A cikk eredetileg a februári Kreatív címlapsztorijaként jelent meg.

A szem írisze teles-teli van rejtélyes mintázattal, Farkas Anna műve, az Anaptár első látásra pont olyan, mint egy művészi ábrázolása, átértelmezése az emberi szem szivárványos karikájának. Csak, ha közelebb lépünk, fedezzük fel, hogy a pupilla valójában a hold, belőle küllők, görbék nyúlnak ki, cikkelyeiből apró betűk, számok bukkannak fel, a laikus számára titokzatos ritmusban váltakozva, de úgy, hogy egyre közelebb kell menni hozzá a megértéshez. 

A holdciklus alapján készülő körnaptárt Farkas Anna gyerekkori rácsodálkozása inspirálta: kislányként nem értette, hogy miért látja mindig máshol a teliholdat az égbolton. Erre az iskolai földrajz órán nem kapott kielégítő választ, ezért 2009-ben elkezdte a csillagászati adatokat leképezni. A ma adat-vizualizációként elterjedt művészeti irányzatnak így Farkas Anna lett Magyarországon az úttörője, bár ebben nem volt semmi tudatosság: „egy belső késztetés alapján dolgoztam, transzformálni szerettem volna azt a ciklikusságot, ami az időérzékemet már gyerekkorom óta meghatározta” – meséli Farkas Anna. 

Az Anaptár nem csupán egy-egy évre szól, hisz a holdciklus körülbelül 18 és fél évente ismétlődik, a 15 évvel ezelőtt elkezdett projektjéből így még három és fél év biztosan hátra van, akkor teljesedik ki a körnaptárakból készülő spirálgyűrű. „Ez egy a munkámnak állandóságot adó szerelemprojekt, amit minden évben vektorgrafikus módszerrel, egyenként készítek el, a helyi adottságoknak megfelelően”. 

Ebben áll az egyedisége is, hisz minden évben „megrajzolja” London, New York és Budapest holdnaptárát, de volt már Los Angeles-i és Sydney-i változat is. Ebből a majdnem két évtizedet felölelő munkájából írta doktori disszertációját a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájában, a borítóhímzéssel ellátott könyvnek a Red Dot Awardson Grand Prix-t ítéltek Print&Publish kategóriában 2020-ban. 

Goetheorie

Egy másik művéhez is szükséges a tüzetes figyelem. Goethe Színtan című könyve kiadásának 200. évfordulójára készített Goetheorie című alkotása is csak messziről tűnik egy egyszerű, szürke körnek fehér középponttal, majd kicsit közelebb érve egy spirált mutat, aztán még közelebb araszolva feltűnik néhány színes foltocska. Farkas Anna kezembe nyom egy nagyítót, így már kiteljesedik a látvány: a körvonalban felvitt sorok valójában Goethe Színtan című művének teljes leirata, a több száz oldalas mű egésze, aprócska, szabad szemmel alig látható betűkkel szedve. A Goethe által említett összes szín szavát, annak megfelelő színével emelte ki Anna: „a legtöbbször a sárga jelenik meg”. 

Csillagokat látsz

A 2010-es évek elején fejlesztette ki Farkas Anna Batisz Miklós belsőépítésszel a Starry Light by Anagraphic lámpacsaládot, melynek az alapötletét egy korábbi kiállításra készített lámpaburájuk adta. A prototípusból egy éves termékfejlesztés után született meg a csillagtérképet rejtő design lámpa, melyet, ha felkapcsolunk a sötétben, a mennyezetre és a falakra vetíti az éjszakai égbolt adott konstellációit.  Minden lámpát egyedileg, némely részletet kézzel készít a páros, a burától a ledpanelig. 

Pöttyös Panni öröksége

A Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett diplomája után egy kis reklámügynökségnél kezdte grafikusi tevékenységét 1996-ban Farkas Anna, de hamar önállósította magát. 1999-ben vált szabadúszóvá, megalapította az Anagraphicot, mely idén ünnepli 25. évfordulóját. Farkas Anna tervezőgrafikus portólióját szinte a kezdetektől meghatározta a kulturális vonal  „Nagymamám szellemi öröksége is biztos közrejátszik ebben” - F. Györffy Anna a Pöttyös Panni és a hatvanas-nyolcvanas években készült diafilmek, mesekönyvek illusztrátora volt. Farkas Anna DNS-ében hordozza a szakmát, aminek bizonyítéka majd' száz díjazott munkája. A Képzőművészeti Egyetemen két éve tanít és részt vesz a 2024 szeptemberében induló új specializáció, az illusztráció szakirány kialakításában. 

