Én is ugyanolyan gyerek voltam, mint bárki más. Igaz, hogy a szerencsésebb középrétegbe születtem: olyan generáció tagja vagyok, amelynek szülei már stabil egzisztenciával, világképpel és nyitottsággal rendelkeztek.

Egy ilyen cikkben illene leírni azt a bizonyos pillanatot, amikor eldöntöttem, mi leszek, ha nagy leszek. Csakhogy két probléma van: az egyik, hogy még mindig nem érzem magam nagynak, a másik, hogy ma sem tudom pontosan, mi leszek – csak azt, hogy mi szeretnék lenni.

Az biztos, hogy ez sosem egyik napról a másikra dől el, hanem apró szösszenetek, tapasztalatok, élmények összefonódásából áll össze. Ahogy nevelőedzőm, Koleszár Gyuri bá’ mondta nekünk, hogy kiből lesz olimpikon:

• kell egy jó szülői háttér, amely támogat, ha nincs kedved edzeni,
• tehetség és genetika, azaz a jó ,,alapanyag”,
• szerencse, hogy a legjobbkor a legjobb edzővel találkozz, és elkerüld a sérüléseket,
• anyagi biztonság, hogy a legjobb felszerelésben, a legjobb klubban fejlődhess,
• szorgalom és alázat, ami minden siker alapja,
• józan ész, hogy a nehéz edzést válaszd a könnyebb szórakozás helyett,
• és végül: sors, amiben kevesen hisznek, de mindig közbeszól.

Ahogy most olvasom ezeket a sorokat, közben magamban rendszerezem, mikor és miért választottam a sportmarketinget. Miért lettem már a szokványos életfázisok előtt sportmarketinges, és miért vállalkoztam könyvírásra.

A genetika adott volt: hajtós, célorientált családban nőttem fel. Hatévesen a szüleim beírattak dzsúdózni – így kerültem először sportközelbe. 

Négy év „verekedés” után azonban a csapatjátékok jobban vonzottak, így kézilabdára váltottam. 

Ez sorsdöntő volt, mert itt nemcsak a sportág, hanem annak gazdasági és társadalmi jelentősége is érdekelni kezdett. Innen egyenes út vezetett a közgazdasági egyetemre, ahol már kizárólag a sportmarketing volt a fókuszom.

Gyerekként órákig kommentáltam képzeletbeli közvetítéseket a mikrofonomba – teljesen elhittem, hogy milliók hallgatnak. Az egyetemi alapképzés alatt szakmai gyakorlatot szereztem a HR-Rent Kozármislenynél gyakornokként, később marketingmenedzserként. Volt, hogy kudarc ért – például 

nem kaptam választ, amikor Szoboszlai Dominik menedzsmentjéhez jelentkeztem. Ez azonban csak még jobban ösztönzött.

A kézilabdacsapatommal kevesebb mint 100 ezer forintból olyan gálát szerveztem, amelyre több mint 1000 néző jött ki. Volt ott minden: sörkupon, cheerleaderek, brass band, egyenpóló és amerikai hangulat! 

Pécs húsz éve nem látott ekkora kézilabdás eseményt.

A spanyol nyelvtudásomat fél évig Benidormban fejlesztettem, ahol mindenféle munkát vállaltam a takarítástól a marketingig. Közben folytattam a munkát a kozármislenyi labdarúgócsapatnál is, ahol a tulajdonos úr, Feleki Attila és a klubigazgató úr Magyar Márk teljes önállóságot adott a szokványosnak egyáltalán nem mondható ötleteimnek. 

Mindig azt tanultam, hogy a marketing lényege: másnak lenni, mint mások.

Egyik ötletem a Budapest–Alicante repülőúton született: az Idősek Világnapjára készített kampányunk a helyi híres házaspár, Taki bácsi és Edit néni történetén alapult. Ez a projekt New Yorkban, a Clio Awardson bronzérmet nyert – a kampányfilmünk, a Lay’s reklámja mellett volt, Messi főszereplésével. Később a „Foci mindenkié!” jelige köré építettük mezbemutató kampányunkat, ami szintén több hazai díjat is nyert.

Közben elindítottam a Spotlight Sportsztorik YouTube-csatornát, ami sportsztorik és foci-kvízek gyártására fókuszál és mára már 13 ezer feliratkozónál és 10 millió megtekintésnél tart. 

A csatorna sikerén felbuzdulva könyvet írtam a világ leghihetetlenebb sportsztorijaiból 

– az első 1000 példány még a nappalimban várja, hogy minél többekhez eljusson (mielőtt édesanyám kidobja, mondván: a lakás nem raktár).

A könyv olyan sportsztorikról szól, amelyek eddig kicsit rejtve maradtak a világ elől. Olyan történeteket kerestem, amelyek motiválóak lehetnek bárki számára, hogy megpróbáljon legendává válni. Néha csak egy apró szerencsén múlik, hogy valaki dollármilliókat keressen. Olyan érdekes történeteket is találhat az olvasó, ahol a marketing sportra gyakorolt hatását mutatja be egy-egy sportoló milliárdossá válásának történetén keresztül.

Mindenkit érdekel, hogy mitől lehet valakiből sztár, vagy miért éppen „ő”, és nem a másik játékosból lett legenda. Mert zseniális sportolóból és zseniális emberből is rengeteg van, de ami az egyiknek sikerül, a másiknak nem… Ha valaki elolvassa ezt a könyvet, talán rájön a receptre!

Szakdolgozatom témája is az „amerikai álom” megvalósulásának bemutatása volt. 

Én úgy gondolom, hogy az „amerikai álom” létezik, és mindenki a maga területén megvalósíthatja – de kell hozzá a Gyuri bá’ receptje. Ja, és az, hogy soha ne ébredj fel…

A sztorik rövidek, könnyen emészthetők és érdekesek. A 10 évesektől a 90 évesekig mindenkinek szórakoztatóak. A legjobb bennük, hogy nem valaki kitalálta őket, hanem maga az élet írta. A könyv, akárcsak a legjobb filmek, megtörtént eseményeken alapul.

Egyik munkából sodródtam a másikba. Titok nincs: csinálni kell – szorgalommal, kitartással, némi szerencsével.