„A jó design a lehető legkevesebb designt jelenti"

– így fogalmazta meg a mára szállóigévé vált filozófiáját Dieter Rams német ipari formatervező, akit a Braun azzal bízott meg a hatvanas évek elején, hogy álmodja meg a márka arculatát, termékeinek designnyelvezetét. A csupán harminckét éves építészből hirtelen formatervezővé avanzsált Dieter nem tért ki a feladat elől, sőt, harmincnégy éven át maradt a márka designjáért felelős pozíciójában. Ez idő alatt pedig számtalan időtlen megoldás és termék hagyhatta el a Braun gyártósorait. 

Az egész történet egy véletlennel kezdődött. A Wiesbaden Művészeti Egyetem elvégzése után friss diplomásként Dieter építészként helyezkedett el 1953-ban a frankfurti székhelyű Otto Apelnél, ahol kollégáival sokszor azzal ütötték el az időt, hogy az újságokat bújták. Az egyikben felfigyeltek egy igencsak szűkszavú álláshirdetésre, amit a Braun adott fel a lapba: a német márka építészmérnököket keresett, akik teljes állásban dolgoznának nekik. Dieter és kollégája egészséges versenyszellemének köszönhetően egyből presztizskérdéssé vált az ügy: vajon kit vesznek fel hamarabb a két fiatal szakember közül? Az akkor 23 éves Dieter nyerte el a pozíciót, így 1955-ben egy új, izgalmas közegben találta magát. Első körben a Braun irodáinak designjain dolgozott, munkájának és tehetségének gyümölcse pedig 1961-re ért be, amikor is az egész design osztály vezetését rábízták.

Ez azért történhetett meg, mert már a céghez érkezés után egy évvel önálló termékdesign projekteket vitt, a PA-1 projektor teljes megtervezése is az ő nevéhez fűződik. A Braunt vezető testvérpár, Edwin és Artur Braun hamar felismerték a fiatal szakember vízióját, ezért az elkövetkezendő pár évben egyre nagyobb teret engedtek annak a filozófiának, ami azon a problémán alapul, hogy az emberek többségének esze ágába sem jut elolvasni egy adott háztartási vagy elektronikai termék használati utasítását – vélte Rams. Hogy mi erre a megoldás? Egyszerű: olyan termékeket kell tervezni, amelyek működését nem kell elmagyarázni, mert magától értetődő. Persze felmerül a kérdés, mi számít magától értetődőnek? Rams a Braunnál töltött évek alatt erre a kérdésre kereste a lehetséges válaszokat. 

Ezekben az években Rams szinte az összes, modern ház körüli tárgyat újraértelmezte a maga sajátos módján. Zsebrádiótól kezdve gyümölcsfacsarón át az állítható polcrendszerig mindent átgondolt, jellegzetes stílusa és attitűdje az összes Braun terméken megmutatkozott: enyhén lekerekített szélek, visszafogott színekhez társított funkciók, és nem utolsósorban a márkalogó méretének drasztikus lecsökkentése. Utóbbiról így nyilatkozott az életét feldolgozó 2018-as „Rams” dokumentumfilmben: 

„Ha az ember belép egy szobába, ahol számára ismeretlen emberek vannak, nem kezdi el folyamatosan ismételve ordítani a saját nevét". 

A diszkréció Rams számára a tervezés során egyáltalán nem az ízlés, hanem sokkal inkább a hasznosság kérdése volt. Mindennek helye kellett legyen, terveiben nem szerepelhetett olyan termékelem, ami nem látott el konkrét feladatot. Ez az a filozófia, amit később Jony Ive, az Apple designért felelős vezetője is követett a techcégnél eltöltött évei alatt.