A 2023-as évben méltatott grafikai megbízatásai is kiállításokhoz és irodalmi művekhez kapcsolódtak, ami betudható a több mint két évtizede kialakított munkakapcsolatoknak is, „már a 2000-es évek elején dolgoztam a Műcsarnokkal és a Magyar Nemzeti Galériával, a kurátorok pedig sokszor vittek magukkal más kiállításokra is”.  

Az Apex design lista

Az első, 2022 elején bemutatott design listánkat a versenyeket jól ismerő szakértők bevonásával állítottuk össze és súlyoztuk. Időközben érkeztek be hozzánk ötletek a lista összetételével kapcsolatban, amelyeket örömmel fogadtunk és fogadunk a jövőben is – eszerint módosítottunk is némileg a tavalyi kiíráson. A Graphis-versenyeket például beemeltük, és végül minden alversenyt és kategóriát értékeltünk, ami a vizuális kommunikáció és a marketing területéhez tartozik. 

Így került az első ötbe például két egyetemi oktató – Simon Péter Bence (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) és Szabó Andrea (Magyar Képzőművészeti Egyetem) –, illetve az Anagraphic, Farkas Anna márkája. A lista élén több nemzetközi díjjal, köztük Red Dot-díjakkal újrázott a tavalyi győztes, a Drozsnyik Dávid és Ördögh László vezette Graphasel stúdió. Felkerült a listára a 2022-es nyertes Brand Bar is, egyebek mellett például a German Design Awardról vagy az A’ Design Awardról elhozott díjakkal. 

Az Anagpraphic Apex-listás művei

Az Apex design-listánkon először szerepel az Anagraphic, Farkas Anna tervezőgrafikus brandje. A 2023-as díjazott és shortlist-re került munkái között a szomszédos háborúra is reflektáló Iparművészeti Múzeumi tárlat, az Opus 735 posztere, az Egy kis Bécs Budán című szecessziós kiállítás plakátjának megtervezése és a Magvető kiadásában megjelent brit írónő, Claire-Louise Bennett kötetének borítója is szerepel, továbbá a Kiscelli Múzeum Storage Break 1. című kiállításának arculati elemei. Farkas Anna 2014-ben, 2015-ben és 2020-ban is nyert a Red Dot Design Awardson, kettőt az Anaptár projektért, ami egy 2009-ben kezdett adat-vizualizációs projektje. 

Az évek óta felújítás alatt álló Iparművészeti Múzeum a 735. tárlatához kérte fel, ami az ukrán-orosz háborúra is reflektált. A háború nyomai az Esterházy hercegi kincstár műtárgyain című kiállításnak nem csak az volt a különlegessége, hogy még nem restaurált, harcokban sérült műkincseket tekinthettek meg a nézők, hanem hogy az Üllői úti építési területen alakították ki a kiállítási tereket. Ezért ötvözte Farkas Anna az arculati elemeket: a sárga-fekete kordonszalagot a műtárgyak kopott patinájával. 

A szecessziós kiállítás poszterén a Pikler-villa madármintás falfestése, a világos tónusú terekhez illeszkedő pasztell köszön vissza a díjazott print arculati elemeken. 

A Kiscelli Múzeum a Storage Break kiállítássorozat első részében az 1800-as évek méltatlanul elhanyagolt női alkotóinak raktárban lévő és még soha be nem mutatott műveit hozták ki és prezentálták a Kiscelli múzeum kiállítótereiben, ennek katalógusát és poszterét is díjazták a Graphison.

A brit írónő, Claire-Louise Bennett Tó című húsz összefüggő történetet tartalmazó kötetéhez készített borítója is elnyerte a Graphis zsűri tetszését, melyen Farkas Anna az egyedi tipográfia mellett a pasztell árnyalatokból kikiáltó piros színt hangsúlyozó, különleges csendélettel kelti fel a figyelmet: „Az illusztrációként használt különösen széles kompzíciójú alkotás, egy kortárs ausztrál festőnő, Cressida Campbell, munkája, amely különös módon, szinte egy az egyben leírja a könyv egyik részletét. A széles illusztráció kiválasztását az is indokolta, hogy a kép „átfolyik” a borító visszahajtott füleire is” – mondat el Farkas Anna