A díj átvétele után még egyikük sem dolgozta fel teljesen, mi történt velük. Lénárd Enikő és Tóth Máté a Cannes Lions International Festival of Creativity Young Lions-versenyének Film kategóriájában szerzett bronzérmet, kilenc év után az első magyar dobogós helyezést elérve a nemzetközi döntőben.

„A kezdeti lesokkolódás után érzelmi hullámvasút következett. A díjátadón magamhoz képest szokatlanul látványosan örültem, aztán később már azon gondolkodtam, pontosan hogyan is történt mindez” – mondja Enikő.

A bronzérem feletti örömbe némi hiányérzet is vegyült. A vetítés után többen odamentek hozzájuk, és azt mondták: szerintük a magyar páros filmje volt a kategória legerősebb munkája. Máté különösen a norvég ezüstérmes filmet tartotta erősnek, és úgy érzi, azzal a helyezéssel is könnyen ki tudtak volna békülni.

„Nagyon kemény volt a verseny, ehhez képest a bronz is óriási eredmény. Szerencsére lesz lehetőségünk a zsűrivel is beszélni, úgyhogy szeretnénk pontosabban megérteni a döntést” – teszi hozzá Enikő.

A versenybrief és a magyar filmes megoldás 

A Film kategória versenyzői a Princess Charlene of Monaco Foundation briefjére dolgoztak. A monacói hercegné által alapított szervezet egyik fontos területe a vízbiztonság és a fulladásos balesetek megelőzése.

A feladat lényege az volt, hogy a fiatal kreatívok változtassák meg azt, ahogyan az emberek a fulladásra gondolnak. A köztudatban – részben a filmes ábrázolások miatt – a fulladás hangos, látványos és kaotikus eseményként él: az áldozat kapálózik, kiabál és segítséget kér. A valóságban azonban gyakran éppen ennek az ellenkezője történik.

„A fulladás nagyon csendes. Az emberi test leblokkol, az áldozat pedig gyakorlatilag egyszerűen elsüllyed. A megelőzés egyik legegyszerűbb módja, hogy valaki folyamatosan figyelje a vizet és a benne lévő gyerekeket” – magyarázza Máté.

Erre az alapgondolatra épült a The Water Watcher című, 57 másodperces magyar film. A főszerepet Máté alakítja: apaként ül a cannes-i tengerparton, miközben egymás után érik a figyelmét elvileg könnyen elterelő események. Véletlenül megdobják egy labdával, telefonon keresik, homokot szórnak a szemébe, végül még a kezében tartott üdítősüveg is szétfröccsen. Ő azonban látszólag semmire sem reagál.

A film végén derül ki, hogy nem közömbös vagy figyelmetlen: éppen ellenkezőleg, ő a strand legfigyelmesebb embere, mert mindvégig a vízben lévő gyermekét nézi.
„Egy nagyon nehéz és szomorú témát próbáltunk humoros köntösbe helyezni. A film végül szerintem felemelő lett, és valódi érzelmeket váltott ki. A vetítés alatt sokan nevettek, mi pedig azt éreztük, hogy a közönség kapcsolódik hozzá” – mondja Enikő.
„Körülbelül ötszáz ember nézte a Debussy színháztermében, ahogy félmeztelenül ülök a tengerparton. A végén tapsoltak, nem pedig kifütyültek. Erre különösen büszke vagyok” – tette hozzá (félig?) viccesen Máté.

A díjátadón ötszáz néző előtt vetítették le a győztes kisfilmeket. (Felvétel: Csizmadia Diána)

„Úgy jöttünk ki, hogy készen állunk a bevetésre”

A magyar páros nem turistaként vagy tapasztalatszerzésre érkezett Cannes-ba. Már az utazás előtt dobogós eredményben gondolkodtak, és ennek megfelelően készültek fel a nemzetközi mezőnyből.

„Lenyomoztuk az összes versenytársat, akit meg tudtunk találni az interneten. Megnéztük a portugál, az ausztrál, a brit és még rengeteg más ország helyi győzteseit. Abszolút úgy érkeztünk, hogy készen állunk a bevetésre” – mondja Máté.
Számára különös súlya volt a versenynek, mert életkora miatt 2026-ban utoljára indulhatott a Young Lions mezőnyében. Enikőnek még több lehetséges versenyéve maradt, de egyelőre nem döntötte el, hogy megpróbálja-e újra egy másik csapattárssal.

