Ez a cikk eredetileg a Kreatív 2022/01-02. számában jelent meg.

Hogyan találkoztál először a reklámszakmával?

Eléggé egyenes ágon találkoztam vele. Az egykori BKF-re – ma már METU – jártam egyetemre, és bár én design- és művészetelmélet alapszakon diplomáztam, megvolt, hogy az évfolyamtársaim miket szoktak csinálni, hova mennek gyakornokoskodni, és bennem is megfogalmazódott, hogy jó lenne kiegészíteni a diplomámat valami más, hasznos területtel, ami még érdekel is. Ezután jelentkeztem kereskedelem és marketing képzésre, ott ismertem meg a szakmai alapokat, és amikor gyakorlati helyet kellett választani, akkor kerültem az ACG-hez, és itt vagyok azóta is.

PR-osként kezdted a szakmai pályafutásodat. Mennyire tudatosan indultál el a pályán?

Az ügynökségben már PR-osként kezdtem, nézegettem más gyakornoki helyeket is, főleg account pozíciók voltak még nyitva, és hát tudtam, hogy az nem nekem való, így választottam a PR-t, ami egy kicsit kreatívabb területnek tűnt. Volt PR kurzusunk az egyetemen, kaptam egy képet arról, hogy mit kell egy PR-osnak elérnie kommunikációs szinten, de az ACG-ben ismertem meg, hogy a gyakorlatban mit csinál egy PR-os.

Az ügynökségnél mit szóltak a váltáshoz? Támogatták? 

A váltás gondolata a kreatívigazgatónktól, Nagy Lacától jött, 2019-ben, miután megnyertük a Young Lions előválogatóját PR-ban. Akkor én még elég bizonytalan voltam, de az ACG támogatott mindenben, kaptam egy rövid próbaidőt szövegíróként, és fenntartották a helyemet a PR divízióban is, ami egy tök jó biztonsági háló volt – nem kellett félnem attól, hogy akár nekik, akár saját magamnak csalódást okozok. 

A PR-os előélet mennyiben jelentett másfajta szemléletet a többiekhez képest? Éreztél ilyesmit?

PR-osként tudnod kell, hogy az újságírók és az olvasók hogyan reagálnak majd arra, amit te kitalálsz. Ott nincs pénz- meg reklámköltés. Ott, ha jó az ötleted, akkor arról írni fognak. De ha nem elég jó, akkor így jártál. Ez kicsit más, mint a klasszikus reklámnál, ott a végeredményt mindig megtámogatják bizonyos költéssel. A PR-ban a legtöbb kampánynak organikusan kell terjednie, azaz középszerű vagy az alatti koncepcióval esélyed sincs. Ez a hozzáállás azóta is minden ötletelésen ott van velem.

Az elmúlt években több díjat és hazai reklámversenyt nyertél. Melyik volt a legemlékezetesebb, amire kijutottál?

A külföldiek közül a Cannes Lionson jártam, ahová 2019-ben jutottunk ki. Iszonyatosan durva szakmai kreatív sokk volt, rengeteg mindent csináltunk, versenyeztük, előadásokon voltunk, buliztunk a Croisetten, mégis úgy jöttem haza, hogy nem láttam eleget, vigyetek vissza azonnal. A másik a Young Glory volt, amit online nyomtunk 8 hónapig, végül globális 4. helyen végeztünk, kb. 150 csapattal szemben. Ott lenni a világ legjobbjai között elképesztően durva szakmai inspiráció volt mindkét esetben.

A covid óta kicsit mintha kevesebb lenne a hazai verseny, az U30 és a KRU részéről is elhalkult a kommunikáció. Erről mit gondolsz?

Van pár itthoni verseny, ami elmaradt, viszont nekünk épp ez a tavalyi, covidos év hozta meg, hogy el tudjunk indul a Young Glory-n. Nagyon kellett, hogy legyen időnk ezzel foglalkozni, szóval kifejezetten jól jött, hogy a lockdown alatt este nyolc után nem mehettünk sehova. Meg is lett az eredménye, egy aranyat, egy ezüstöt és egy bronzot is elhoztunk Ginával (Dobrik Georgina, a Mito art directora – a szerk.). Amikor ennek vége lett, jött is a Zsenge Penge, jelentkeztünk, és cyber kategóriában nyertünk egy aranyat, szóval mi elég pozitívan zártuk ezt a fura évet.

Az látszik, hogy nagyon szeretsz versenyezni. Számodra ez miért fontos, mi motivál leginkább?

Nekem a versenyek olyanok, mintha egy gyorstöltőre csatlakoztatnám a szakmai motiváltságomat. Néha nagyon kimerítő tud lenni, de mindig megéri, mert tele leszek tőle új ötletekkel és bizonyítási vággyal. A Young Glory után például azt mondtam, hogy köszi, de többet ezt nem, olyan brutál igénybevételt jelentett. Most, hogy eltelt pár hónap, és elkezdtem kicsit merülni, megint azt érzem, hogy nagyon jó lenne gyorstölteni egyet egy versennyel.