Kevés szponzor vállalja be azokat a megosztó témákat, amikkel az Egy asztalnál foglalkozik. Az első évadban még óvatosabban szerkesztő csapat a mostani eresztésben nem fogta vissza magát. „Kézzelfogható, a mindennapokban jelenlévő tabukat, éles vitatémákat szerettünk volna behozni” – mondja Márky Anna kreatív producer, főszerkesztő.
Az első körben például még vegán és húsevő, biciklis és autós, spontán és tudatos, monogám és poliamor jelzőkkel leírható résztvevők beszélgettek, a második évadban viszont már szerepelt meleg és tradicionalista férfi (április 20. óta több, mint 226 ezer megtekintés), katolikus pap és spirituális papnő (május 4. óta alatt 76 ezer megtekintés) vagy korábban anorexiával küzdő és túlsúllyal élő szereplő (május 18. óta 48 ezer megtekintés). A készítők elmondása szerint ősszel előkerül majd a pornófüggőség vagy az idegengyűlölet témája is.
„Sok etikai dilemmával találkozunk már csak műsorkészítés szempontjából is. Csinálhatunk-e egyáltalán olyan részt, amiben meleg és szivárványcsaládokat ellenző találkozik, mikor az utóbbi identitásában bírálja az előzőt? A válaszunk az, hogy ha ez egy valós ellentét, akkor fontos beszélni ezekről a kérdésekről. Civil gondolatokat hallani átpolitizált vélemények helyett” – mondja Márky Anna.
„Ne tegyünk úgy, mintha mindez nem lenne terítéken. Ezekről a témákról igenis beszélnek az emberek egy kommentháborúban vagy akár egymás arcába vágva a villamoson”
– emeli ki Gabnay Máté, aki az Egy asztalnál producereként, rendezőjeként és vágójaként is dolgozik.
A Youtube-műsor készítői kiemelik, hogy akkor a legelégedettebbek, ha a videók alatt beindulnak a személyeskedéstől mentes, témákat boncolgató kommentek. Az Egy asztalnál lényege most is a párbeszéd, a konyha megjelenése nem viszi el a tartalmat gasztro irányba (hiába főz mindenki a Partizántól a WMN-ig).
„Mi is látjuk, hogy 2023 a Youtube-on a főzés éve, de nálunk ez az irány ugyanazt a célt szolgálja, mint amit az első évadban az asztalszerelés: hogy vadidegen embereket hozzon közelebb egymáshoz” – magyarázza Gabnay Máté. A csapat a casting gyakorlatok miatt is változtatni szeretett volna a szereléses koncepción, hogy a szereplőknek, ha esetleg már hallottak a műsorról, ne essen le azonnal, mi fog velük történni.
Másik műsor
Az Egy asztalnál nemrég plusz, köztük vágatlan tartalmat kínáló Patreont is indított, de jelenlegi szponzora és alapvető bevételi forrása a Sanofi (a tavaszi eresztésben a No-spa, az ősziben az Algoflex márkákkal), médiapartnere pedig a gasztro vonal behozásával a Nosalty lett.
Mikor arról beszélünk, hogy a sarkosabb vagy a propagandában is felhasznált témák a legtöbbször elijesztik a cégeket, a készítők kiemelik, hogy jellemzően ők is ezzel a gyakorlattal találkoznak – ezért is örülnek a már meglévő, stabil szponzori együttműködéseiknek.
„Több szponzornak mondtuk el, hogy bár megosztóbbak az új témák, de pont így lehet több emberhez eljutni. A lényeg, hogy beszélünk a tabukról, aztán mindenki azt gondolja, amit szeretne. De ez nem mindig megy át” – mondja Gabnay Máté. A Sanofi a készítők elmondása szerint a teljes koncepció (így évad), vagyis a magyar közéletben fontos témák civil szemléletű párbeszéde mellé állt be, nem egy-egy részen keresztül szerette volna áttolni a saját márkaüzeneteit.
„Mindenféle szponzorációnak örülünk, senkit nem áltatnánk, mi is pénzből élünk – de ha szponzorüzeneteket próbálnánk a szereplők szájába adni, az egy másik műsor lenne”
– mondják.