A magánéletben összeszokott páros szakmailag nem alkot állandó kreatívcsapatot: különböző munkahelyeken dolgoznak, és elsősorban versenyeken működnek együtt. A felkészülés részeként saját gyakorlófilmet is forgattak: megbízás nélkül készítettek egy fiktív Adidas-spotot, hogy a cannes-ihoz hasonló helyzetben teszteljék magukat.
Emellett táblázatokban gyűjtötték össze az egyes országok indulóit, a helyi válogatókon nyertes filmeket és korábbi eredményeiket. Arra is felfigyeltek, hogy sok ország hazai selejtezője már eleve civil szervezetek vagy jótékonysági ügyek briefjeivel dolgozik. Ezek a csapatok így a nemzetközi döntő feladattípusához közelebbi helyzetből érkezhetnek Cannes-ba, ahol a versenybriefek rendszerint társadalmi ügyekhez kötődnek.

„Nagyon sok filmet megnéztünk. Láttuk, hogyan gondolkodnak más országok kreatívjai a formátumról, és milyen megközelítésekkel dolgoznak. Biztos vagyok benne, hogy ez hozzáadott a teljesítményünkhöz” – fogalmaz Enikő.

Egy ponton majdnem kidobták az ötletet

A Film kategória résztvevői hétfőn 17.30-kor kapták meg a briefet, a kész anyagot pedig 48 órával később kellett leadniuk. Kedd délután forgattak a tengerparton, aznap estére pedig már nagyjából összeállt a film. Szerdán finomhangolás következett, és a határidő előtt beküldték a kész anyagot.

A folyamat azonban korántsem volt ennyire egyenes. „Hullámvasút volt az egész. A második napon volt egy pont, amikor azt gondoltam, hogy el kell vetnünk az ötletet, és teljesen az elejéről kell kezdenünk. Negyvennyolc órás versenyben ez nem lett volna túl szerencsés” – idézi fel Enikő.
A hazai válogatón ugyanennyi idő alatt három filmet és egy digitális pályamunkát adtak le, ezért eredetileg megnyugtatónak tűnt, hogy Cannes-ban csak egyetlen filmet kell elkészíteniük. A nemzetközi döntő azonban a vártnál is stresszesebbnek bizonyult.

A versenyzőknek minden szükséges eszközt magukkal kellett vinniük. Enikő kezelte a kamerát, Máté pedig egyszerre volt főszereplő, vágó és kreatív alkotó. Mivel Enikő a kamera mögött dolgozott, további segítséget kellett találniuk egy-egy kézhez vagy ahhoz, hogy valaki – a megfelelő jelenetnél - homokot szórjon Máté arcába.
A vágás is szokatlan körülmények között zajlott, menet közben kellett új laptophoz alkalmazkodni. A vágóasztalon ráadásul kiderült, hogy hiányzik egy snitt a film megfelelő ritmusához, ezért kedden vissza kellett rohanniuk a strandra, és újra forgatniuk. 

A nehézségek ellenére egyikük sem változtatna utólag a folyamaton vagy a kész filmen.

„Aki ismer, tudja, hogy ritkán élek klisékkel, de: a belefektetett kemény munka tényleg megtérült” – mondja Máté.

A legnehezebb feladat: kiválasztani az egyetlen jó irányt

A páros szerint nem az információhiány, hanem éppen a brief gazdagsága jelentette az egyik legnagyobb kihívást.

„Iszonyatosan jól megírt briefet kaptunk, amelyben már rengeteg szempont szerepelt. Az volt nehéz, hogy olyan megközelítést találjunk, amely valóban hozzáad valami újat” – mondja Enikő.

Máté szerint a brief számos olyan információt tartalmazott, amelyre külön-külön is teljes filmet lehetett volna építeni. A versenyzőknek ezért gyorsan el kellett dönteniük, melyik részletet emelik ki, és hogyan sűrítik azt legfeljebb egy percbe.
„Sok embertől hallottuk, hogy a győztes ötlet nekik is eszükbe jutott, csak végül nem azzal mentek tovább. Ez nagyon fontos része az ilyen versenyeknek: nem elég megtalálni egy jó gondolatot, ki is kell választani, és aztán bátran végig kell vinni” – teszi hozzá Enikő.
A technikai szabályok is meghatározták a lehetőségeket: a versenyzőknek eredeti felvételekkel kellett dolgozniuk, a stockanyagok és a generatív AI használatát pedig korlátozták. 

Cannes megmutatta, hogy még mindig lehet újat mondani

Bár a verseny miatt kevés szakmai előadásra jutott idejük, a díjátadókon és a kiállított munkákon keresztül átfogó képet kaptak a nemzetközi kreatívmezőnyről.
Mátéra már a versenybrief bemutatásán nagy hatást tett egy korábbi WWF-kampány, amelyben lézerrel formázott apró leveleket helyeztek hangyák útjába. A rovarok felvették a transzparensekre hasonlító leveleket, így úgy tűnt, mintha az erdőirtás ellen vonulnának.

