A cikk eredetileg a Kreatív májusi számában jelent meg, amiben részetesen foglalkoztunk az ügynökségi népszámlálás kiégésre vonatkozó adataival is.
Milyen okok motiválhatják az ügynökségi léten belül a munkahelyváltást? Az okok között véleményed szerint sokszor szerepel a kiégéstől való rettegés is?
Számos oka lehet a váltásnak, motiváló tényező lehet, ha valaki másfajta kihívásokra, munkahelyi környezetre vágyik, karriert váltana, vagy huzamos ideig nem érzi jól, megbecsülve magát, túl nagy a terhelés, sok a túlóra, stresszes a munkahelyi légkör, hiányzik a sikerélmény, stb. Ezek a tényezők együttesen vezethetnek kimerüléshez, kiégéshez, és így akár munkahelyváltáshoz vagy esetleg karrierszünethez is.
A kiégés azonban nem egyik napról a másikra történik, számos előjele van, és ha ezeket időben felismerjük, akkor a folyamat kezelhető, megállítható, és ebben a munkavállalónak és munkáltatónak is egyaránt lehet szerepe.
Szerencsére ma már egyre több vállalatnál figyelnek a dolgozók mentális egészségére, beosztott és vezető között téma a dolgozó mentális jóléte, van lehetőség sabbatilcra, azaz alkotói szabadságra, de kiégésmegelőző lehet a reziliencia, az ellenálló vagy stresszkezelési képesség fejlesztése is. Ahol ilyen programokra áldoznak a cégek, ott elképzelhetőnek tartom, hogy a kiégéstől való félelem ritkábban vezet felmondáshoz.
Mik azok a leggyakoribb tényezők, amik a kiégéshez vezetnek?
Egyéni és munkahelyi tényezők együttes megléte vezethet a kiégéshez, de adódhatnak olyan gazdasági (magas infláció, munkahely elvesztésétől való felélelem) vagy társadalmi (Covid-járvány alatti szorongás, elszigetelődés) körülmények is, amelyek felgyorsíthatják ezt a folyamatot.
Gyakran halljuk, ahhoz, hogy kiégjünk, először égni kell. És bizonyos személyiségjegyek hajlamosíthatnak az ilyen jellegű „égésre”, túlvállalásra, ilyen lehet a maximalizmusra, perfekcionizmusra, megfelelési kényszerre való hajlam, vagy akár az én-védelem, határtartás hiánya, esetleg a nemet mondás nehézsége.
Nem véletlen, hogy sokszor a legjobban teljesítő munkatársaknál jelentkeznek a kiégés tünetei. A kiégés megelőzésénél ezért is olyan fontos az önismeret, saját működési mechanizmusunk, mintáink ismerete, mert ezek tudatosításával határt szabhatunk saját magunk önkéntelen „kizsákmányolásának”.
De ezzel együtt a munkahelyi tényezők is felgyorsíthatják ezt a folyamatot. Ennek egyik aspektusa szólhat vállalati kultúráról, ha az adott kultúra a túlteljesítést, folyamatos „égést” jutalmazza és tekinti elvárt viselkedésnek, vagy ha az íratlan norma része, hogy nem lehet hibázni, nemet mondani, a bizonytalanságot felvállalni, azaz hiányzik a pszichológiai biztonság.
A másik aspektus inkább strukturális tényezőkhöz, munkaszervezési, vagy rendszerszintű tényezőkhöz köthető. Például: jól szervezettek-e a folyamatok, munkakörök, vannak-e gyakran változó prioritások, irreális határidők, van-e lehetőség home office-ra, rugalmas-e a munkaidő. Akinek hajlama van a túlterhelésre, és a szervezeti működés feltételei sem segítik a kiegyensúlyozott működést, ott nagyobb eséllyel indulhat el egy ilyen folyamat.
Mit tehet a munkáltató annak érdekében, hogy megelőzze a bajt?
Szerencsére itthon is egyre népszerűbbek a mentális egészségmegőrző, készségfejlesztő és érzékenyítő programok. Mentális egészségmegőrzés része lehet a mental health hotline service, ahol a munkatársak külsős szakember segítségét kérhetik a kiégés vagy stressz tüneteinek kezelésére.
A megelőzést támogathatják a mindfulness, stressz kezelési, reziliencia, önismeret, önérvényesítést fejlesztő vagy vezetői érzékenyítő programok, témába vágó előadások, webinárok is. Ha a vezetőmtől folyamatosan érkeznek a hétvégi e-mailek, akkor nehéz nem ezt tekinteni követendő példának. Ilyen és ehhez hasonló szokások felülvizsgálata is kultúraformáló lehet.
Sok cégnél a munkavállalói elégedettség felmérésének része a mentális egészségterhelés- és stresszszint monitorozása, és az eredményekre reflektálva indítanak szervezetfejlesztő programokat, aminek a scope-ja lehet például a strukturális feszültségek felszámolása vagy akár pszichológiai biztonság fejlesztése is.
