Becsült olvasási idő: 5 perc
Gandhiról szóló opera és Holiday Channel

A Linklater-trilógia, egy Gandhiról szóló opera és a Kékestető szerepel Molnár Kinga, a Kreatív Online vezető szerkesztőjének Kultúrterrorjában.

Könyv
Még csak száz oldalt olvastam Jonathan Franzen magyarul novemberben megjelent regényéből, az Erős rengésből, de már merem ajánlani, mert ez is  egy "franzeni" családregény és társadalomkritika, mint a Szabadság és a Javítások. Nálunk az Európa épp fordított sorrendben adta ki az amerikai szerző regényeit, az Erős rengés a három közül a legkorábbi, 1992-es. Kedvcsinálóként itt egy részlet a fülszövegből: „Földrengés, szex és egy váratlan örökség. Környezetszennyezés, New Age, amatőr rádiózás, na meg magzatvédelem. A szokott módon csavaros cselekmény ezeket a témákat sűríti morajló, a Richter-skálán ábrázolhatóan hatásos eleggyé. Markánsan egyénített, mókás és esendő alakok találkoznak kisülésekben bővelkedő helyzetekben."

Szerintem nem tudnak annyian Oravecz Imre munkáiról, mint amennyire megérdemelné. Én az Ondrok gödre után türelmetlenül (évekig) vártam a folytatásra, míg tavaly télen végre megjelent a Kaliforniai fürj. Az első kötet egy XIX. századi Heves megyei parasztcsalád életéről szól és azzal zárul, hogy az egyik fiú a családjával kivándorol Amerikába azért, hogy pénzt gyűjtsenek, és hazatérve itthon földet vehessenek maguknak. A második rész a kinti életüket mutatja be, vágyódásukat a haza iránt. Ám a munkás és spórolós hosszú évek, évtizedek alatt a hazatérés olyan messze kerül tőlük, hogy végül Amerikában vesznek tanyát maguknak. Oravecz Imrét nagyszülei története foglalkoztatta, és eredetileg csak a kivándorlásról akart írni, de úgy érezte, hogy az előzményeket is fontos megismertetni, ezért született meg az Ondrok gödre. Mindkét könyvet megrendülve csuktam be a végén. Úgy tudom, hogy készül a harmadik rész, önző módon remélem, az író jó tempóban halad! (A legutóbbi regényt leszámítva itt lehet böngészni Oravecz művei között.)

Film
Nem vagyok nagy mozibajáró, de a Mielőtt éjfélt üt az óra (Before Midnight) című Richard Linklater-trilógia harmadik részét Oravecz-könyvéhez hasonló módon vártam. Aki látta az első két részt - Mielőtt felkel a nap (1995), Mielőtt lemegy a nap (2004) - tudja, hogy miért rajongok értük: kilencévente belenézhetek egy pár életébe, ráadásul úgy, hogy a csak néhány év korkülönbség miatt tökéletesen tudok velük és a problémáikkal, örömeikkel azonosulni. Romantikus filmek, de nem bárgyú módon kezelik a történetet és a párbeszédeket, hanem úgy, ahogy az a valós életben lenne. Furcsállom is, hogy Julie Delpy és Ethan Hawke miért nem egy pár az életben?!

Iderakom mindhárom film előzetesét, jó látni (!) az idő múlását.

 

Zene
Felnőttként kezdtem el megismerkedni igazán a klasszikus zenével, és természetesen a bécsi klasszikától, Beethoventől és Mozarttól indultam. Mivel több száz éves zeneanyagról van szó, folyamatosan újabb és újabb korszakok nyílnak meg előttem, örömmel hallgatok már barokkot és kortárs zenét is. Operát hallgatni, nézni olyan élmény, mintha újra gyerek lenne az ember, mert ha kellően nyitottak vagyunk, akkor ugyanúgy megszűnik a külvilág, és órákra elveszünk a zene és a darab világában.

Akkor induljunk Beethoventől, a 32. szonátában szerintem jazz is van. Az előadó is kedvencem.

Ugorjunk vissza az időben: a Máté-passiót Bachtól egy tavaszi koncert után hetekig folyamatosan hallgattam, írni róla lehetetlenség.

