Az eredeti cikk a Kreatív szeptemberi számában jelent meg. 

16 évvel ezelőtt egy Guy Goma nevű férfi várakozott a BBC központjának recepcióján. Állásinterjúra érkezett, miután jelentkezett egy adminisztratív pozícióra a vállalat informatikai részlegénél. Nem sokkal később odalépett hozzá a csatorna egyik producere, és a keresztnevéről érdeklődött. 

A férfi megerősítette, igen, Guynak hívják. Pár perccel később a News 24 stúdiójában találta magát, ahol kamerák kereszttűzében Karen Bowerman műsorvezető arra kérte, kommentálja az Apple márka védjegyjog körüli vitáját, amely abban az évben a számítógépgyártó Apple Computer (ma Apple Inc.) és az Apple Corps között zajlott. 

Az ezután következő jelenetsor örökre beírta magát a sajtótörténelembe: Goma pillantása és zavart mosolya, amikor rádöbben, hogy élő adásban, egy Guy Kewney nevű technológiai szakértő helyett laikusként kell helytállnia Bowerman záporozó kérdései között. 

A legenda szerint Goma húsz perccel a kínos tévés baklövés után megjelent az állásinterjún, de sajnos a kétségkívül erős lélekjelenléte ellenére sem vették fel dolgozni a vállalathoz.

Akárcsak a mémmé vált Goma-sztori, a BBC híres, hírhedt botrányai között akadnak már-már megmosolyogtató esetek. Említhetnénk például a Top Gear népszerű műsorvezetője, Jeremy Clarkson ügyét, aki miután műsoraiban adásról adásra sértette meg a világ összes létező népét, és ezzel számos diplomáciai problémát okozott, kiosztott pár pofont saját producerének is, amely után – hatalmas népszerűség ide vagy oda – távoznia kellett a csatornától. 

(Ki ne emlékezne Clarkson szállóigévé vált eszmefuttatására, amikor Graham Norton talkshow-jában kijelentette, Amerika annyira rossz hely, az amerikaiak pedig annyira hülyék, hogy inkább mindenki nézze meg az összes többi országot újra, semmi értelme Amerikába látogatni.)

De a BBC megalakulása körüli, kezdeti években is bőven találunk felháborodásra való okot: Marista Leishman, a BBC első igazgatójának, John Reithnek a lánya például azt írja My Father: Reith of the BBC című önéletrajzi könyvében, az apja Németország példáját emlegetve, már a harmincas években kitiltotta a BBC Radio csatornáiról a „modernitás mocskos termékét”, a jazz zenei műfaját. Egyes vélemények szerint ez az örökség ma is hatással van a BBC zenei kínálatára.

Azonban talán ennél is érdekesebbek, és utóéletüket tekintve nagyobb hatásúak azok a botrányok, amelyek súlyos etikai vétségek, szakmai hibák mentén jöttek létre, és rengették meg a BBC szigorú etikai kódexének legendáját, a leghitelesebb forrásként számontartott patinás intézmény képét. 

A Diana-interjú 

1995-ben készítette el Martin Bashir a híres Panorama című műsor interjúját Diana hercegnővel, amelyben a walesi hercegné először beszélt nyíltan szeretőjéről, a királyi család felé irányuló ellenszenvéről, saját mentális problémáiról, és erősítette meg nyilvánosan a Károly herceg házasságtöréséről való pletykákat is.

Az interjú végigsöpört a nyilvánosságon, hatalmas figyelmet kapott, máig hivatkozási pont, közvetve elvezetett a királyi pár válásához, és fokozta a médiaérdeklődést Diana hercegnő körül – amely később tragikus halálához is hozzájárult. 

A nagy port kavaró Diana-interjú korábban is vitatott volt, de egy nyomozás 2022-ben bebizonyította, elkészítésének körülményei sem voltak tisztességesek, ugyanis Martin Bashir hamisított dokumentumokkal férkőzött Diana és testvére, Earl Spencer bizalmába, amely dokumentumokat a BBC egyik munkatársával készíttetett el, az ügyről pedig Tony Hall, akkori igazgató is tudott. 

Bashir banki iratok hamisítványával próbálta megtörni a hercegnőt, amely szerint az udvar tagjai a titkosszolgálatoknak adnak ki információkat róla, és Diana leveleit, telefonhívásait és mozgását is folyamatosan figyelik, valamint megvádolta Tiggy Legge-Bourke-ot, Diana dadusát is, hogy viszonyt folytat Károly herceggel. (Legge-Bourke a nyomozást követően rágalmazási pert indított, amelyet meg is nyert.) A mentális problémákkal is küzdő Diana ezek után ült Bashir kamerája elé, aki az interjúért BAFTA-díjat nyert.

