Krasznahorkai Lászlót évek óta az esélyesek között tartották számon, de ezt a címet az utóbbi években mások kapták: tavaly a dél-koreai Han Gang, 2023-ban a norvég Jon Fosse, 2022-ben a francia Annie Ernaux. Most a Nobel-bizottság Kertész Imre után a második magyar írónak ítélte oda a rangos elismerést. 

Krasznahorkai első műve, a Sátántangó, nem csupán az irodalom-, hanem a filmtörténetbe is beírta magát: az ebből készült kultikus Tarr Béla film a mai napig képes több mint 7 órára megtölteni a mozikat rajongóival. Kettejük munkakapcsolatából olyan további ikonikus művek születtek, mint az Utolsó hajó, az Ellenállás melankóliájából adaptált Werckmeister harmóniák, a Torinói ló. 

Műveit számos nyelvre lefordították, nem csak a Nobel-bizottság által fő műveként kiemelt Sátántangó, hanem többek közt a Háború és háború, a Báró Wenckheim hazatér, a Rombolás és bánat az Ég alatt, Az ellenállás melankóliája is olvasható más nyelveken. Az íróval számos rangos nemzetközi foglalkozott már, többek közt a New Yorker is készített róla portrét. 

A Man Booker díj odaítélésekor az irodalom „világának legmélyebb és legkövetkezetesebb újragondolójaként” jellemezték, a zsűri kiemelte különleges prózanyelvét és „apokaliptikus látomásait”. 

Különleges nyelvi tehetségét mutatja ez a korábbi fotó a szerző Facebook-oldaláról, ahol a német kiadó munkatársai a Báró Wenckheim hazatér német fordításának első mondatát olvassák. 

Az irodalmi Nobel-díj történetében ő a 118. díjazott. 

Képek: Krasznahorkai László Facebook-oldala.