Rams tízparancsolata

A német innovátor összesen közel ötszáz termék megvalósításáért volt felelős a Braunnál. Tapasztalatait és a designproblémákra adott legjobb válaszait a hetvenes években egy tíz pontból álló listába szedte össze, amit azóta rengetegen alkalmaznak a szakmában. A lista szerint a jó design:
 

• innovatív
• hasznossá teszi a terméket
• esztétikus
• érthetővé teszi a terméket
• szerény
• őszinte
• időtálló
• az utolsó, legapróbb részletekig átgondolt
• környezetbarát
• a lehető legkevesebb designelemmel készül el.

„A jó művészek másolnak, a legjobb művészek lopnak"

Ha van márka, ami sosem rejtette véka alá, hogy erősen inspirálódott más designerek és formatervezők munkáiból, akkor az az Apple. A közcímként szolgáló idézet egyenesen Steve Jobs, a techcég alapítójának és volt vezérigazgatójának szájából származik. Habár azt pontosan nem tudni, hogy valójában kinek az ötlete volt „kölcsönözni" a Braun és Dieter Rams designelemeit, az mindenképpen beszédes, hogy ezek a megoldások akkor kezdtek el markánsan megjelenni az Apple termékein, amikor 1997-ben megvásárolta Steve Jobs NeXT cégét, és a legendás szakember - aki 1985-ben távozott az Almától - visszaküzdötte magát a számítástechnikai cég élére. 

Az angol származású, később Steve Jobs jobbkezeként emlegetett Jonathan „Jony" Ive ezen a ponton már kulcsszereplőnek számított az Apple designcsapatában, hiszen 1992 óta erősítette azt. A nevéhez 1998-ig két nagyobb projekt is kapcsolódott: a MessagePad 110, és az 1997-ben bemutatott, az eredeti Macintosh évfordulójára szánt Twentieth Anniversary Macintosh. A mai szemmel abszolút nevetségesnek tűnő termékek akkoriban az Apple csúcskategóriáját jelentették: utóbbit nem kevesebbért, mint 7,499 dollárért (mai árfolyamon számítva nagyjából 5.240.000 forintért) lehetett megvásárolnia annak, aki megtehette. Steve Jobs visszaérkezése után a radikálisan újragondolt kínálat egyik terméket sem tartalmazta, sőt, azt is tudni lehet, hogy Jobs egyenesen utálta a Jony Ive által tervezett évfordulós Macintosh-t. 

A közös munka mégis folytatódott, hiszen a két újító szándékkal dolgozó vizionárius egymásra talált, és közösen kidolgozták az új irányelveket, aminek eredményét a mai napig a kezünkben foghatunk.

Inspiráció vagy lopás?

Dieter Rams designnyelvezetének megjelenését leglátványosabban a 2001-ben bemutatott, a zenehallgatást forradalmasító iPod esetében láthatjuk. A „zsebedbe férő ezer szám" szlogennel útjára indított mp3-as lejátszó kis méretével és technológiai úttörésével átformálta a zeneipart, de design szempontból is olyat húzott vele az Apple, ami addig szokatlan volt a zenelejátszók piacán. A téglalap alakú készüléken kör alakú gombfelület segítségével lehetett navigálni az egyébként akkoriban nagynak számító kijelzőn. A szemfüleseknek ez a megoldás ismerős lehetett régről, egészen pontosan negyvenhárom évvel azelőttről, a Braun T3-as zsebrádióról.

Aztán legközelebb két évvel később fedezhetünk fel hasonlóságot a két márka termékei közt: 2003-ban mutatta be az Apple a PowerMac G5/Mac Pro asztali számítógépét, ami szintén a Braun múltját, konkrétabban 1967-et idézi. Ramsék ugyanis ekkor mutatták be a T1000 névre keresztelt rádiójukat.

Szintén 2003-ban járunk, amikor az Apple kiadja az alapvetően iMac gépekre tervezett iSight webkamerát, amit a monitor tetejére lehetett csíptetni. Természetesen az iSight kamera kinézetét sem bízták a véletlenre Jony Ivék, olyannyira nem, hogy talán az egyik leggyanúsabb designját tették le az asztalra: a Braun 1974-es infravörös sugárzója új formát öltött a kamerában.