A BBC jelenlegi igazgatója, Tim Davie az ítélet kimondását követően bocsánatot kért a királyi családtól az újságírói etikát súlyosan megsértő interjú miatt, amely kihatással volt a család életére is, valamint úgy döntött, hogy soha többet nem adják le egészben az interjút, és nem értékesítik más számára sem a felvételt. Ezen felül a BBC visszaadta az interjúval elnyert BAFTA-díjat is, Tony Hall pedig lemondott a Nemzeti Galériában betöltött pozíciójáról. 

Dr. David Kelly halála

Nem a Diana-interjú volt az egyetlen eset, amikor az etikátlan újságírói magatartás a BBC-nél meghatározta egy ember további életét. 2003-ban a BBC Radio 4 Today című műsorának tudósítója, Andrew Gilligan idézett egy kormánytisztviselőt, akire hivatkozva azt állította, Tony Blair kormánya manipulált egy dossziét az iraki tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatban azért, hogy a valós helyzetet súlyosabbnak beállítva legitimálja az iraki háború szükségességét. 

Az adás után a brit kormány tagadta a vádakat, és parlamenti vizsgálatot indított. Végül a védelmi minisztérium egyik tudósát, Dr. David Kellyt nevezték meg a hír állítólagos forrásaként, neve nyilvánosságra hozása után a kormány azzal próbálta a vád élét elvenni, hogy Kellyt nem hiteles forrásként jellemezte.

A tudós nem sokkal a médiaszenzációt követően öngyilkos lett, családja szerint ebben nagy szerepet játszott a lejárató kampány, ami ellene indult, valamint szakmai hitelességének megkérdőjelezése is. 

Az ügy felderítéséről szóló Hutton-jelentést 2004-ben tették közzé, amely szerint Andrew Gilligan riporter szembemenve az újságírói normákkal, súlyos hibát követett el, Tony Blair kormányát pedig felmentette az irathamisítás vádja alól. A jelentést követően a BBC elnöke, Gavyn Davies és igazgatója, Greg Dyke is lemondott, a cégtől Gilligan riporter is távozott. 

Az eset a kormány és a BBC közötti konfliktus kiéleződéséhez vezetett, amelynek során mindkét fél súlyos kritikát kapott az ügyben játszott szerepéért.

Házkutatás Sir Cliff Richardnál 

2014-ben a rendőrség házkutatást tartott egy kiskorú fiú szexuális zaklatásának vádjával a The Shadows frontembere, Cliff Richard berkshire-i ingatlanjában. A médiabotrányt ezúttal az váltotta ki, hogy a BBC túl szoros kapcsolatot ápolt a hivatalos szervekkel, hiszen helikopterük már azt megelőzően a helyszínen volt és tudósította a razziát, hogy a rendőrség kiérkezett volna, és ami még meglepőbb: mielőtt értesítették volna a Portugáliában tartózkodó Richardot a házkutatásról.

Az énekes mindvégig tagadta a vádakat, és az élő tudósításon való felháborodásának hangot adva beperelte a BBC-t, amiért megsértette magánéletéhez való jogát. 

A rendőrségi szivárogtatás a BBC beágyazottságát jól mutatta, és bár alapvetően ezek az együttműködések nem törvénytelenek, azt a BBC szóvivője, Danny Shaw is elismerte az esettel kapcsolatban, hogy sem a szivárogtatás, sem a csatorna arra adott válasza nem volt etikus, nem felelt meg a BBC irányelveinek, ugyanakkor állásfoglalásuk szerint a tudósítás a közérdeket szolgálta.

Cliff Richard ellen végül nem emeltek vádat a házkutatást követően, az énekes pedig megnyerte a csatorna ellen indított pert, ami 210 000 font kártérítés kifizetésére kötelezte a BBC-t. 

Jimmy Savile, a gyermekműsorok pedofil réme 

2012-ben derült fény a BBC történetének egyik legjelentősebb botrányára, amely bőven túlmutatott a médium szakmaiságát és hitelességét kritizáló hangokon, és a BBC-t, mint konzervatív értékeken alapuló, közszolgálati intézmény megítélését kezdte ki. 

Halála után derült fény arra, hogy a Top of the Pops és a Jim'll Fix It ünnepelt műsorvezetője, a csatorna egyik legismertebb arca, Jimmy Savile valójában pedofil szexuális bűnöző volt, aki a BBC általa vezetett gyerekműsorait és jótékonysági eseményeit, valamint hírnevét használta arra, hogy áldozatai közelébe férkőzzön. 

A műsorvezető pályafutása alatt a zaklatástól a nemi erőszakig több száz bűncselekményt követett el ez évtizedek alatt, számos esetben kiszolgáltatott vagy beteg gyerekek ellen. Jimmy Savile védjegye volt a gyerekes, bohókás megjelenés, színes ruhái és könnyed stílusa. A BBC körülrajongott, jótékonykodó sztárjaként, aki a brit Három kívánság műsorát vezette, mindig a gyerekek közelében lehetett. 

