Erdélyi Katalint, az Átlátszó főszerkesztő-helyettesét és Panyi Szabolcsot, a Direkt36 újságíróját kérdeztük arról, hogyan indult a karrierjük, miért az oknyomozás mellett döntöttek, mi volt a legkeményebb feladat, amivel munkájuk során találkoztak, de felmerült az is, hogy milyen egy oknyomozó újságíró élete a magyar politikai közegben.
„Nagy szükség van a tényfeltáró újságírókra”
Az Átlátszót 2011-ben alapította Bodoky Tamás, a kezdetekről 2011. július 4-én így írt saját blogján, a bodoky.blog. hu-n: „A mai napon elindítottunk egy civil watchdog kezdeményezést: az Átlátszó Oknyomozó Újságíró Központ a közélet tisztaságáért, a közpénzekkel történő átlátható gazdálkodásért fog küzdeni.” Az atlatszo.hu közérdekű bejelentéseket fogad, közérdekű adatokat igényel és publikál, oknyomozó riportokat készít, és ha szükséges, bírósághoz is fordul a közérdekű adatok nyilvánosságának kikényszerítése érdekében. A portál a nyilvánosság elé tárja tényfeltáró munkája eredményeit, és a nagyközönség bevonásával átláthatósági kampányokat szervez – számolt be a főszerkesztő.
Erdélyi Katalin, az Átlátszó főszerkesztő-helyettese 2007-ben kezdte el olvasni az épp akkor indult, közélettel foglalkozó Vastagbőr blogot, amelynek 2008 végén társszerzője is lett. „Hobbiból, a teljesen más jellegű munkám és a családom mellett írtam oda, ahogy a többi szerző is” – emeli ki. 2011-ben Bodoky Tamás megalapította az Átlátszót, ahova 2012-től eseti jelleggel írt cikkeket, 2014-től az oknyomozó lap főállású munkatársa lett, 2018 végétől pedig már főszerkesztő-helyettesként segíti a kollégák munkáját. Imádja az oknyomozó újságírást: kideríteni mindazt, amit a hatalmon lévők el akarnak titkolni, holott közügy, közpénz, közadat, és ezért a nyilvánosságra tartozik.
Kérdésünkre, hogy melyik munkájára a legbüszkébb, Erdélyi Katalin elárulta, egyértelműen arra, amikor 2018-ban hosszú hónapok munkájával sikerült megtalálnia a Mészáros Lőrincék által akkoriban használt luxusjachtot (Lady MRD) és magánrepülőt (OE-LEM), amellyel Németh Dániel kollégája (aki ma már 444-es) lefotózta Orbán Viktort is. „Ez volt ugyanis az első olyan eset, amikor a puritánságot hirdető miniszterelnök lebukott valami luxizással, és a gyerekkori jó barátja cégeire öntött közpénzek magánvagyonná változása is szemmel látható volt. És annak még jobban örülök, hogy azóta a teljes független magyar sajtó és számos magánember foglalkozik azzal, hogy a közpénzek felett rendelkező kormánypárti politikusok és az állami munkákkal kitömött kormányközeli oligarchák milyen magángépekkel, jachtokkal, ridikülökkel mászkálnak, vagyis egyfajta divatot teremtettünk: sikerült ráirányítanunk sokak figyelmét erre a fontos témára.”
Az Átlátszó munkafolyamatairól szólva elmondta: ha felkelti a figyelmüket egy téma, elkezdenek utánajárni; felkutatnak róla minden elérhető információt, szükség esetén közadatigénylést adnak be az illetékes hivatalnak, megkeresik az érintetteket, adott esetben videót forgatnak, a számadatokról pedig ábrákat vagy infografikákat készítenek. Majd a cikket szerkesztés után a jogászaik is ellenőrzik. „A lényeg, a cél mindig az, hogy feltárjuk és bemutassuk a tényeket.”
Persze nem mindig egyszerű a munkafolyamat, Erdélyi Katalin szerint volt már jó pár kemény feladat, ráadásul mindegyik más okból. „Nem volt könnyű például sem a Rogán Antaléktól kapott, maszatosra fénymásolt propagandaköltési táblázatokat kisilabizálni, sem a CÖF állami támogatásait kideríteni, vagy nyáron 40 fokban 10 órát gyalogolni a napon az aszályról szóló videónk forgatása során, és még sorolhatnám. Az oknyomozásban szinte csak kemény feladatok vannak, de pont a kihívások adják a szépségét” – mondja.
