A cikk eredetileg a Kreatív 2025/3-4. lapszámában jelent meg. (I. rész.)

Az ügynökség önkéntesként is ügynökség

A civil szervezetek tudása, energiája, profi működése adott, a büdzsé kevésbé. Az ügynökségek piaci tudása azért is lehet kulcsfontosságú számukra, mert szűkös keretekből sokkal nehezebb megtalálni azt, hogyan lehet még hatékonyabban elérni a célközönséget. Ebben nagy segítségére tud lenni egy kreatív ügynökség az adott szervezetnek. Nem elhanyagolható az sem, hogy az ügynökségek is nagyon sokat kapnak a civil szervezetektől; az új, másféle kihívást jelentő tapasztalatok mellett a munka hangulata is felemelőbb, jó hatást gyakorol a munkaközösségre.

„A legtöbb kollégánk elkötelezett valamilyen társadalmi téma iránt, ezért a civilekkel közös munka kifejezetten kedves számukra, rendesen fel lehet tölteni a kreatív akksikat vele. Mindenkit más ügy érint meg és így mindig olyan témákkal foglalkozunk, amik fontosak a csapat számára. Elkötelezett kutyásokként leghosszabb ideje a Vigyél Haza Alapítvánnyal dolgozunk, akik árva és sérült kutyákat gyógyítanak és vezetik végig őket a gazdisodás útján. Bármilyen témáról is van szó, az ilyen partnereinknek egy for profit szemléletet viszünk, amivel eladhatóvá tehetjük a tevékenységüket” 

– árulta el Erdei Zsófi.

Magától értetődően merülhet fel a kérdés, vajon egy ügynökség szerint mi járhatóbb út, az, ha megpróbálja az ügynökség eszközeit és szokásait bevinni a civil szervezet szférájába, vagy inkább, ha felméri, mire lehet építeni és abból hozza ki a legtöbbet? Erdei Zsófi arról is beszélt, hogy a kampányfejlesztés teljesen más a civiles együttműködéseknél, mint bármilyen másik projektnél.

„Hatalmas empátiával érkezünk egy civil csapattal közös kampányba. A saját alapjaikra építünk, nem rájuk erőltetve valamit, amit adott esetben magukénak sem éreznek. Nagyon fontos, hogy ne úgy gondolkozzon egy ügynökség, hogy majd akkor ők felülről megmondják, mi kéne, mi nem, mi hiányzik, mivel lehet majd jól nevezni versenyekre. Meg kell érteni a működésüket, a munkájukat, és olyan ötleteket hozni, amik autentikusak velük, amikkel közelebb érnek a céljaikhoz.”

Lényegesnek tartják a dentsunál azt is, hogy az üzleti ügyfeleknél már megszokott kiszolgálást nyújtsák a kisebb civil szervezetek számára is, mert ha ez a szemlélet hiányozna, valószínűleg a hozzáállás rovására menne. 

Zsófi azt is megjegyezte, hogy egy ügynökségnek és személyesen egy kreatívnak is felelőssége, hogy visszaadjon valamit a világnak azzal, amihez a legjobban ért. És szerencsére mindig vannak olyan extra energiák a csapatban, amit érdemes jó ügyekbe csatornázni. A dentsunál elsősorban azt nézik egy ilyen együttműködésnél, hogy hatékony, működő kampányokat hozzanak létre, ahol minden elköltött forint jó helyre kerül.

„A filantrópia olyan, mint a jóga”

Bombera Krisztina és Bondor Gabriella olyan ügynökséget álmodtak meg egykor, ami egyáltalán nem konvencionális. A CauseArt Platform szerelemprojekt, kizárólag olyan ügyeket támogatnak, amelyet magánemberként és önkéntesként is szoktak, akár már évtizedek óta.  Vagyis nem hagyományos piaci szereplők: a CauseArt Platform számukra nem a megélhetést jelenti, hanem egyfajta elkötelezettséget a magyar társadalom fontos ügyei iránt és kreativitást, örömteli csapatmunkát. 

„Abból indult ki a működésünk, hogy a projektjeinkben részt vevő minden szereplő úgy érezze, haszna származik a közös munkából. Win-win-win kooperációkban dolgozunk cégekkel, civil szervezetekkel és magánemberekkel. Nem filantrópiát, nem adományt várunk, hanem valódi hasznot és értéket nyújtunk minden szereplőnknek, valami olyat, ami a konkrét érdekeikkel is egyezik. Csupa olyan társadalmi ügyben, aminek óriási a jelentősége, mert az állam nagyrészt kivonult az adott területről” - kezdte Bombera Krisztina szemléletük bemutatásával, és azt is megjegyezte, hogy ezek a felállások azért is rendkívül fontosak, hogy azokon a területeken, amelyekről levette a kezét az állam Magyarországon, egyre nagyobb legyen a közösségi felelősségvállalás.  

„Elmesélek egy konkrét példát. Pár éve a United Way Magyarországnak csináltunk egy nagy kampányt a Mastercard, a Sziget Fesztivál és a The Chainsmokers nevű, amerikai DJ duó támogatásával. A kampány célja az volt, hogy minél több pólót eladjunk magánembereknek, akik ezzel támogatni tudták a United Way munkáját azért, hogy kevesebb kisgyerek legyen funkcionális analfabéta Magyarországon. A kampány minden szereplőjének volt konkrét haszna a projektből: a cég nagy presztízsű PR-t kapott a Fesztivál támogatójaként. A Fesztivál még nagyobb reklámot kapott az egyik sztárfellépő extra média-megjelenései révén az adott időszakban. A zenekar egy fontos magyar ügy támogatójaként érkezett meg hozzánk, ami számukra extra értéket képviselt ahhoz képest, mintha csak egy épp itt fellépő zenekarként jártak volna itt. A póló pedig annyira dögös volt, hogy bármelyik nagy márka betehette volna a webshopjába, akkor is eladunk belőle rengeteget. Évekkel később is láttam Budapest utcáin nyaranta sok emberen a United Way pólónkat, ami igazi visszaigazolás volt arról, hogy csak olyan dologért érdemes támogatáshoz pénzt kérni, amit az emberek akkor is megvennének, ha nem egy jó ügyért tennék” 

– mesélte Gabriella. 

