A napi hírversenyt a napilapok végleg elveszítették. Az olvasási kultúra az arra igényt tartó társadalmi rétegekben megoszlik a nyomtatott művek és az interneten beszerzett információk között. A szóválasztás nem véletlen. Híreket már nem akarunk nyomtatva olvasni. Mire leírják, kinyomtatják, terjesztik és átveszem, a hírt vagy ismerem, vagy időben párhuzamosan hozzájutok a folytatásához. A nyomtatott művek feladata ma az elemzés, a háttérbemutatás, a lehetséges folytatás felvázolása, a szórakoztatás és a művelés. Minden olyan műfaj, ami a pillanatot ábrázolja, elfér az interneten.

Hogy hogyan lehet kinyomtatni színes, érdekes, izgalmas és interaktív napilapot? Nem tudom. De tudom, hogy a fogyasztó ma már többet akar annál, amit kap. Magát szeretné behelyezni az univerzumba, amit elétárnak. Dönteni akar pici képekről, lehetséges kimenetekről, akárcsak az elemzésre kerülő irányokról. Ezt a vágyat a mai lapstruktúra nem elégíti ki.

Szóval milyen lapot is hiányolok a lappiacról? Hát olyat, amit el is olvasnék, amit még nem olvastam a neten, nem hallottam a rádióban. Olyat, ami hozzásegít a már elfogyasztott hírek megértéséhez. Amilyet jólesik látni, és ami ad öt perc szabadságot a napi rohanásban és stresszben, olyat, ami válaszol nekem és nem számon kér.

Nos, ilyet a kiadók nem indítanak el, mert rizikós. Mert látens lehet csak az igény, itt nevelni kell először, részben piacot teremteni. Talán recept sincs rá, ami már sok helyen bevált Bangladestől Angliáig. Lehet, hogy nem is egy lap hiányzik a magyar lappiacról, hanem csak egy kiadó?