A magyar közéleti és politikai szintéren megkerülhetetlen kérdés, hogy milyen egy oknyomozó újságíró élete, kapott-e már esetleg fenyegetéseket. „Mivel maga a miniszterelnök is folyamatosan degradálóan beszél a független sajtóról és az oknyomozó újságírókról, akik kiderítik a disznóságokat, lopásokat, és leleplezika hazugságokat, nyilvánvalóan nem könnyű az életünk ilyen szempontból, hiszen a kormány szándékosan hergeli ellenünk a híveit. Az anyázás és a mindenféle negatív jelzővel illetés emiatt mindennapos, ahogy nem ritka az olyan »kívánság« sem, hogy jól meg kéne verni, bebörtönözni vagy kitoloncolni minket – nőként pedig
mindehhez pluszban megjelennek a nemi erőszakot emlegető/ kívánó hozzászólások is. Viszont nagyon sok kedves, támogató, gratuláló, biztató üzenetet is kapunk azoktól, akik örülnek nekünk és a munkánknak.”
Akik az oknyomozás műfajában képzelik el a karrierjüket, azoknak Erdélyi Katalin azt tanácsolja, hogy ne hagyják eltántorítani magukat sem a lejárató kampányoktól, sem a mocskolódó kommentektől, ne adják fel a 126. megválaszolatlan e-mail vagy a sokadik megtagadott adatigénylés után sem, hanem tartsanak ki, és folytassák az igazság kiderítését.
„Egy demokrácia működéséhez elengedhetetlen az oknyomozó újságírás, ami ha megakadályozni nem is tudja, de legalább dokumentálja a közhatalmi és közpénzzel való visszaéléseket. Hazánkban pedig sajnos bőven van ezekből, így nagy szükség van a tényfeltáró újságírókra”
– hangsúlyozza.
Irodalmárból lett oknyomozó, akit lehallgattak a Pegasussal
„A Direkt36 célja, hogy a tényfeltáró újságírás eszközeivel, a közjó érdekében számoljon be a közpénzzel vagy a hatalommal való visszaélés eseteiről, a korrupcióról és a gondatlanságról, a közös javak herdálásáról vagy nem rendeltetésszerű használatáról. Hiszünk abban, hogy a tényfeltáró újságírás hatékonyan képes küzdeni a visszaélések ellen, emelve azok kockázatát, növelve a társadalom erkölcsi érzékenységét és elvárásait. És hiszünk abban is, hogy az elmélyült újságírás végzését nehezítő körülmények között is lehetséges és szükséges ragaszkodni ezekhez az értékekhez és a tényfeltáró újságírásban elvárható különös gondossághoz” – írják az oldalukon. A Direkt36 általában kényes, nagy téttel bíró témákkal – korrupcióval, hatalommal való visszaéléssel, közpénzek felhasználásával, nagy jelentőségű társadalmi ügyekkel – foglalkozik.
Panyi Szabolcs, a Direkt36 újságírója eredetileg irodalmárnak készült, még egy PhD képzést is elkezdett az ELTE-n – végül blogolgatás, külsőzés (Szombat című folyóirat), véleménycikkírások (Origo) után az Indexnél lett szerkesztő-újságíró 2013-ban. Oknyomozó cikkeket tíz éve ír. „2014-ben a gólyatábori nemi erőszakokról szóló indexes cikkeim volt az első oknyomozó jellegű munkám” – emeli ki. 2015-ben közeli kollégájával és barátjával, Dezső Andrással együtt orosz vonatkozású kémsztorikat dolgoztak fel – például Kiss Szilárd moszkvai magyar diplomata történetét –, 2016-ban pedig egy nagy, politikai korrupciós tényfeltárásuk jelent meg Rogán Antal és táskás embere, Kertész Balázs kapcsolatáról. Mindkettővel megnyerték az év oknyomozó anyagáért járó Soma-díjat. 2017–2018-ban egy Fulbright-típusú ösztöndíjjal oknyomozó újságírást tanult az Arizona State Universityn, majd hazaérkezése után a Direkt36 nonprofit oknyomozó központhoz igazolt.
„A Direkt36-nál eléggé besűrűsödtek a tényfeltáró anyagok: a Fudan Egyetem titkos terveitől a Pegasus-megfigyeléseken és a külügyminisztériumot támadó orosz hackereken át most legutóbb a brüsszeli magyar kémkedésről szóló cikkemig akadt jó pár olyan sztori, ami elég nagyot szólt, és izgalmas volt ezeken dolgozni” – mondja „A Soma-díjat még háromszor sikerült elhozni, legutóbb főnökömmel, Pethő Andrással közösen. Viszont az a munkám, amiről már most tudom, hogy a legbüszkébb leszek rá, még nem készült el, úgyhogy erről még nem beszélnék. De remélhetőleg pár hónap, és megjelenik” – teszi hozzá.