Krisztina és Gabriella egykor mindketten dolgoztak az Egyesült Államokban, ahol azt látták, hogy mivel ott az állam rengeteg közösségi problémát nem old meg, ezért a közösségek maguk gyürkőznek neki számos helyzet megoldásának. Ilyenkor persze az egyének felelőssége is jóval nagyobb. Régi hagyománya van ennek Amerikában, és ezt szerették volna Magyarországon is népszerűsíteni, ahol évtizedekig az volt a hagyomány, hogy mindenre az államtól vagy az önkormányzattól kell várni a megoldást. 

„Fontos volt számunkra, hogy minél több magánembert vonjunk be. Azt látjuk, ahogy telik az idő, egyre nagyobb a nyitottság, egyre több a jó ügyekért aktívan cselekvő ember” 

– mondta el Gabriella az egyéni felelősség jelentőségéről. 

Érdemes azt is látni, hogy hasznos, ha valaki azzal támogat ügyeket, amivel a legtöbb hasznot tudja nyújtani. Ehhez először is meg kell kérdezni a területen dolgozó profikat, a civileket, hogy mire van szükségük, ahelyett, hogy egy vállalati marketinges vagy jó szándékú civilek egy-egy csoportja lelkesen kitalálja, hogyan akar másoknak segíteni. Másodsorban gyakran az a leghasznosabb, ha mindenki azt adja, amihez ért: ha egy könyvelő könyvel a civileknek, egy ügynökség kampányt csinál nekik, egy sztár vagy egy influenszer pedig posztokat gyárt a témáról, amiket sokszázezren elolvasnak és kedvet kapnak maguk is a személyes részvételhez. Krisztáék úgy fogalmaznak: a kerítésfestés ideje lejárt.

„Elengedhetetlen a profi támogatáshoz az is, hogy egy-egy közhasznú projektben a különféle résztvevők hosszabb távon, fenntartható módon kapjanak lehetőséget a munkára. Jártunk már úgy, hogy egy cég egyetlen év után azt mondta, jövőre más ügyet támogat, mi pedig önkéntesként folytattuk, források nélkül. Csakhogy a társadalmi haszon egy évnél csak hosszabb távon tud kibontakozni! Így rosszul jár mindenki, még a cég is, hiszen az eredményeket talán fel sem tudja mutatni ilyen rövid idő után, és rosszul jár a projekt összes más szereplője is, például az ügynökségek, hiszen nem várható el, hogy egy projekt kifutása után mindenki önkéntesként, nulla forintból folytassa az addigi munkát. Vannak, akik így tesznek, de ez nem fenntartható hosszú távon. Ha egy cég dönt egy ügy mellett, döntsön legalább egy fél évtizedre” 

– mondta el Krisztina.

Mi az, amiből egyébként is mindenkinek elege lehet, és ami a civil szervezetek kommunikációját is sok esetben hátráltathatja? Zsibongó médiazajban telnek a hétköznapjaink, ahol gyakorlatilag megannyi beszédkényszerrel szembesülünk mind a közösségi médiában, mind a sajtóban, mind pedig a reklámterületeken. A sok zaj már szűrhetetlen, nagyon sok fontos ügy, releváns kérdés, érték elvész a hangzavarban. 

Krisztina és Gabriella kiemelten fontosnak tartják, hogy akkor szólaljanak meg egy jó ügy érdekében, ha az nem kényszeresen történik, nem azért, mert elvárt egy mennyiség, hanem mert valós mondanivalójuk van. Hisznek benne, hogy egyébként a sok fölösleges zajban a kevesebb, de mondandót annál inkább tartalmazó megszólalás előbb-utóbb utat talál.

„Számunkra csak az önazonos és hiteles, ha akkor nyilvánulunk meg a szélesebb közönség előtt, amikor van mondanivalónk, nem pedig akkor, amikor az algoritmusok, a profi »posztolás« szabályai ezt megkövetelnék” 

– mondta Kriszta.

Persze nem csupán kétfelé osztható a tömeg, nem csupán támogatásra hajlandó és támogatásra nem hajlandó emberek vannak az országban. Gabriella nagyon jól összefoglalta, hogy abból is lehet támogató, aki alapvetően nem is ezzel a szándékkal csöppen bele egy jó ügybe. Emlékezetes hasonlattal élt arról, hogy szerinte miért az önazonos tettek hozzák a legjobb eredményeket ahelyett, ami erőltetett, amit külső nyomás miatt, megfelelési kényszerből tesz az ember. Gabriella szerint a filantrópikus projektekben úgy érdemes részt venni, ha mindenki azért jön, ami neki fontos, nem pedig azért, mert van valamiféle külső elvárás. 

„A filantrópia olyan, mint a jóga. Mindegy, miért érkezel, mindegy, miért csinálod, mi motivál. A nap végén csak az számít, hogy ott voltál, és ennek jó és hasznos az eredménye.”

Fejléc: Pexels