A LUX közönségdíjat minden évben az Európai Parlament és az Európai Filmakadémia adja át az Európai Bizottsággal és az Europa Cinemas-szal partnerségben. Az európai filmművészetet ünneplő díj egyúttal felhívja a figyelmet a kontinens társadalmi, politikai és kulturális kérdéseire, mivel az EP szerint a mozi, mint tömegkulturális médium, ideális platform az Európáról és annak jövőjéről szóló viták és eszmecserék számára. A több mint négyezer filmkészítőt egyesítő Európai Filmakadémia 1988-as alapítása óta elkötelezetten dolgozik az európai filmkultúra előmozdításáért. A LUX közönségdíjat az európai parlamenti képviselők és a közönség 50-50 százalék arányú szavazata alapján ítélik oda.
A mindössze közönségdíj kategóriában kiosztott LUX célja, hogy az európai filmgyártás támogatásának minőségi jelévé váljon. A kezdeményezés nagyobb láthatóságot biztosít a jelölt filmeknek, és segít nekik abban, hogy átlépjék a határokat és szélesebb közönséghez jussanak el. Lehetővé teszi, hogy az Európai Unióban és azon túl a közönség olyan filmeket is megnézhessen, amiket egyébként talán nem vetítettek volna a saját országukban.
Az idei jelöltek a következő filmek voltak
- 20.000 Species of Bees (rendező: Estibaliz Urresola Solaguren)
- Fallen Leaves (rendező: Aki Kaurismäki)
- On the Adamant (rendező: Nicolas Philibert)
- Smoke Sauna Sisterhood (rendező: Anna Hints)
- The Teachers' Lounge (rendező: Ilker Çatak)
A díjátadó
A műsor két házigazdája Sarah Bronkhorst dokumentumfilm-producer és Dylan Ahern, a De Kiesmannen ügynökség alapítója arról beszélt, hogy a demokratikus jogokról a kultúrán keresztül is érdemes kommunikálni. Hangsúlyozták, hogy a filmek témáját a mindennapi életből merítették, a LUX közönségdíj jelöltjeire pedig 2020 óta már a nézők is szavazhatnak.
Evelyn Regner, az Európai Parlament alelnöke szerint a kultúra - és különösen a filmművészet - kulcsfontosságú szerepet játszik közös európai identitásunk megszilárdításában. Az európai demokráciánk alapját képező értékek megegyeznek a mai filmekben megjelenített értékekkel. Ma együtt emlékezünk arra, hogy a demokrácia mennyire értékes és törékeny, különösen most, hogy az európai választások már csak néhány hétre vannak – hangsúlyozta Regner.
Ezek után eljött az idő, hogy meghallgassuk mit is mondanak a jelöltek filmjeikről, és azokról a témákról, amikről alkotásaik szólnak. Elsőként Estibaliz Urresola Solaguren, a 20.000 Species of Bees rendezője érkezett. A rendezőnő a nyelvi sokszínűség témájáról beszélt, szerinte, ha egy olyan rendezvény, mint a LUX közönségdíj, hirdeti a többnyelvűséget, akkor azzal a sokszínűséget és az elfogadást tanítja.
20,000 Species of Bees: Egy nyolcéves gyermek azzal küzd, hogy az emberek folyton félreérthető módon szólítják meg. A nagynénjénél, a méhkaptárak között töltött nyár során az ő és az édesanyja élete örökre megváltozik.
A Fallen Leaves rendezője, Aki Kaurismäki nem volt jelen az eseményen, helyette a film egyik főszereplője Alma Pöysti mondott beszédet. A színésznő szerint az idén jelölt filmek az emberiség szebbik oldalát mutatják be, reményt adnak egy olyan világban, amiben éppen háborúk zajlanak, és ezen filmek fő üzenete, hogy az emberek jobban törődjenek egymással és a világgal.
Fallen Leaves: A Fallen Leaves két magányos ember (Alma Pöysti és Jussi Vatanen) történetét meséli el, akik véletlenül találkoznak egymással a helsinki éjszakában, és megpróbálják megtalálni életük első, egyetlen és végérvényes szerelmét. Útjukat e megtisztelő cél felé elhomályosítja a férfi alkoholizmusa, az elveszett telefonszámok, egymás nevének és címének nem ismerete, és az élet általános hajlama, hogy akadályokat gördítsen a boldogságukat keresők útjába. Ez a korábban elveszettnek hitt szelíd tragikomédia Aki Kaurismäki munkásosztálybeli trilógiájának (Árnyak a paradicsomban, Ariel és A gyufagyári lány) negyedik része.
Nicolas Philibert, az On the Adamant rendezője elárulta, hogy filmje azokról az emberekről szól, akikről gyakran csak átnézünk. Franciaországban, de talán az egész világban a rendelkezésre álló pszichiátriai kezelések száma nem elég, erre szerette volna felhívni a figyelmet alkotásában.
On the Adamant: Az Adamant egy egyedülálló gondozási központ: ez egy lebegő építmény. A Szajnán, Párizs szívében található, és mentális zavarokkal küzdő felnőtteket fogad, akiknek olyan ellátást nyújt, amely térben és időben helyhez köti őket, és segít nekik a felépülésben vagy a lelkük megőrzésében. A film arra invitál, hogy szálljunk be a fedélzetére, és találkozzunk a betegekkel és az ápolókkal, akik nap mint nap újragondolják az életüket.