Egy-egy cikk megszületéséhez a kezdőlökést jelentő tipp vagy alapinformáció beérkezésétől a végső megjelenésig akár fél év, sőt olykor több mint egy év is eltelhet.
Maga a nyomozás is hosszadalmas: Magyarországon szinte senki nem mer névvel nyilatkozni, információkhoz hozzájutni hivatalos úton sokszor lehetetlen. „Ha Nyugat- Európában lennék újságíró, ahol normálisan lehet dolgozni, és nincsenek ilyen nehézségek, jó eséllyel tízszer annyi cikket tudnék írni. Mindenesetre emiatt is van, hogy párhuzamosan négy-öt témán is dolgozom, hátha az egyik végül beérik. Aztán ha elkészül az első vázlat, a szerkesztőkkel pingpongozva csiszolgatjuk napokig vagy hetekig, majd még két jogász is átnézi a megjelenés előtt, hogy betonbiztos legyen minden állítás”
– mondja a munkafolyamatokról.
2021 júliusában jelent meg a Direkt36 egyik cikke a Telexen „Lelepleződött egy durva izraeli kémfegyver, az Orbán-kormány kritikusait és magyar újságírókat is célba vettek vele” címmel. Az írásból többek között kiderült, hogy évekkel a cikk publikálása előtt elkezdték használni magyar célszemélyek ellen is az NSO nevű izraeli kibercég okostelefonok feltörésére alkalmas kémprogramját, a Pegasust. A célpontként kiválasztott emberek között voltak tényfeltáró újságírók, valamint médiacégeket is tulajdonló vagyonos üzletemberek, illetve az ő szűkebb környezetük. Kiderült az is, hogy négy újságírót – köztük a Direkt36 két munkatársát, Panyi Szabolcsot és Szabó Andrást – megfigyelték a szoftverrel, a telefonok utólagos vizsgálata kimutatta, hogy a készülékeiket feltörték.
„Amikor kiderült, hogy az én mobilomat is feltörték, és azon keresztül megfigyeltek a Pegasus nevű izraeli kémszoftverrel, erkölcsi és praktikus problémát is jelentett hosszú ideig, hogyan tudnék biztonságosan kommunikálni a forrásokkal. Úgy, hogy ezeket a bátor embereket, akik kiszivárogtatnak érzékeny információkat, a magyar hatóságok ne tudják beazonosítani, kirúgni, vagy akár perbe fogni. Ezen sokat rágódtam, hiszen senkit nem akarok bajba keverni. Főleg azokat nem, akik segítik a munkámat. A valódi kihívást a forrásaim anonimitásának védelme jelenti – illetve ezzel összefüggésben a legnagyobb kockázat, amivel szembesültem, a titkosszolgálati megfigyelés. Fizikailag teljesen biztonságban érzem magam” – mondja. Szerinte a hatalom valójában retteg attól, nehogy egy szükségtelenül erőszakos húzásból irányíthatatlan folyamatok robbanjanak be. „Szlovákiában egy fiatal újságíró és a menyasszonya meggyilkolásából tömegtüntetések nőttek ki, és belebukott az akkori kormány” – emlékeztet az esetre. „A magyar rezsim tanult a hasonló példákból. Erőszak helyett pszichológiai műveletekkel,
lejárató kampányokkal, folyamatos politikai nyomásgyakorlással igyekszik felőrölni a független média maradékát – pénzügyileg, de akár mentálisan is. Szerintem fontos átlátni a módszereiken, és felismerni, hogy ebben rengeteg a színház, az illúziókeltés, hogy sokkal félelmetesebbnek igyekeznek mutatkozni, mint amilyenek valójában. Nem szabad megijedni, külföldi kollégáink – akár az EU-n belül is, lásd az említett Szlovákia, Málta, vagy akár Görögország – nehezebb körülmények között is helytállnak” – hangsúlyozza.
Panyi szerint az oknyomozó újságírást teljesen más háttérből érkezve is lehet csinálni, ezt talán az ő példája is mutatja. Viszont a világ azóta rengeteget változott, és fog is változni. Úgy véli, mindenképp hasznos manapság a nyelvtudás, a nyitottság a technikai-informatikai ismeretekre (OSINT, alapszintű kódolás, adatújságírás), illetve a magyarországi médián és kereteken kívüli gondolkozás – lehetőleg külföldi tanulmányok vagy képzések, de minimum a külföldi oknyomozó cikkek rendszeres olvasása.
A cikk eredetileg a Kreatív 2025/11-12. lapszámában jelent meg.
Kiemelt kép: Adobe Stock
