„Az Átlátszó Vajdaság első és legfontosabb feladata, hogy hatalom-ellenőrző funkcióját – a politikai és pénzügyi visszaélések fékeként és ellensúlyaként – ellássa” – fogalmazott februári indító írásában Gyurkovics Virág főszerkesztő. A lap elsősorban a vajdasági magyar médiatérből korábban hiányzó oknyomozó újságírás műfaját szeretné megerősíteni. Létezett korábban is helyi minőségi újságírás, viszont eddig egy médium sem engedhette meg magának, hogy kizárólag az oknyomozó műfajra koncentráljon.
Átlátszó a Magyarország és Szerbia közötti metszetben
Gyurkovics úgy próbálja megteremteni a portál működésének alapvető feltételeit, hogy csak az alapos kutatásokra, elemzésekre fókuszáljon – mondta a Kreatívnak. Meggyőződése, hogy amennyivel kevesebb tartalmat állítanak így elő, annyival fajsúlyosabb, mikor cáfolhatatlan érvekkel tudják alátámasztani a közérdekből vagy közpénzből megvalósult kezdeményezések sikertelenségeit vagy eredményeit.
Tekintettel arra, hogy a vajdasági magyar közösséget érintő kérdésekért nagy mértékben a vajdasági magyar politikai érdekképviselet is felelős – ami az elmúlt közel tíz évben mindent megtett annak érdekében, hogy ez a közéleti diskurzus egyszólamúvá váljon – az Átlátszó Vajdaság kiemelt figyelmet fordít a teljes terület politikai, közéleti kérdéseire. Nem szemlélhetik a régióban zajló történéseket a szerbiai, sőt nyugat-balkáni és a magyarországi közélettől függetlenül.
A vajdasági kiindulópont, amelyből a régiót szemlélik – beleértve a szerb nyelvismeretet, ami lehetőséget ad a szerb, a horvát, a bosznia-hercegovinai és a montenegrói helyzet közvetlen megismerésére – szerencsés pozíció arra, hogy egy-egy résztörténet bemutatásával hozzájáruljanak az összefüggések megismeréséhez. Ahogyan Gyurkovics fogalmaz: ez a terület bőven tartogat még feltáratlan témákat.
„Társadalmi szempontból hasznosabb, ha arra fókuszálunk, ami közelebb áll hozzánk. Magyarországon a magyar Átlátszó szerkesztősége kiváló tényfeltáró munkát végez, akárcsak a többi oknyomozó újságírói műhely, és Szerbiában is vannak helyi tényfeltáró központok. Nem gondolom, hogy a mi feladatunk lenne velük konkurálni. Főleg úgy, hogy a kettő közti metszettel viszont senki nem foglalkozik. Ebben látom az Átlátszó Vajdaság szerepét”
– fogalmaz Gyurkovics, akinek a magyarországi Átlátszóval való együttműködése korábbra nyúlik vissza. A pályája kezdetén mentori segítséget kapott az akkor átlátszós Becker Andrástól és publikált is lapnál.
Az Átlátszó Vajdaság közép- és hosszú távú működése, mint megtudtuk, még nem biztosított. Egyelőre rövidebb, projektalapú pályázatok vannak kilátásban. Hosszú távon a közösségi finanszírozásra szeretnék ösztönözni az olvasóikat, de ennek nincs még túl nagy gyakorlata a vajdasági magyar médiában. Azt szeretnék elkerülni, hogy a tartalmakat előfizetéshez kössék, hiszen pont az lenne a céljuk, hogy az átlátható közéletet, az információhoz való jogot és szabadságot népszerűsítsék.
Az Átlátszó Vajdaság indulására a szerb sajtóorgánumok jobban felfigyeltek a magyarországiakhoz képest.
„Számos szerb kollégával, érdeklődővel beszélgettem, akik valamennyien hiánypótlónak nevezték a kezdeményezést, hiszen ők is látják ezt a diplomáciai közeledést a két ország között, de a szerbek jóval nehezebben igazodnak el a magyar hírekben. Számukra zömmel csak azok az információk elérhetőek, amelyek a hírügynökségeken keresztül kerülnek ki a nyilvánosságra, ezekből pedig általában a hatalom számára legkedvezőbb narratíva olvasható ki.
Ők is keresik tehát az olyan, alternatív platformokat, amelyek teret adnak a többszólamúságnak. A magyarországi sajtóban a legnagyobb támogatóm az Átlátszó.hu, amelynek a social media oldalán keresztül nagyon sok megosztást értek el az eddig megjelent cikkeink” – mondja még Gyurkovics.
Nyelvi sziget
Egy vajdasági magyar Szerbiában a kisebbségi nyelvhasználati jogával élve megteheti, hogy az óvodától az általános és középiskolán át a felsőoktatásig magyar nyelvű képzésben részesüljön, majd munkába álljon, és gyakorlatilag leélje az életét úgy, hogy közben alig kelljen megszólalnia szerbül – főleg a tömbmagyar településeken. Amennyire hasznos ez a vajdasági magyarságra nézve, annyira veszélyes is, hiszen ezzel a közösség önként elszigeteli magát a régión belül, és idővel egyre idegenebbnek érzi magát a saját környezetében. Ennek legkézenfekvőbb megoldása, ha környezetet vált, és például Magyarországra emigrál. Ugyanez az elszigeteltség érvényes a vajdasági magyarokról szóló közbeszédre is.