Négy évvel később megint csak kísérteties hasonlóságokra bukkanhatunk: a 2007-es iMac asztali gép - és maga a termékcsalád - hatalmas újítása az volt a kétezres évek közepén, hogy asztali számítógépként elhagyták a gépházat, és a computer legfontosabb részeit (pl.: processzor, alaplap) a monitorban helyezték el. A designról persze – ahogy más esetekben sem – lehet kijelenteni, hogy egy az egyben lopásról lenne szó, de az inspiráció abszolút tetten érhető. A forrás a Braun 1959-es LE-1 hangszórója lehetett.

Szintén 2007-ben, az első iPhone megszületésével újabb jel mutatott arra, hogy Jony Ive alaposan körülnézett a Braun katalógusában, amikor a számológép appját megtervezte. A formák, a színek hasonlítanak a Braun ET44 1977-ben bemutatott modelljének kialakítására.

Minek kijavítani azt, ami el sincs romolva?

A design világában a szakemberek sokszor nem konkrét designokról, hanem designmegoldásokról beszélnek. Ez annak köszönhető, hogy míg az öltözködés, a bútorok vagy az építészet tekintetében stílusokról, korszakokról van szó, addig az elektronikai kütyük világában a funkció mindent felülír, hiszen feltehetően nagyon kevesen vesznek azért meg egy iPhone-t hogy azt vitrinben bámulják. Persze egy széket is lehet csodálni és használni egyszerre – Rams maga is tervezett bútorokat, amiket ma a Vitsoe márka árulja csillagászati árakon –, viszont a Braunnál azt gondolták: ezek a használati tárgyak az ember életét hivatottak egyszerűbbé tenni, ezért azok „designnyelvezetének" ezt a célt kell tükrözniük. 

Jony Ive és Steve Jobs szintén nagyon hasonlóan gondolkodott az Apple termékeiről: a funkció és a termékkel való érintkezés élménye mindent felülír. Ebből fakadóan a lét szakember hozzáállása a designhoz nagyban hasonlít, és ennek nyomait fentebb láthatjuk. A legfurcsább az egészben az, hogy Dieter Rams ezt az „inspirálódást" bókként értékeli. Hiszen miért is kéne változtatni azon, ami már eleve jól működik, és ellátja a funkcióját? A kölcsönös szakmai tisztelet másik jele, hogy a 2011-ben megjelent Dieter Rams: As Little Design as Possible, Rams életművét bemutatni kívánó könyv előszavát Jony Ive maga írta, ahol így fogalmaz:

„A (Braun termékek – a szerk.) designjai letisztultak, tökéletesre szabottak, koherensek voltak. Egyik részlet sem volt elrejtve, vagy kiemelve, minden a helyén volt a termék és funkcióinak hierarchiáját tekintve. Ránézésből tudtad, hogy mi ez, és azt is, hogyan kell használni. Abszolút magával ragadott, és már lassan negyven év távlatából is tökéletesen emlékszem a használatának élményére" 

Sokat elárul, hogy Jony Ive a Braun MPZ-2-es gyümölcsfacsarójáról beszél a fenti idézetben. Habár a kollegiális viszony abszolút megvan, a Braun és az Apple kicsit másként tekint az inspiráció kérdésére. Dieter Rams 1995-ben adta át a stafétát a Braunnál, a cég pedig lényegében azóta is a múltjából él, rendszeresen adnak ki karórákat, és más termékeket a régi Rams-designokkal, vagy azok továbbfejlesztett verzióival. A Braun-büszkeség a szellemi tulajdon védelmére is kiterjed, többször perelték be az Apple-t a designok feltételezett ellopása miatt. 2014-ben a Braun pert is nyert Amerikában a techcég ellen, San José bírósága 1,05 milliárd dollárt ítélt oda a német cégnek a károk fedezésére.

Borítókép: Dieter Rams Facebook-oldala