Kodály Zoltán és Bartók Béla népdalgyűjtésének 120., Huszka Jenő születésének 150., és az első magyar nyelvű, az Illés által jegyzett beatdalok születésének 60. évfordulója alkalmából a magyar dalszerzés tematikus évét hirdette meg az Artisjus. A mozgalomhoz bárki csatlakozhat. 

Szinger András, az Artisjus főigazgatója elmondta, hogy a Magyar Dalszerzők éve azért fontos, mert 2025-ben a mesterséges intelligencia miatt a zenészek és a kultúra szereplői még soha nem látott változásokkal és kihívással néznek szembe. Ebből a fenyegetettségből fakadóan keresték meg az Igazságügyi Minisztériumot is: egy olyan munkacsoport elindítását javasolták, amely az alkotók és a mesterséges intelligencia szerzői jogait vizsgálja. Szinger András szerint nyitott fülekre találtak, és elindult ez a kezdeményezés, már konkrét jogalkotási javaslataik is vannak.

Megújul az Artisjus kommunikációja is idén, hiszen új szlogent vezetnek be, ami így szól: „A dal érték”. A hangsúlyosabb kommunikációval és a dalszerző médiafelület megújításával egyidejűleg a Nemzeti Kulturális Alappal is szorosabb együttműködésbe lépnek, erről Bús Balázs, az NKA alelnöke beszélt részletesebben. Kiemelte, hogy az NKA három kollégiumot is működtet a dalszerzők támogatásának érdekében: a Könnyűzenei Kollégiumot, a Hangfoglaló Kollégiumot és a Halmos Béla Program Kollégiumát. A tavalyi évben a kollégiumokon beadott pályázatokat összesen 1,9 milliárd forinttal támogatták. Idén több kollégiumban meg fognak újulni a mandátumok, és tovább folytatódnak a fesztivál és folyóirat támogatások is. Ezeken felül pedig az NKA a Magyar Dalszerzés évéhez kapcsolódóan külön pályázatot fog kiírni.

Dalszerzők és korok

A köszöntők után Bősze Ádám zenetörténész stand up előadása következett, amiben a magyar zene kezdeteit vázolta fel, kis történelmi kitérővel. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egyházi dominancia miatt a középkorból nem tudunk neves zeneszerzőket megemlíteni, ugyanis a dallam csak később vált le az egyházi tanítások világáról. A 19. század eleje volt ugyanis az a pillanat, amikor a modern nemzetállamok megszületésével az országok saját dallamra kezdtek el igényt formálni, és ez Magyarország esetében sem történt másképp: a legelső, már nemzetközi szinten is ismert, jegyzett dallamunk pedig a Rákóczi induló volt. Ezután következik időben a Himnusz, ami azóta is összeköti magyart a magyarral.

Szerinte attól, hogy a középkorból nem kerültek ki nevek, az nem másítja meg a tényt, hogy minden dalszerzőnek vágya, hogy dallama minél több emberhez eljusson, ezzel megalkotva egy közös alapértéket. A magyarok pedig kiváltságos helyzetben vannak, ha a közös zenei értékeinkről van szó, hiszen itt van nekünk többek közt Bartók Béla, Kodály Zoltán, Liszt Ferenc, Bródy János vagy Szörényi Levente.

Dialektussal beszélték a gitárzenét

Nyáron lesz 60 éve, hogy megjelentek első magyar pop-rock (avagy beat) dalok az Illéstől – az Ó mondd, a Légy jó kicsit hozzám, Az utcán, és a Mindig veled. Ezek közül a legelsőnek az Ó mondd tekinthető, mert ezt játszottuk először a zenekarral – mondta el Bródy János. 

Visszaemlékezett: 1965 nyarán a nógrádverőcei ifjúsági táborban lépett fel három hónapon keresztül az Illés, minden este magyar és külföldi fiataloknak adták elő a nemzetközi slágereket. Sokat beszélgettek Szörényi Leventével, és úgy érezték, ebben a műfajban ők is meg tudnának szólalni. Így megírtak több dalt is, ám azokat Illés Lajos döntése alapján még nem vettek fel a repertoárba, mert akkor nem ezt kívánta a közönség. 

A dalok tekintetében a mérnöki diplomával is rendelkező Bródy János egy másfajta megközelítésre is rámutatott. „Az énekelt ritmusszövegek tulajdonképpen a legősibb kommunikációs eszközök, információforrások, mert mindennél jobban rögzülnek az emberi lélekben. A dal és a szöveg egymást megköti és az emlékezet könnyen megőrzi, ezért nagyon fontosak, mert komoly, a mindennapi élethez szükséges információkat lehet velük továbbadni. Az ősi dalok lehettek vallási, misztikus vagy munkadalok is, ezért rendkívüli jelentőségük volt a kultúra azon korszakában, amikor még nem lehetett őket rögzíteni.

Az Illés zenekar hatvanas években szerzett dalai azért fontosak, mert dalok ugyan voltak előttünk is, de azok másképp jöttek létre. Általában volt a zeneszerző, aki meghallotta a dallamot, keresett egy szövegírót, majd ketten kerestek előadót. Azonban a hatvanas években alakult ki az a zenélési forma, amikor néhány zenekar elektronikus gitárokkal felszerelkezve olyan dinamikus hanghatásokat tudott elérni, amit korábban csak nagy létszámú zenekarok. Emellett maguk az előadók, a zenekar tagjai fogalmazták és írták a dalokat, vagyis a saját gondolataikat, saját élethelyzeteiket zenésítették meg, és az Illés ebben volt első. 

Abban a világban, amikor a műfaj épp csak átszűrődött a Vasfüggönyön és a hagyományos módon készült magyar dalokkal szemben az akkori fiatalság ellenérzéssel viseltetett, mindebben benne volt egy olyan személyes és kiscsoportos szabadság érzése, amiről csak álmodoztak. 

Így rendkívül erősen reagált a közönség a dalainkra, de ha mi nem írtuk volna meg, más is megtette volna.”

Szintén az Illéshez köthető, hogy a magyar népzene is megjelent repertoárjukban. Bródy János szerint ebben nem volt tudatosság, csupán keresték azokat a dallamokat, szavakat, amelyekkel saját magukat ki tudják fejezni, és ehhez leginkább a családi örökségekből táplálkoztak. „Ha meg akarjuk különböztetni magukat a „gitárzenétől” akkor kell valami, ami csak ránk jellemző. Mi ezt a globális világnyelvet próbáltuk meg magyar dialektussal beszélni, annak ellenére, hogy kezdetben nyilvánvalón a divatos formákat utánoztuk és csak lassan kezdtünk el keresgélni olyan motívumokat, amelyek csak Magyarországon születhettek meg.” 

Borítókép: Labancz Viktória, Artisjus