„Ha szerb nyelven nem tesszük elérhetővé a közösségünkre reflektáló médiatartalmakat, akkor a többségi nemzet – az a viszonylag szűk réteg, amelyik egyáltalán érdeklődik irántunk –, vagy a Szerbiában élő többi kisebbség nem fogja tudni, hogy mi zajlik velünk. A vajdasági magyar médiumok többsége egyébként felismerte ennek a szükségességét, és már szinte minden sajtóorgánum online felületén van egy szerb nyelvű rovat, amelyben a legfontosabb tartalmak fordításait közlik.
Az angol nyelvű fordításokat pedig azért tartom fontosnak, mert a kisebbségi lét nem csak bennünket érint. Európa minden országában élnek nemzeti, vallási és más kulturális értelemben vett kisebbségek, hasonló problémákkal, hasonló megoldásokra várva. A közösségünk hasznára válhat, ha feloldjuk a nyelvi korlátokat" – fogalmaz Gyurkovics.
A kilencvenes évektől fel-felbukkantak független újságírói műhelyek a Vajdaságban, melyek gazdagították a meglevő és viszonylag szabadon tájékoztató, államilag is finanszírozott kisebbségi médiumokat. A 2010-es évek második felétől viszont magyarországi anyagi eszközökkel és know-how-val, a Prosperitati Alapítványon és a Bethlen Gábor Alapon keresztül ömlő pénzek segítségével a vajdasági magyar sajtót bekebelezte a Fidesszel több szinten is összefonódó Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ).
A vajdasági magyar sajtó arculatának átszabása, hatékony propagandagépezetté történő átalakítása tehát forintmilliárdokból zajlott le, a szerb kormányzat jóváhagyásával. 2011 után egyértelművé vált, hogy a magyar politika által irányított vagy támogatásokkal befolyásolt médiumok mellett szükség van független szerkesztőségekre.
Partizánmódszerekkel: Szabad Magyar Szó
Ha a hatalom és annak a sajtóban tevékenykedő kiszolgálói nem mennek el a falig, akkor 2016-ban nem jött volna létre a Szabad Magyar Szó, a vajdasági magyarok körében jelenleg legolvasottabb hírportál. A lap a szintén független Családi Kör eladott példányszámaiból, illetve nyertes pályázatokból tartja fenn magát.
A Szabad Magyar Szó elődje a Magyar Szó. Innen 2011-ben, összesen 72 óra alatt távolították el az akkori főszerkesztő Pressburger Csabát, majd kezdődtek az itthoni médiatérből is jól ismert elbocsájtások, felmondások. Pressburgert annak idején azért váltották le, mert nem hagyta volna, hogy a 2010-es nemzeti tanácsi választásokról még objektívan és kritikusan tudósítani képes Magyar Szó egyszerű pártszócsővé váljon. Az ellene felhozott vádiratban mindenféle mondvacsinált okokra hivatkoztak, nem láttak benne partnert.
A Magyar Szóból kiebrudalt újságírók esete és egy úgy-ahogy ütőképes ellenzéknek tűnő liberális Magyar Mozgalom nevű, a magyar kisebbséget képviselő politikai szervezet 2015-ös felbukkanása mind fontos momentum lehetett a Szabad Magyar Szó 2016-os létrejöttében. A szintén független Autonómia portál magyar oldala nem sokkal korábban, 2015-ben indult, a Második Nyilvánosság Facebook-oldal pedig már 2014-ben megkezdte a harcot az egyszólamúság ellen.
Tőke János, a Szabad Magyar Szó jelenlegi médiaigazgatója, egykori Magyar Szó-újságíró úgy emlékszik, hogy sokan elégedetlenkedtek amiatt, hogy a párt dönti el, mi kerüljön a címoldalra, melyik szervezet közleménye jelenhet meg, mit hogyan kell beszerkeszteni – ezután kezdődött az átszervezés. Mostanra Tőke úgy látja, letisztult a kép,
nagyon kevés kivétellel csak azok maradtak, akiknek esze ágában sincs semmiféle kritikai hangvételű írást leadni.
Pressburger tudott a Szabad Magyar Szó partizánmódszerekkel zajló előkészítéséről, támogatta is azt, az ötlet megszületésében is volt némi szerepe, de tevékenyen nem volt részese. Szerinte a dicsőség egyértelműen azoké a kollégáké, akik mind a mai napig működtetik a portált, vállava a komoly egzisztenciális bizonytalanságot is. A Szabad Magyar Szó indulását a vajdasági magyar médiatér független szervezeteként a közélet nyitottságáért dolgozó Sajtószabadság Alapítvány is segítette.
Milyen hiteles forrásokból tájékozódhatunk, ha képbe szeretnénk kerülni a szerbiai és a vajdasági magyar közélet és politika eseményeivel?
Ha valaki szerb nyelven is tud tájékozódni, annak elsősorban a Danas napilapot, a NIN és a Vreme hetilapot, valamint az N1 tévéadót ajánljuk a figyelmébe. Ha magyarul szeretne tájékozódni, akkor mindet felsoroltuk a cikkben.
Pressburger Csaba a már említett platformokon kívül többnyire szerb nyelvű, illetve magyarországi portálokon jelentet meg írásokat, de szerkeszt és vezet egy hetente-kéthetente a Youtube-on és a Facebookon jelentkező politikai élőműsort, az Észverést, valamint a pozsonyi Pátria Rádió HaTuMa podcastjét készíti Parászka Boróka erdélyi, és Finta Márk felvidéki kollégájával közösen.
