Ez kezdetben eredményes lehet, de visszaesőként elkövetve ökológiai katasztrófához vezet. Ideje lenne elgondolkodnunk a tévéreklámok mindenhatóságán. Egyre több független vizsgálat erősíti meg a rádió, az eseménymarketing és a BTL-eszközök nagyobb (költség) hatékonyságát (nemrégiben az USA autóipari marketinglobbija szembesült a tévékampányok hatástalanságáról szóló lesújtó felméréssel). Minden szakember nézettségi/olvasottsági adatokkal alátámasztott kampánytervekkel száll harcba a megrendelő és persze a vevők kegyeiért. De tényleg vevő erre a vevő? Mindegyikünk potenciális vásárló – de melyikünk képes végignézni egy filmet megszakító reklámblokkot elejétől a végéig? Végiglapoztuk-e valaha kedvenc magazinunk minden oldalát?

Valljuk be végre: immunissá váltunk a reklámáradattal szemben. Egyetlen horgászt sem érdekel, hogy hány hal úszott el a csalija mellett, a lényeg, hogy hány akadt horogra. Miért van ez másként a reklám világában? A gazdasági folyamatok nem túl rózsás kilátásokkal kecsegtetnek. Talán eljött az ideje, hogy félretegyük a nézettségi és olvasottsági diagramokat, és próbáljunk „megértettségi”, „célba jutottsági” szempontokat előtérbe helyezni.

Szükség van médiakampányokra (is), de fogyasztóként hagy kapjuk be mi magunk a csalit. Ne kelljen vacsora közben a tisztasági betét reklámokat néznem, ne tegye olvashatatlanná kedvenc vezércikkemet egy beragasztott termékminta. Túl ambiciózus elvárás lenne 2004-re, hogy tanuljunk az elmúlt év(ek) hibáiból?