A stílus: brutalizmus
A londoni Barbican labirintusától Breuer Marcell minnesotai katedrálisáig, a diósgyőri stadiontól a nyugat-balkáni vadon hegycsúcsain emelt magányos emlékművekig. Bár sokan erőltetik, szerintem nincs határ mesterséges és organikus között: az emberi kéz munkája is része a természetnek. Egy forgalmas repülőtér épp úgy, mint Galápagos. Egyetlen építésznek sem kell mímelnie a természetességet, szégyellnie, hogy ember. A beton is természetes anyag. A méret és az erő is legitim szimbólumok.
A kéz: Simon Stalenhag
Képei egy különös, alternatív mában játszódó diafilm részletei, gépek és emberek vajúdó barátsága oldódik fel az északi melankóliában. Egy ismerősöm szerint, mintha a megbízásomból alkotna.
A kohó: Detroit
Egy város első aranykora legendáknak vet ágyat, de időtlen történet csak abból kerekedik, ha nehéz időkben is képes újraépíteni magát. Amerika évszázadának epicentruma már a 70-es évektől hanyatlott, és a 2008-as válságban megkapta a kegyelemdöfést. Lakóinak többsége talán örökre elpárolgott, egy hősies kisebbség viszont vállalkozóként, tanárként, vendéglátósként vagy fesztiválszervezőként keményen dolgozik, hogy újraálmodja a szülővárosát. Budapestet is így kell szeretnünk, ha egyszer majd nem lesz ennyire népszerű.
A határ: hálózattudomány
Kölyökként a káoszelméletre, idegen attraktorokra, nemlineáris egyenletekre szakosodott Ian Malcolm, a Jurassic Park matematikusa inspirált leginkább a fiktív karakterek közül. Ma hús-vér megfelelője, Barabási-Albert László attitűdje és kérdésfelvetései teleportálnak új dimenzióba. A hőskorát élő hálózattudományról laikusan tájékozódva az embernek olyan érzése támad, mintha felfedezéseinkkel egészen napjainkig pusztán a valóság felszínét karcolgattuk volna, s hogy az egymástól látszólag távol eső dolgok rejtett összefüggéseinek feltárásával pont a mi életünkben érkeznénk paradigmaváltáshoz. Veszélyhez és lehetőségekhez.
A fészek: Magyarország
A bakonyi szerpentintől a Rákóczi II. barlangrendszerig. A pesti éjszakától a szárnyvonalakon felejtett apró vasútállomásokig, egy kunsági krimótól a dunai vízállás kegyelméből születő homokszigetekig. Évszaktól, címlaptól, ügyfélszolgálati élménytől pont nem függ soha, hogy itt otthon vagyok-e.
A nyitóképet a 2013 novemberi címlapinterjúból vettük. Fotó: Egyed Péter.