A médiaszemélyiség sérthetetlensége és a sztárkultusz rengeteg ajtót nyitott meg előtte, szabad bejárása volt gyerekkórházakba, iskolákba, sőt a Duncroft lányiskolában saját bérelt szobája lehetett. Az 1990-ben lovaggá ütött médiaszemélyiség 2011-ben, 84 éves korában halt meg, a BBC ünnepi műsorral emlékezett meg róla, a hivatalos panaszok és a közismert pletykák ellenére sosem indítottak ellene belső vizsgálatot. 

Saville bűncselekményei ötven évig maradtak rejtve, és sok jel utal arra, hogy a csatorna sokáig falazhatott a szexuális ragadozónak azért, hogy védje a BBC márkát. A csatorna saját közéleti műsora, a Newsnight kezdett végül utánajárni a műsorvezető körüli botrányoknak halála után, azonban a riportot nem engedték adásba, helyette karácsonyi különkiadásban méltatták a műsorvezetőt. A konkurens ITV azonban előállt egy leleplező dokumentumfilmmel Jimmy Savile másik arca címmel, Peter Rippon szerkesztőnek pedig távoznia kellett a BBC-től a visszatartott riport miatt.

 A dokumentumfilm sok év után áttörte a falakat, és az áldozatok beszélni kezdtek, a nyilvánosságra került beszámolók alapján a rendőrség nyomozást indított, végül 17 embert tartóztattak le a Savile-ügyben. A médiatörténelem legnagyobb pedofilbotrányában többek között Freddie Starr komikust, Max Clifford PR-menedzsert, és akirálynő által szintén kitüntetett, a brit közszolgálati tévé másik népszerű arcát, Rolf Harris műsorvezetőt is elítélték kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélésért. 

Sokasodó intézményes problémák a BBC körül

Az utóbbi években szinte állandósultak a brit közszolgálati csatorna körüli viták, az újabb és újabb botrányok pedig rendszerszintűek és egyre szerteágazóbbak. A médiafelügyelet éves jelentése szerint 2017- 2018 óta a panaszok háromszorosára nőttek a BBC-vel szemben 2021-re, amelyek leginkább kirekesztésekről és mulasztásokról szólnak. 

A brit közéletet tematizáló belpolitikai tudósításai miatt egyre gyakrabban vádolják elfogultsággal. Leggyakrabban azt róják fel kritikusai, hogy közszolgálati csatornaként nem reagál megfelelően az országot érintő társadalmi, identitásbeli és kulturális változásokra, hanem a száz évvel korábbi történelmi viszonyok között kialakított irányelveire támaszkodik, amik mára avíttnak számítanak. Így a vélemények szerint a BBC-nek merészen másnak kellene lennie ahhoz, hogy széles körben elfogadottá és hitelessé tudjon újra válni. 

A korábbi finanszírozási megállapodás – ami előírta, hogy a brit háztartásoknak éves szinten tévéhasználati díjat kell fizetnie – 2022 elején lejárt, a brit kormány képviselői között pedig éles vita alakult ki a korábbi finanszírozási modell megszüntetéséről, ami természetesen nemcsak a politikusoknak, hanem a megváltozó tartalomfogyasztásnak és a növekvő inflációnak köszönhetően egyre több brit állampolgárnak is teher.

A brit társadalom egy részének pedig elfogadhatatlanok az olyan belső problémák is, mint a nemek közötti bér különbségek miatti feszültség kirobbanása, ami a BBC számára egészen addig nem volt problémás, ameddig nyilvánossá nem váltak az adatok, amelyekből kiderült, hogy legnépszerűbb műsorvezetőik közül a férfiak sokszorosát keresik női munkatársaiknál ugyanabban a munkakörben. 

De a BBC-nek szembe kell néznie a teljes médiaszektor drámai, folyamatos átalakulásával is, mivel a közönség figyelmét a digitális, mobil- és platformdominált médiakörnyezetben nehezebb fenntartani. Tim Davie, a közszolgálati csatorna vezetője idén bejelentette, a piac változásaihoz alkalmazkodva egy digitális közszolgálati médiaszervezet felépítését tervezi.

A Reuters kutatásokra hivatkozva azt állítja, még mindig a legszélesebb körben használt hírforrás a BBC az Egyesült Királyságban, azonban jelentősen veszít eléréséből az alacsonyan iskolázottak és a fiatalok között, amiben szerepet játszhatnak a fenti okok. 

A BBC előtt jelentős kihívások állnak, és válaszaik fogják meghatározni, hogy releváns, megbecsült szereplője tud-e maradni a médiapiacnak a következő száz évben is.