Köki Terminál

Galéria: Cikk[98205] galéria

Hirdető: R-CO
Márka: Köki Terminal
Rendező: Kozma Péter
Operatőr: Seregi László
Zene: Kozma Kata
Koreográfus: Seres Attila
Vágó: Pacsorasz Viktor

A cég lett a Való Világ ötödik szériájának egyik legfontosabb támogatója, ők adják a havi egymilliót a majdani győztesnek. Ezzel a nyilván nem olcsó marketinghúzással azt biztosan elérték, hogy Kisvárdától Sopronig a tévénéző magyar lakosság jelentős része tudni fog arról, hogy valahol az országban van egy bevásárlóközpont, amelynek ez a neve.

Nemrég elindult a reklámkampány is, szép imázsfilmmel, amely főműsoridőben fut, vagyis tolja bele a GRP-tömegeket az excelekbe. Elindult tehát valami nagy, márkaépítésszerű dolog, ami önmagában is ünnepelnivaló, ráadásul aki az éhes magyar médiaállatnak enni ad, elismerést, simogatást, becéző szavakat érdemel.

Éppen ezért, csak mélyen meghajolva, elcsukló hangon merem elmondani, hogy nagyon sok marketinges gondoskodást kell még kapnia a kis Kökinek, ha azt szeretné a teremtője, hogy olyan szép, nagy és erős gyerek legyen, mint a Westend, az Aréna vagy az Alle.

Kezdjük a logóval. A kezdet kezdetén valami olyasmi szerepelhetett a briefben, hogy a Köki egy emberközeli, játékos, dinamikus hely, és ezt kellene megrajzolni valahogy. A szándék jó, végül is meg kell szelídíteni a város egyik legnagyobb kőtömbjét. A vidámkodó effekt azonban ebből a székből nézve kicsit túladagolódott: a Köki-logó leginkább egy játszóházhoz, vagy egy nagyon profin kitalált gyerekruha-kereskedéshez passzolna.

A nyitást beharangozó reklámfilm nagyszerű. Ha csak a képkockákat és a filmes megvalósítást nézzük. Minden egyéb dolog hiányzik. Nincsenek igazán kitalált szerepek, nincs cselekmény, vagyis nincsen tartalom, nincs kapaszkodó. A főszereplők férfiak, akik a Köki építkezésén dolgoznak, aztán inkább ritmusra táncolnak, dobolnak, majd egy ügyes trükkel az egyikük a bevásárlóközpont fényes belső terébe ugrik, ahol újabb srácokkal pacsizik össze, aztán mosolyogva kisétálnak a képből. Egy segítséget ad a reklám a nézőnek: a zenét. Ennek köszönhetően nem rossz nézni, viszont üzenet nem jön át, nincs, ami megragadjon.

Galéria: Cikk[98205] galéria

Nyilván a reklám semmilyensége szoros összefüggésben van azzal, hogy a Köki márka sincs igazából kitalálva. Mi a legfontosabb termékelőny? Mik a márkaértékek? Mi különbözteti meg a Kökit az Allétől? Mi lesz ott, ami máshol nincs? „Köki Terminál, az elérhető bevásárlóközpont” – állítja a narrátor a szpot végén. Ami márkaazonosítónak értelmetlen, szlogennek közhelyes. Miféle egyedi termékjellemző az, hogy egy bevásárlóközpont elérhető? Nekem például a Corvin, a Westend, az Aréna sokkal közelebb van. Ha a szlogen azt akarja jelenteni, hogy a pályaudvar miatt a Kökire jöhetnek majd a vidékiek is, akkor sem sikerült semmi egyedi termékjellemzőt kiemelni, hiszen mindez ugyanígy elmondható a Westendről is. Az „elérhető” utalhat még az olcsóságra is, de azt hogyan tudja garantálni egy bevásárlóközpont?

Azért is érdemes lett volna valami erősebb üzenetet összekaparni, mert a Köki nagyszabású nyitási kampányával egyidőben a Westend is elindította szokásos őszi kampányát. Az áprilisban debültált, vizuális trükköket alkalmazó filmet használják ismét. Persze nekik sokkal könnyebb: nem kell egyedi márkaértékekkel bajlódni, a Westendet mindenki ismeri, mindösze meg kell mutatni, hogy van megújulás és érdemes odamenni. De ezt az üzenetet legalább szórakoztatóan közvetíti a bevásárlóközpont jól ismert helyeit szokatlanul bemutató, érzéki csalódásra építő film. Az is segíti a Westend-reklám befogadását, hogy itt is jó a zene. Nem forradalmi, de a márka eddigi tévés megnyilvánulásaihoz képest üdítő.

Biztos majd a Kökinél is eljön a kibontakozás, de érdemes lett volna előbb kitalálni az apróságokat, és csak utána elkölteni azt a sok pénzt.

Értékelés: 3