A felmérés elkészítéséhez adatgyűjtésbe kezdtünk, de rövidesen kiderült, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő, az iparág helyzetét pontosan leíró elemzések. Így aztán maradt a gyakorlati szempontokat előtérbe helyező eljárás: a döntéshozókkal, a legfontosabb piaci szereplőkkel folytatott személyes konzultáció.

Ezt a rövid történetet – és az akkori helyzetelemzésünket, kiegészítve friss információkkal – azért idézzük fel, mert úgy gondoljuk, hogy számos akkori megállapításunk még ma is helytálló, annak ellenére, hogy az eltelt néhány év alatt az ágazatra jellemzően számos új megoldás született. És nyilván nem feledkezhetünk meg az évek óta tartó gazdasági nehézségekről sem, amely reményeink szerint nem elsöpri, csupán időben kissé hátrább sorolja a technológiai fejlesztéseket.

Egy kis történelem

Az iparágban a kilencvenes évek elejétől számítják a felzárkózás megkezdését, hiszen a beáramló nyugati tőkével együtt érkeztek a korszerű, irányítástechnikával is ellátott termelőberendezések. Sokszor még a használt gépek is korszerűbb vezérlést tartalmaztak, mint az addig Magyarországon használtak. Kétségtelen, hogy ez a helyzet minőségi ugrást jelentett a magyar irányítástechnikában, és az azóta eltelt időszak alatt sikerült a kor fejlett műszaki szintjének megfelelően alkalmazni a korszerű technológiákat.

Ugyanakkor e technológiák széles körű bevezetését gátolja a nemzeti és külföldi piacok változásainak hatása, így a beruházási hajlandóság alacsony szintje és az olcsó munkaerőből származó piaci előnyök hajszolása. A mikrogazdasági változások közé sorolható, hogy mind a beszerzői, mind az értékesítési piacok állandó mozgásban vannak, növekszik a verseny, a változásokhoz való alkalmazkodás lassú, a proaktív gondolkodás helyett az azonnali hasznot hozó megoldások preferálása került előtérbe.

A tőkehiány nagyban gátolja a külföldi minták, újítások magyarországi érvényesülését, a legtöbb esetben a technológiai megoldások már jócskán meghaladták tervezett élettartamukat, így elavul a rendszer, elavulnak a módszerek. A tapasztalatok szerint az automatizálás és folyamatirányítás területén a fejlettebb technológiák folyamatosan Magyarországon is meghonosodnak, ezeket kisebb-nagyobb mértékben alkalmazzák. Ehhez a kezdő lépéseket a nyugati nagy cégek magyarországi kereskedelmi képviseletei tették meg, majd folytatódott a multinacionális vállalatok hazai megjelenésével.

Piaci részesedés

Számos hazai vállalatvezető szerint a multik megjelenése alapvetően megváltoztatta a piaci választékot, és a jelenlevők versenyének erősödését hozta. Eltűntek vagy átalakultak a hagyományos magyar, irányítástechnikával foglalkozó cégek mint gyártók (Vilati, MMG, Vertesz), és szolgáltatásokkal és (vagy) kereskedelemmel foglalkoznak. Ezzel ellentétben a nagyvállalatok a széles körű és bővülő választékot helyezik előtérbe. Úgy tűnik, hogy mára egy kettős piac kialakulásáról beszélhetünk: a kereskedők, akik az automatizálási termékeket árulják és az alkalmazói piac, akik ezeket az eszközöket beépítik az ügyfeleik igényeinek megfelelően.

A kereskedői piac az utóbbi évek nemzetközi fúzióinak köszönhetően koncentrálódik, a kisebb cégek csak az igen speciális, kis piaci igényt kielégítő területen maradtak talpon, az általánosan használt eszközök piacán a nagyvállalatok érvényesülnek. Az igazán nagy beruházásokból kevés magyar cég tud részesedni, mivel ezek általában kész technológiákkal érkeznek, azokat csak be kell építeni. A régi, állami cégek jórészt eltűntek, vagy kisebb cégekre bomlottak. A legnagyobb gond, hogy az innovatív verseny helyett a hazai cégek többsége árversenyt folytat.

