Lakner Zoltán a Keleti Pályaudvar aluljárójában ül, mögötte a flaszterre nehezen rögzíthető sátrak, elszórva fekhelyek. Léderer András a Magyar Helsinki Bizottságtól a vasfüggönnyel ellátott kerítés előtt látható, állig begombolkozva, kesztyűben, nyakában vastag sál, láthatóan fázik. Ruff Bálint egy üres metrón csücsül, a háta mögött propaganda hirdetések. A Partizán újságírója egy furgon belsejében nyilatkozik, a Nagy Zsófia szociológus egy nyitott konténer előtt, Kováts András a Menedéki Egyesület igazgatója egy hálócsarnoknak berendezett tornateremben látható, Melegh Attila szociológus a szabadban, a sínpár közötti talpfákra helyezett széken ül, körülötte a zúzott köveken elhagyottan személyes holmik, például egy babakocsi, amit sebtében hagytak hátra, még talán a textilpelenka is kilóg belőle. Kaufmann Balázs a 444-től egy katonai sátorba berendezett hálóterem közepén helyezkedik el. Nem is tudom, melyik háttér a legmegrázóbb?
Talán, ahogy Bíró-Nagy András a Policy Solutions politológus a homokdűnén nyilatkozik, körülötte szétszórtan mentőmellények láthatók. Az olasz partokról érkeznek ilyen képek a híradókba, amikor nem érnek át épségben a menekültekkel zsúfolt csónakok. Szcenárióknak etikátlan lenne hívni ezeket a háttereket, túlságosan is élethűek. És ahogy fújja a szél a sátrak oldalát, a nyilatkozó haja is lobog. Akkor ez nem csupán odavetítés, vagy AI?
Az összes helyszín valódi, tehát mindenhová elmentünk a stábbal és berendeztük a terepet. Ahogy a film legtöbb részlete, ez is egy nagy közös gondolkodás eredménye, de praktikusan Klopfstein-László Bálint rendező és Gondel András art director készítette a végső látványterveket a terepszemlék után.
Az alapvető koncepció az volt, hogy azokat az emblematikus, drámai háttereket teremtsük meg az interjúalanyok körül, ahol a menekült emberek az elmúlt években megfordultak Magyarország területén belül és kívül egyaránt, illetve azokat a tereket akartuk még megjeleníteni, ahol a hétköznapi életünkbe is elkerülhetetlenül ömlött ránk a propaganda.
A Keleti pályaudvar és a déli határkerítés volt a két legmeghatározóbb helyszíne a menekültválságnak, és tudtuk előre hogy Lakner Zoltán politológus, illetve Léderer András, a Magyar Helsinki Bizottság főmunkatársa főszereplői lesznek a filmnek, ráadásul András meghatározó szerepet töltött be az elmúlt években a határmenti hatósági visszaélések feltárásában.
A film grafikai koncepciója ragaszkodik az elmúlt 10 év óriásplakátjainak bemutatójához, ez egy olyan határozott narratíva, aminek nem is volt alternatívája a filmkészítés közben?
A kormányzati plakátokat lehetetlen kikerülnie annak, aki ebben az országban él. Persze 2015-höz képest ma már sokkal szélesebb a kormányzati propagandagépezet eszköztára a megafonos beszélőfejektől az állandóan arcunkba tolt online hirdetetésekig, de a „tájékoztató” plakátok a mai napig kulcsszerepet töltenek be a fideszes narratíva terjesztésében.
Miért most készült ez a film, befolyásolt-e titeket a Dinasztia sikere az elkészítésben?
Tavaly nyáron, az európai parlamenti választások után döntöttünk a film elkészítése mellett, amikor véglegessé vált, hogy egy teljesen új politikai korszak kezdődik Magyarországon. Mivel a rendszer – természeténél fogva – nem is tud nagyon máshogy reagálni az ilyen kihívásokra, mint a gyűlöletkeltés maximumra járatásával, úgy gondoltuk, hogy érdemes visszatekinteni arra a pillanatra, amikor szintet lépett ebben a kérdésben az Orbán-kormány. Ráadásul kereken 10 éve történt a menekültválság, így az évforduló is jó apropó volt ehhez a témához: a 2015 szeptemberi történések történelmi napjai Magyarországnak.