„Az ember azt hiszi, hogy a szakmában már rengeteg nemzetközi kampányt és díjnyertes munkát látott. Aztán találkozik valamivel, amiről addig nem is hallott, és olyasmi történik benne, amit még soha nem látott. Ilyenkor újra azt érzi, hogy a kreativitás lehetőségei szinte végtelenek” – mondja.
Enikő számára azok a díjazott kampányok bizonyultak a leginspirálóbbnak, amelyek nemcsak kommunikációs teljesítményt mutattak fel, hanem mérhető társadalmi hasznot is előidéztek.

„Nagyon erős élmény volt látni, hogy munkák gyorsan és bátran reagálnak aktuális politikai helyzetekre vagy társadalmi feszültségekre, és közben ténylegesen tesznek valamit. Ebből azt viszem haza, hogy valóban lehet olyan kommunikációt készíteni, amitől valamivel jobb lesz a világ.”

Jó magyar kreatívok, óvatosabb márkák

A nemzetközi mezőny alapján egyikük sem gondolja, hogy a magyar szakemberek kreatív képességei maradnának el más országokétól. A különbséget inkább az ötletek megvalósításának léptékében és a vállalt kockázatban látják.

„Nagyon jó magyar kreatívjaink vannak, és erős a szakma. Ami Cannes-ban szembeötlő, az a skálázás különbsége. Otthon sokszor nincs meg az erőforrás vagy a pénz ahhoz, hogy egy kampányt akkorára növesszünk, mint azok a nemzetközi munkák, amelyek mögött hatalmas hálózat áll. Emellett itt sok bátor munka nyer, Magyarországon pedig ritkábban látok igazán bátor megoldásokat” – mondja Máté.
Enikő szerint kisebb országok és alacsony költségvetésű kampányok is képesek nemzetközi jelentőségűvé válni, ehhez azonban nem feltétlenül több pénz, hanem nagyobb döntési bátorság kell.

„Szerintem a magyar kreatívokban megvan a bátorság, csak nem mindig jut tovább. A márkáknak is bátrabban kellene beállniuk olyan ötletek mögé, amelyek meghökkentők, megosztók vagy kockázatosabbak a megszokottnál.”

Máté szerint Cannes-ban valóban érvényesül az a sokszor közhelyesen hangzó tanács, hogy nagyot kell álmodni. A díjazott munkák között feltűnően sok olyan szerepelt, amely nem mindennapi megközelítést választott, és nem próbálta mindenáron elkerülni a kockázatot.

„Egy ilyen verseny vérátömlesztés a hétköznapi munkához”

Arra a kérdésre, ajánlanák-e a Young Lionst más fiatal szakembereknek, mindketten egyértelmű igennel válaszolnak.

„Ez egy ritka lehetőség arra, hogy szinte csak a saját kreativitásod által korlátozva dolgozz jól megírt briefeken, és más országok legjobb fiatal szakembereivel mérd össze a tudásodat. Már a hazai verseny is rengeteget ad, Cannes-ba kijutni pedig önmagában fantasztikus élmény” – mondja Máté.

A fesztivált szerinte többféleképpen is meg lehet élni. Van, aki minden energiáját a versenybe teszi, más inkább az előadásokat és a nemzetközi kapcsolatépítést helyezi előtérbe. Bármelyik utat választja valaki, a részvétel olyan szakmai tapasztalat, amelyhez kevés más formátum hasonlítható – ha egyáltalán...

„A hétköznapi munkában mindenki adott keretek között dolgozik. Egy ilyen verseny ehhez képest olyan, mint egy vérátömlesztés: inspiráló látni mások munkáit, jóval szabadabban lehet gondolkodni, és elképesztően sokat lehet tanulni. Akkor is érdemes elindulni, ha valaki már a hazai versenyen kiesik. Ezt úgy mondom, hogy egyébként gyűlölök versenyezni” – teszi hozzá Enikő.

A Cannes-ból hazavitt egyik konkrét terve, hogy rendszeresebben építi be a munkarutinjába a nemzetközi kampányok tudatos követését. 

A díjátadó utáni felfokozott érzelmi helyzetben az ünneplésről még nem volt részletes tervük. Bár a szervezők készültek hivatalos péntek esti záróbulival, a páros első gondolata az volt az ünneplés kapcsán: „valószínűleg először ennünk kéne valamit”. A prioritási listán azért így is előrébb került, hogy családjaikat értesítsék az örömhírről.

Beszélgetésünk idején a szakmai debrief, a zsűri visszajelzéseinek feldolgozása és a díj jelentőségének tudatosítása még előttük állt. Abban azonban már közvetlenül a díj átvételét követően biztosak voltak: a felkészüléssel, kételyekkel és extrém stresszel járó időnyomással együtt is megérte végigcsinálniuk.