Múlt héten írtunk arról, hogy a WPP médiacsoport éves dublini közgyűlésén szélsőbalodali csoportok tüntettek Sir Martin Sorrell fizetése ellen, de a részvényesek sem akarták megszavazni a vezérigazgató fizetésének növelését.

Időközben a részvényesek 60 százaléka le is szavazta Sorrell javadalmazásának további növelését – írja az Advertising Age, mely nyomán az amerikai szaklap végigvette a legbefolyásosabb média- és reklámügynökségi holdingok vezetőinek a fizetését, majd elmerengett azon, hogy ez talán nincs így rendben.

Nem Sorrell keresi a legtöbbet

Érdekes módon nem a sokat kárhoztatott Sorrell kereste 2011-ben a legtöbbet, hanem Miles Nadal, a kevésbé ismert MDC Partners vezérigazgatója. Nadal 2011-ben 23,8 millió dollárt keresett, amely 279 százalékkal több, mint 2010-ben volt. Sorrell tavaly 20,8 millió dollárt keresett, ezzel 43 százalékkal keresett többet, mint 2010-ben. A harmadik helyezett a listán John Wren, az Omnicom Csoport vezérigazgatója a maga 15,4 millió dollárjával. Az öt legjobban kereső holdingvezér 2011-ben összesen 78,2 millió dollárt tett zsebre, szemben 2010-zel, amikor 42,14 milliót. Így 2011-ben átlagban 47 százalékkal kerestek jobban, mint 2010-ben.

Rossz üzenet ez mindenkinek

Az, hogy a globális holdingok vezetőinek jövedelme ilyen mértékben növekszik, nem jó üzenet az ügyfelek és a tagügynökségek felé sem. Ha ugyanis ennyivel nőtt egy év alatt a csúcsvezetők jövedelme, különösen egy válságos évben, akkor ez nem jelenti-e azt, hogy a tagügynökségeket az ügyfelek túl jól fizetik? Másszóval: ha ilyen jól megy a vezéreknek, akkor van még mit lenyirbálni – az ügynökségeken.

Ha azt nézzük, hogy a válság miatt több ezer reklámos és médiás munkahely, valamint számos ügynökség szűnt meg, akkor számos egykori munkatárs kérdezheti: hogyan szűnhetett meg a munkahelyem, ha ezek a vezetők ennyivel többet kerestek idén, mint egy évvel korábban?

Sorrell, a vesztes

Az AdAge szerint azzal, hogy a részvényesek nem szavazták meg Sorrell fizetésemelését, egyértelműen Sorrell lett „a részvényesek tavaszának” áldozata, mely során számos brit tőzsdei cég részvényesei tagadták meg a menedzsmentjeik fizetésének növelését. Alex de Groote médiaelemző szerint a britek elfelejtik, hogy a WPP egy igazi brit sikersztori. „Az aktivizmus jó dolog, de úgy vélem, hogy sokkal alkalmasabb célpontok is lennének, mint a WPP” – mondta a cikkben.