A Dinasztia sikere egyébként tökéletes bizonyítéka annak, hogy az újságírásnak igenis van ereje, úgyhogy innen is szeretnénk gratulálni a Direkt36 csapatának. Aki csak tudja, támogassa a független magyar szerkesztőségeket!
Annak, aki követi a közéletet és rendelkezik némi rálátással a politikai folyamatokra, nem árultok el újat ebben a dokumentumfilmben. Mi volt a célotok, esetleg az elmúlt egy év jóval felfokozottabb politikai hangulatában eljut olyan közönséghez is, aki nem látta, vagy értette, hogy mi történt ezalatt a 10 év alatt? Kaptatok esetleg ilyen rácsodálkozó visszajelzéseket?
A célunk a filmmel az volt, hogy az Orbán-rendszer természetét mutassuk be, valamint azt a nyomasztó és fojtogató hangulatot, amiben 10 éve élünk. 2015 egyértelműen korszakhatár, ez volt az az év, amikor radikalizálódott a Fidesz, mind a kommunikációjában, mind a hatalomgyakorlásában. Őszintén bízunk abban, hogy a film megnézése politikai oldalakon átívelően önvizsgálatra készteti a nézőket.
Min méritek majd a film sikerét? Nemsokára 200 ezernél jár a nézettsége, ez hasonlítható más videós publikációkhoz a Partizánnál? Magyar Péter interjúja pár nap alatt lett milliós nézettségű, ha jól tudom, de az exkluzív és bréking volt.
Az első nap számai alapján nagyon jó a nézettsége a filmnek, de a sikert abban mérjük, hogy a nézők mennyit beszélnek majd erről a kérdésről, hiszen ahogy a filmből is kiderül, a bevándorlás egy olyan téma, aminél a Fidesz narratívája mindent letarolt az elmúlt években.
Milyen reakcióra számítotok a kormánymédiától?
Túl régóta dolgozunk ahhoz a Partizánnál, hogy a kormánymédiával foglalkozzunk.
Stáblista:
Kreatív producer - Forgatókönyvíró | Laki Gergely
Rendező | Klopfstein-László Bálint
Vágó | Rózsahegyi Regő
Art director | Gondel András
Gyártásvezető | Kovács Krisztián
Operatőr | Szentgáli Csaba
Zeneszerző | Gerlei Dávid
Animáció | Gondel András, Farkas Szandra, Tudisco Júlia
Grafika | Hajdu Botond, Sánta Dániel
Sound design - Hangutómunka | Lőrinczi Áron
Hangmérnök | Hajdú Szabolcs, Tamási János
Colorist | Hain Réka
Trailer | Fekete Álmos, Nagy Szilárd Kilián
Kameraasszisztens | Kecskeméti Bálint
Kameratechnikus | Bertalan Dávid
Fordító | Horváth Dániel
Pénzügyi munkatárs | Tárkányi Péter
Berendező - Werk | Nagy Tamás
Runner | Hauptricht Tamás
Producer | Gulyás Márton, Pap Iván
Cikkünk megjelenésekor már 250 ezer felett tart a megtekintés, Lakner Zoltán hétfőn este például ezt posztolta a filmről: „Nem tudok már újat mondani közel 250 ezer embernek, akik nem egészen 24 óra alatt megnézték a filmet, de nekem fontos, hogy elmondjam: megtisztelő szerepelni kiváló kollégákkal és nem is egy barátommal együtt ebben a hatalmas vállalkozásban, amiből tényleg megismerhető, hogy miben élünk. Számos olyan szempont, információ, részlet és árnyalat tárul elénk 100 percben, amelyek közül egyik sem mellékszál. Legfőképpen pedig azt emelném ki, hogy a gigantikus munkát elvégző alkotók és a változatos helyszínekre kiültetett megszólalók közös alapja az elemi emberség, azt ne mondjam, a felebaráti szeretet, aminek a kipusztítására tesz előrehaladott kísérletet a fennálló magyarországi rendszer. Ezt visszakövetelnünk a legelső lépés az élhető hazához.”
