Magyarország lapkiadás szempontjából kis piac. A tartalom előállításakor, bármennyire is prózaiul hangzik, ezt a viszonylag nem túl széles olvasói réteget ugyanúgy figyelembe kell venni, mint azt, hogy melyek ennek a szegmensnek a kulturális preferenciái, magyarul melyek azok a témák, tartalmak, amelyek őket igazán érdeklik.

A legnagyobb hazai printmárkáknak mindig is tágan kellett értelmezniük a korosztályi kérdést, ha igazán a piacon akartak maradni, ha fejlődni akartak. A tartalom előállításnál egy szélesebb korosztályi skálát kell alapul venni, amelyik éppúgy bele kell férnie a nagymamának, mint az unokájának.

Magyarországon egyfajta többgenerációs modellben kell gondolkodnunk, mi sajnos nem lehetünk olyan nagyvonalúak, mint például brit kollégáink, ahol a hasonló magazinok kiadásánál tökéletesen működik a célzott korosztály rendszere, azaz lehet külön lapja több eltérő generációnak is. A hatalmas, több kontinensre kiterjedő angol nyelvű piac képes mindegyiket eltartani. 

Milyen főbb szempontokat érdemes érvényesíteni a tartalom előállításakor?

Mindenekelőtt nagyon óvatosan kell eljárnunk, hogy középről minél többet nyerjünk, és a széleket se veszítsük el. A határokat, ha nem is kell kitolni, de tágítani érdemes.Olyan tartalmakat kell találnunk, amik valóban átívelnek a generációkon. Ami a legfontosabb: a szélsőséges, extrém tartalmakat kerülni kell. 

Mondok néhány példát. Még tíz évvel ezelőtt is, ha Zenthe Ferencet szerepeltettük a lapban, az az eladási számokban is leképeződött, vagyis sokan olvasták. Ma már ez a tematika nem képes egy többgenerációs család érdeklődését felkelteni. Hasonlóan, ha a Szomszédokat tíz éven belül nem ismétlik újra, akkor lassan ki fog kopni az a generáció, amelyiknek még él ez a sorozat az emlékeiben.  A szélsőségektől viszont távolodni kell, mert azzal csak szűk olvasói szegmenst tudunk elérni, viszont sokakat taszítunk. Több Ének iskolája, és kevesebb trash reality - ez lehet a siker receptje. 

Amikor a széles generációkhoz igazított print brandekről beszélünk, persze érdemes számolnunk azzal a társadalmi jelenséggel is, amit talán úgy lehetne a legjobban megragadni, hogy manapság mindenki szeretne legalább egy tizest letagadni a korából. 

Régebben egy hatvanéves sztárra már csak legyintettek, kifutott, mondták rá, komolyabb szerepet már nem osztott az illetőnek se az impresszáriója, de a nagybetűs élet maga sem. Ma viszont egy hetven éves sztár simán a színpadon van, az ötven éves színésznőre meg egy harmincas szerepét osztják, és még csak nem is gondolnak arra, hogy valami nagymama szerepet kellene vele eljátszatni.

Mindez nem kizárólag a botoxnak, sokkal inkább a megváltozott szemléletmódnak, a korról vallott nézeteink átalakulásának köszönhető. A korosztályi hanyatlás határa, amit régen az ötvenes évek elejére tettek, ma már jelentősen kitolódott, és ebben a jelenségben nemcsak az átlagéletkor kitolódása érhető tetten, hanem az is, hogy ma már a társadalom maga sem írja le automatikusan a jóval idősebbeket sem. 

A fogyasztás szempontjából mennyire jelent potenciális vásárlóerőt ez a kiszélesedett korosztály?

Sokan a középosztály tagjai közül ebben az életkorban kerülnek a legjobb helyzetbe anyagilag is, vagyis ekkor jelennek meg igazán vásárlóként is. Ez egy érzékelhetően építkező trend ma Magyarországon.

A vékonyka hazai középosztály tagjai a vásárlóerőt illetően az ötvenes éveik közepén érnek el a csúcsra, vagyis, ha a nyomtatott lapok megtalálják ehhez a réteghez a hangot, akkor komoly fogyasztóként is számítani lehet rájuk. Ez egyébként a magazinjainkban megjelenő hirdetésekben is tetten érhető.

Szponzorált tartalom, a cikk megjelenését a TV2 támogatta.