A Smoke Sauna Sisterhood rendezője, Anna Hints szerint fontos olyan dolgokról is beszélni, amik kényelmetlenül érintenek minket. Ilyenek a traumák, ezért igyekezett filmjében is ebből a szemszögből bemutatni őket, hiszen csak így lehet felhívni a figyelmet azokra a dolgokra, amiről nem szívesen beszélnek az emberek.
Smoke Sauna Sisterhood: Dél-Észtországban, egy dús zöld erdőben egy csoport nő összegyűlik a füstszauna biztonságos sötétjében, hogy megosszák egymással legbelsőbb gondolataikat és titkaikat. A forróságba burkolózva mindent felfednek, hogy kiűzzék a testükben rekedt félelmeket és szégyent, és visszanyerjék erejüket.
Utoljára a The Teachers' Lounge rendezője, Ilker Çatak érkezett, aki filmjét olyan tanároknak ajánlotta, akik inspiráltak bennünket és sosem adják fel. Az iskolák azt modellezik, ahogy a társadalom működik, ezért mindenkinek szüksége van inspiráló oktatókra - hangsúlyozta.
The Teachers' Lounge: Carla Nowak, a fiatal középiskolai torna- és matematikatanár az első órájára érkezik új középiskolájába. Ami Carlát leginkább megkülönbözteti új kollégáitól, az az idealizmusa. Ám egy sor megoldatlan lopás megkeseríti a légkört a tanári kar körében. Amikor egy török diákot megvádolnak és megalázó módon az igazgató elé idéznek, Carla úgy dönt, hogy nyomozni kezd. Egy rejtett kamera segítségével és mindenki meglepetésére leleplezi a tolvajt: a feltűnésmentes személyzeti titkárnőt, Friederike Kuhnt. A leleplezés azonban megoldhatatlan dilemma elé állítja Carlát: Friederike Kuhn a legtehetségesebb tanítványának, Oskar Kuhnnak az édesanyja. Carla számára az általa szabadjára engedett erők egyre inkább kicsúsznak az irányítás alól. Egyre inkább elszigetelődik a kollégáitól, másrészt Carlának szembe kell néznie azzal a lelki teherrel, amit Oskarnak okozott, mivel a többi gyerek „tolvaj fiának” kezdi szólítani. Az iskolavezetésnek van egy egyszerű megoldása az ilyen esetekre: Oskart át kell helyezni egy másik iskolába. Oskar azonban kapcsolatba lép az iskolaújsággal, hogy nyilvánosságra hozza anyja álláspontját, ami heves vitát vált ki az igazságról és az igazságosságról.
Az esemény végén Sabine Verheyen, a Kulturális és Oktatási Bizottság elnöke arról beszélt, hogy a filmek felhívják a figyelmet az emberiség problémája, ezenkívül képesek reményt és egy jobb világot bemutatni. Ezért hívják a rendezvényt LUX közönségdíjnak, hiszen a lux latinul fényt jelent, olyan fényt, ami rávilágít a problémákra, de megoldásokat is nyújt.
Végül a díjat Evelyn Regner adta át a The Teachers' Lounge rendezőjének, Ilker Çatak-nak. Çatak megtiszteltetésnek nevezte a díjat, de szerinte mindegyik jelölt film megérdemelte volna azt, végül mindenkinek megköszönte, aki vele dolgozott az alkotás során.
Mi az európai film jövője?
Sok szó esett arról, hogy ezek a filmek miként tudják előre mozdítani a társadalmat, milyen kérdéseket feszegetnek, de vajon mi az európai filmek jövője a nagy blockbusterek mellett, és hogyan változtatja meg ezt az ipart a mesterséges intelligencia? Ezekről a kérdésekről érdeklődünk a Fallen Leaves egyik szereplőjétől, Alma Pöysti-tól. A színésznő szerint a Covid utáni időszakban folyamatosan tele vannak a mozik, az embereket érdeklik a különböző filmek és történek, és az „indie” filmek ebben az időszakban könnyen megtalálják a közönségüket.
A mesterséges intelligencia és az európai filmek kérdésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy ez a téma egyszerre komplex és ijesztő. Szerinte rengeteg lehetőséget rejt az AI, de ugyanakkor nagyon óvatosnak kell lennünk azzal, hogy milyen módon tanítjuk azt. Fontosnak látja, hogy a lehető legszéleskörűbb tudást adjuk át az MI-nek, hiszen a filmművészet is sokszínű. Érdekes kérdés, hogy ki a tulajdonosa az AI által gyártott alkotásoknak, kiemelte, hogy minden színész sokat dolgozott azon, hogy játéka egyéni legyen, és hirtelen lehetőség nyílt arra, hogy ezt egyszerűen lemásolják. Végül hozzátette, hogy kérdéses, vajon a mesterséges intelligencia által alkotott művek tudnak-e majd olyan érzelmeket kiváltani, mint a hagyományos módon készült társaik?
A teljes díjátadó itt tekinthető meg.
(Képek forrása: Facebook / European Parliament, LUX Audience Award, Youtube / LUX Audience Award)
