egészen odáig, hogy az ténylegesen megtörténjen. A szülők ezt követően beperelték az AI-csetalkalmazást üzemeltető céget.

Ki kell emelni azt is, hogy a cyberbullying lényegesen különbözik az offline zaklatástól, mégpedig abban, hogy mindig utoléri az embert, hiszen a digitális  tartalmak fennmaradnak az adott személyről, és új közegbe is követik őt. Ide sorolható a bosszúpornó. Ilyenkor nem is kell, hogy a zaklatónak legyen home videója a másikról, elég, ha vannak fotói, amelyekről AI segítségével behelyettesíti az arcát egy hamis pornográf videóba, és elkezdi terjeszteni. Sajnálatos módon ilyen üggyel kapcsolatban is történt nemrégiben egy öngyilkosság.

Fontosnak tartom viszont, hogy ne csak a legtragikusabb eseteket kapjuk fel, hanem beszéljünk azokról a pszichológiai károkról is, amiket ez okoz. Hiszen egy hamisított felvétel tönkreteheti valakinek az életét, mentálisan, érzelmileg vagy akár anyagilag is, erről azonban sokkal kevesebb szó esik. Az áldozat nem képes mindenkinek elmondani, hogy a felvételen nem is ő látható, az állandósuló szégyenérzet pedig a szociális életét és kapcsolatait is tönkreteheti. Miként a hamis hírek esetében, itt is jellemző, hogy míg mondjuk 100 ember látja a hamis tartalmat, addig csupán 10 a cáfolatot.

Akikhez azonban eljutott a cáfolat, azok számára is megmaradhat a videó egyfajta hamis emlékként. Egy idő után ugyanis az embernek már csak a benyomás marad, és nem tudja felidézni, hogy a tartalom valójában igaz volt-e vagy hamis. Ez a hosszú távú következmény pedig nagyon veszélyes.

K.Z.: Ez az egyik oka annak, hogy

az a generáció, amely már nem igazán olvas szövegeket, és szinte kizárólag audiovizuális tartalmat fogyaszt, sokkal erősebben ki van téve ennek a típusú befolyásnak. 

Ugyanis az ilyen tartalom szinte beleég a retinába. Úgy emlékszünk, mintha megtörtént volna – ahogy mondtad: hamis emlék marad. Az tehát, hogy az AI a széles közönség számára is elérhető lett, újabb mérföldkövet jelentett ebben a folyamatban.

V.Á.: Éppen ezért lehet meglepő, hogy a fiatalok körében a digitális túlsúly létrehozott egy ellenpólust: egyre nagyobb divattá válik az analóg eszközök használata – a filmes fényképezőgép, a nyomtatott könyv és a további kézzelfogható tárgyak. Emellett sokan a fizikai élmények felé fordulnak a metaverzum helyett, természetbe mennek, fesztiválokra járnak.

Az is megfigyelhető viszont, hogy a fiatalok számára gyakran nehézséget jelent az élő, személyes kommunikáció, hiszen nincsenek hozzászokva, nem ebben szocializálódtak. Azt gondolom ezért, hogy nekem, mint egy tanárképző kar vezetőjének, abban is van felelősségem, hogy megmutassam a jövő fiataljainak azokat a közösségi élményeket, és offline közösségeket, amelyek a digitális dominanciát ellensúlyozzák.