Az ötfős castingcsapat általában hónapokig keresi a megfelelő résztvevőket. „Először elképzeljük a karaktereket. Próbáljuk kitalálni, milyen cikkek alatt kommentelhetnek, mit csinálhatnak offline, belépünk millió Facebook-csoportba. Aztán jön a direkt casting és a hosszas telefonok” – meséli Márky Anna a folyamatról. A szereplők megtalálása után az új évadok összesen kilenc részét egy körülbelül húszfős stábbal forgatta le a Kráss Kontent, négy kellően húzós nap alatt.
Az Egy asztalnál új részei kéthetente jelennek meg, az aktuális, április 20-án elindult évad összesen öt epizódból áll. Az őszi eresztésben még négy – plusz egy bónusz – részt lehet majd megnézni.
A Kráss Kontent alapítótagjait, vagyis Márky Anna és Gabnay Máté mellett Babaitisz Jorgoszt (aka Lil Frakk) a Forbes nemrég beválogatta a 30 sikeres magyar 30 alatt listájára.
Kólával a tünti is jobban csúszik
Az Egy asztalnál videóleírásaiban is szerepel, hogy a műsort többek között egy reklám, a Heineken Open Your World – Worlds Apart kampánya inspirálta. Az Open Your World szlogen sokaknak lehet meg, legjobban talán még a 2011-es The Asteroids Galaxy Tour-számmal ismertté vált, überlaza szpot miatt.
Jóval később, 2017-ben jött az alapszlogenen csavaró új irány: a Worlds Apart kampányon a londoni Edelman és a londoni Publicis dolgozott. Ez volt az a reklám, amelyik összehozott ellentétesen gondolkodó embereget egy sör mellé beszélgetni egy kis közös pultszerelgetés után.
2017-ben – vagyis nem sokkal a 2016-os Nagy Közös Társadalmi Gyomros után – már ismert irány volt a társadalmi ügyek felől induló, azokat (ki)használó purpose-driven marketing, vagyis ismert magyar nevén: a pörpösz.
Az irányzat évtizedes, klasszikus előzmények után erősödött meg a 2010-es években (lásd akár a gigahíres, 1971-es I’d Like to Buy the World a Coke-himnuszt, ami már akkor kólával tervezte elhozni a világbékét, igaz, ennél jobban nem is állt bele dolgokba). A kellemetlen bullshittől a valós változást elősegítő projektekig a purpose-irány az elmúlt tíz évben a klímakatasztrófa témájával, a #metoo mozgalommal, a Black Lives Matter-tüntetésekkel, a Covid-19 járvánnyal, legutóbb pedig Ukrajna inváziójával kapott újabb és újabb hullámokat.
A tavalyi, Cannes Lions fesztiválos tartózkodásunk során sem lehetett egy panelre sem beülni anélkül, hogy ne arról legyen szó, miért kell azonnal megmenteni a bolygót, majd a publikum kimehetett megbeszélni mindezt a légkondicionált tengerpartra ingyensushi mellett (a Greenpeace-nek például, értelemszerűen, nem tetszett a dolog).
A 2017-es Worlds Apart témáit elnézve – és az azóta még jobban széttört médiatér használata mellett – szinte belefagytunk az ellentéteinkbe buborékjainkba.
A Heineken szpotja anno körülbelül két hónap alatt több mint 40 millió megtekintést hozott össze és persze Cannes-ban is díjazták. Tanulságos elolvasni a Guardian akkori elemző írását, ami a híresen katasztrofális, Kendall Jennerrel készült, tüntetésen rendőrrel kólát itató Pepsi-szpot kontextusában vizsgálta a Heineken világjobbító szándékait (a Kreatívnál is boncolgattuk az esetet). „Miért foglalkozik egy üdítőmárka a világ gondjaival? Egyszerűen mondva: a kereskedelmi előnyszerzés miatt” – fogalmazott 2017-ben a Guardian.
A Worlds Apart hat évvel ezelőtt a klímakatasztrófa, a transznemű emberek jogai és a feminizmus területén másként gondolkodókat hozott össze. Csupa olyan téma, amivel kellő hergelés mellett ma is választásokat lehet nyerni.
Nyernek is, nem kell ehhez messze nyugatra tekintenünk.