Most meg előre szaladunk a kortárs Philip Glasshoz, a Gandhiról szóló Satyagraha című operájához, amit a Metropolitan Opera közvetítésében láttam, és óriási hatással volt rám.

Újságíróként egy másik kortárs szerző, John Adams Nixon Kínában című operáját is muszáj ajánlom, abból is a "News" című részt ki. Még az ilyen zenét nem kedvelőknek is mulatságos lehet, ahogy énekel a hírekről (sajnos hirtelen abbamarad a videó).

Hogy keretes legyen a zenei blokk: szóló zongorával zárom, mert Bartók Bélát sem szeretném kihagyni, és feltétlenül Kocsis Zoltánt kértem a Youtube-tól előadónak.

BONUS TRACK
Küldöm azoknak, akiknél az ünnepi készülődés nem maradhat el zsörtölődés nélkül. Veszekedés zongorahangokkal Kurtág Györgytől és feleségétől Kurtág Mártától.

Tévé
Mezzo és Viasat gyakrabban, Viasat History és Spektrum Home ritkábban. Meg vasárnap hétlezárásként (vagy hétindításként?) a még csak harmadik évadánál járó Mad Men az M2-n.

Rádió
Reggel Bartók rádió, mert nem röhécselnek, és olyan zenét adnak, ami jól esik. Napközben és este online adók. Új felfedezés a WQXR, több csatornája van, egy általános klasszikus zenei, egy operára fókuszáló és egy kortárs zenei, sőt most decemberben van egy Holiday Channel is, aki unja a popslágereket, de ünnepi hangulatba szeretne kerülni, kattintson ide!

Kávé
A hangulatomtól és az állapotomtól függ, hogy presszó, macchiato, cappuccino vagy kapucíner. A lelketlennek tűnő Mexikói végállomáson van a Cafe Memories, elképesztő lelkesedéssel vezetnek be újabb és újabb dolgokat, a kávéjuk finom és mindig nagyon kedvesek. Az Egyetem téri Alibi régi kedvenc, és ha a régi iskolavárosomban, Egerben járok, akkor elmegyek a vár alatt, a Dobó utcában található Görög (nem, nem török) Kávézóba. Ott mindig Árkádiát iszom sok mézzel, tejszínhabbal, barátokkal.

Újság
Múlt-kor magazin: most jelent meg az új szám budapesti műkincslopásról, híres párok szerelméről, Mengeléről, magyar űrhajósokról, bájitalokról és csúnya uralkodókról. Elolvastam, szórakoztató volt.

Kirándulás
Nyáron a Kékestetőn voltunk, míg mások a városokban a 40 fokban fuldokoltak, mi másfél órára Budapesttől a hasítóan éles levegőn túráztunk, reggel és este pedig elkelt a pulóver. Sajnos az ottani turizmus haldoklik - a százcsillagos szállodákról mondjuk nincs infóm -, szomorú látni a pusztulást. Pedig a táj gyönyörű, és  cseppet sem unalmas, például véletlenül olyan terepre tévedtünk, amit az adrenalinfüggők örömmel teljesítettek volna. A szállásunk a szanatórium egyik szárnyában lévő hotelben volt, amit teljesen rendben találtunk, de az egy kicsit szürreálisnak hatott, hogy az étkezésekhez a páciensek étkezőjén kellett keresztül menni. Az 1014-es csúcstól valamivel lejjebb Kányai uram fogadójában csak enni voltunk, és ott találkoztunk a legbarátságosabb és legjószívűbb vendéglátóssal, Kányai Jánossal. A hely igazi időutazás (a pénzhiány miatt), de aki szereti a 80-as évek hangulatát, vagy csak annyit szeretne, hogy tolakodás nélkül odafigyeljenek rá, menjen oda.

Program
A karácsonyi időszakban az a legjobb, hogy megáll az élet. Ilyenkor a legjobb dolog otthon csak úgy lenni, és örülni annak, hogy nem KELL semmit se csinálni. Olvasás a melegben, és séta a környéken, ez ilyenkor a legpihentetőbb.