Egy negyvenes éveiben járó férfi az üres buszon ébred, majd csellóját felkapva lepattan, hogy aztán a kihalt téren egy hatalmas, saját magát ábrázoló szobor mellett találja magát. Itt már felirat is jelzi, de Justin Hurwitz zenéjéből vagy az egyre inkább álomszerűvé váló, helyszínek és idősíkok között ugráló képsorokból sejthető, hogy Damien Chazelle (a La La Land, a Whiplash vagy a Babylon rendezője) munkáját nézzük. 

A Hennessynél már hagyomány, hogy híres rendezőket kérnek fel egy-egy reklámfilmre, ügyelve arra is, hogy ezekben a filmkben a rendezők kézjegye is felfedezhető legyen. Így történt ez korábban Ridley Scott, Derek Cianfrancevagy Nicolas Winding Refn esetében, és ezúttal Chazelle sem hazudtolja meg magát.

A filmet az emlékezés és az önreflexió témája uralja, ahogy a főhős visszatekint életére. Nem csak megtörtént események visszaidézését léthatjuk, hiszen a film a múlt mellett a jelent és a lehetséges jövőt is felvillantja a főhős életéből.

„Az emlékezés francia módja érdekelt, ahogy az ember nem csak a megtett, de a meg nem tett utakra is reflektál. Az erre a módszerre jellemző keserédes, rendkívül érzelemgazdag hangulatot akartam megragadni a filmben” – nyilatkozta a rendező, aki Prága, a forgatás helyszínének kultúráját (például az utcai bábjátékokat) is belecsempészte a filmbe.

„Némafilmes módszereket alkalmaztunk, hogy a történetet csak a képsorok és a zene mondja el. A korabeli filmkészítők fejével gondolkodtam, így több megoldást is a némafilmes korszakból kölcsönöztem” – jellemezte a projektet Chazelle.

A film azért természetesen magához a konyakmárkához is kapcsolódik, hiszen ahogy azt a film végén olvashatjuk: „minden egyes (konyak)csepp egy utazás.”

Képek forrása: Hennessy.com