Az, hogy ki, mekkora arányban részesedik a piacból, nehéz megmondani, tekintve, hogy nem ismert a piac nagysága, mivel ilyen felmérés még nem készült. Így a cégek csak becsléssel tudják a saját részesedésüket megállapítani. Nemzetgazdasági számítások alapján az ipari beruházások körülbelül 3300 milliárd forintot tettek ki az elmúlt eszten-dőben, amelynek kétötöd része gépberuházás. Egyes becslések szerint ennek mintegy 30 százaléka automatizálás, az éves forgalom Magyarországon 1,5-2 milliárd forint lehet.

Természetesen különbséget kell tenni egyrészt a megbízói oldal tevékenységi területe szerinti piac (például olajipar, vegyipar, csomagolástechnika stb.), másrészt a területi elhelyezkedések szerint, mivel kivitelezési tevékenység esetén a távolság jelentős költségnövelő tényező. Így a távolabbi (több mint 100-150 km) munkáknál rendre annyival maradnak alul a távolabb elhelyezkedő cégek, mint az utazási és szállásköltségek. A vállalkozások igen kevés információval bírnak saját szakterületük országos szintű pénzügyi forgalmáról, valamint ebből saját részesedésükről.

Ezt azzal magyarázzák, hogy Magyarország kis piac, egy-egy nagyobb projekt jelentősen befolyásolhatja a bevételeket, de többségük saját részesedésével sincs tisztában. A fog-lalkoztatottságra becsült számot is csak nagyon kevesen tudtak mondani, a megkérdezett cégek szerint 2-3 ezer alkalmazott dolgozhat ezen a területen. Egyes vállalkozók szerint a magyar kis- és középvállalkozások szolgáltatásokkal segítik a multinacionális cégeket, értékesítéskor pedig személyes kapcsolataikkal. A helyi kisebb fejlesztésekre kis cégek, vagy multik kisebb társcégei pályáznak, de a nagy beruházásokat a tőkeerős nagyvállalatok nyerik el.

Fejlesztések, beruházások

Az automatizálás hasznosítása elsősorban a prosperáló cégek (többek közt a Mol, TVK, gyógyszergyárak) esetében jellemző. Részben a számítástechnika és az információtechnológia gyors fejlődésének köszönhetően, az automatizálás is egyike a leggyorsabban fejlődő ágazatoknak. Az automatizálással kapcsolatos perspektívák folyamatosan bővülnek, innovatív környezetben a lehetőségek száma kimeríthetetlen, de rendkívül tőkeigényesek és óriási kockázattal járnak. A megoldások célja az emberi erő kiváltása, azonban a gyakorlati megvalósítások legnagyobb visszatartó ereje, hogy az emberi erő még mindig olcsóbb, illetve az új technológiák életciklusa nagyon rövid. Ennek ellenére az erős globalizáció mellett folyamatos a fejlődés.

Általános tendenciák

Az általános tendenciát a szabványosodás vagy „kvázi-szabványosodás” jellemzi. A termékek műszaki és gazdasági szempontból is nagyon hasonlóak, a vevő választása a hazai hírnévtől, a szolgáltatások színvonalától és a háttértől függ. Alapjaiban ugyanazok a trendek érvényesülnek itthon, mint tőlünk nyugatra, csak más gazdasági töltettel, ami miatt Magyarországon az automatizálással foglalkozó vállalatok nehéz helyzetben vannak a tőkehiány, a rövid határidők, valamint a költségverseny miatt.

A szolgáltató cégek általában a felmerült igény alapján követik az új technológiákat, vagyis egy-egy éppen jelentkező feladat kidolgozása során tanulmányozzák át a lehetséges megoldásokhoz szükséges technikákat. A legtöbb vállalat szerint Magyarországon az ipar a lehetőségekhez mérten automatizált. A kevésbé prosperáló ágazatok (szennyvízkezelés, élelmiszeripar, távhőszolgáltatás) csak más fejlesztésekről lemondva képesek az automatizálás költségeit megfizetni.

Ahol elegendő tőke található, ott folyamatos fejlesztés, beruházás folyik, mint például a már említett olajiparban. A többi kis költségvetésű területen az üzemelő technológiát a lehető legtovább használják, és csak elengedhetetlen fejlesztésekre kerül sor – ezekre is csak a piaci verseny miatt –, ráadásul nem mindig a legkorszerűbb eszközökkel, így például a nyugaton lecseréltek megvásárlásával.