A sabbatical, azaz az alkotói szabadság, vagyis egy többhetes vagy hónapos pihenés lehetősége is egyre elterjedtebb itthon, de sokszor a home office, vagy rugalmas időbeosztás is támogathatja az egészséges egyensúly megőrzését.
És persze ezek alkalmazása is tudatosságot igényel, hiszen a home office is akkor támogat, ha megfelelően van keretezve, és a munkavállaló szeparálni tudja térben és időben a magánéletét a munkahelyétől, különben ez is növelheti a kiégés kockázatát.
A kiégéshez vezető fázisokat fontos, hogy a munkavállaló a tapasztalatai mentén felismerje. Ha eljutunk a felismerésig, mit tudunk tenni annak érdekében, hogy még időben visszaforduljunk, és ne jussunk el a kiégésig?
A fent említett programok a stresszkezelési technikák mellett a saját működési mintáink feltárásában és tudatosításában is segíthetnek. Sokan észre sem veszik, hogy már a kiégés útjára léptek, csak azon kapják magukat, hogy nincs kedvük a munkához, ingerlékenyebbé váltak, fásultak, míg korábban örültek egy új kihívásnak, most inkább kitérnének előle. Ezért fontos az önismeret és tudatosság. Ha felismerem ezeket a jeleket, akkor lehet esélyem a megelőzésre. Ha olyan a munkahelyi légkör, kapcsolat a vezetővel, akkor érdemes neki jelezni, vagy a HR-t bevonni.
Sok jó példát láttam már arra, hogy ilyenkor könnyítenek a kolléga terhelésén, átszervezik a feladatokat, mentoring vagy coaching lehetőséget biztosítanak számára, de szóba jöhet a részmunkaidő vagy akár a sabbatical is.
Ha a munkáltatótól nem várhatunk ilyen támogatást, akkor érdemes mérlegelni valamilyen külső segítséget, vagy ha ez nem lehetséges, akkor önvizsgálatot tartani, és feltérképezni a saját mentális és lelki immunrendszerünk állapotát: mik a stresszoraim, mi merít ki, min stresszelek a legtöbbet? Milyen stresszkezelési, problémamegoldási stratégiákkal rendelkezem? Mi okoz sikerélményt, mi motivál a munkahelyemen, mi nem? Mire van ráhatásom a munkahelyemen, mire nincs? Amire nincs, azt el tudom-e fogadni, amire van, az tud-e a terhelésemen, motiváltságamon javítani? Mi hiányzik az életemből, ami tölt, energizál, és mi az, ami megvan? Mik az erőforrásaim, amire támaszkodhatok? Rendben vannak-e a fiziológiai szükségleteim, eleget alszom, jut-e időm mozgásra, kikapcsolódásra? Jut-e időm a számomra fontos emberekre, ápolom-e a kapcsolataimat, milyen ezeknek a kapcsolatoknak a minősége?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre érdemes időről időre reflektálni, mert ezek mentén rendeződik a lelki immunrendszerünk, ellenálló képességünk, és ezek karbantartása segíthet a kiégés megelőzésében.
Hogyan alakíthatunk ki megfelelő egyensúlyt a munka és a magánélet között?
Ma már szó szerint hazavisszük a munkát, ezért nincs meg az az érzésünk, hogy lejárt a munkaidőnk. Folyamatosan elérhetőek vagyunk, online üzemmódban létezünk, ezért még nagyobb jelentősége van a szellemi és lelki tartalékaink tudatos menedzselésének.
Ahhoz pedig, hogy reziliensek, azaz ellenállóak legyünk a minket érő folyamatos stresszel, nyomással szemben, fontos az egyensúly megtalálása. Ez az egyensúly egyénenként változhat, a lényeg, hogy a munka mellett megtaláljuk azokat a tényezőket, amelyek töltenek, amelyek kikapcsolnak, legyen ez a család, sport, hobbi vagy éppen a kapcsolataink ápolása.
Veled történt már kiégés közeli állapot? Van olyan saját tapasztalatod, amit szívesen megosztanál az olvasóval?
Egyének, csoportok és szervezetek fejlesztésével foglalkozom, ez egyfelől nagyon inspiráló, másfelől ha túlvállalom magam, márpedig erre nekem is van hajlamom, akkor lehet megterhelő is.
Volt olyan időszak a karrieremben, amikor egy nagyon intenzív terhelést követően pár hónapos szünetet tartva, a megszokott környezetemből kiszakadva töltődtem újra. Ez az időszak sokat segített abban, hogy megismerjem, mire van szükségem a saját egyensúlyom fenn- és megtartásához. Megtapasztaltam a lassabban létezés, a being vs. doing élményét, relaxációs, meditációs technikákat tanultam, az energiamenedzsmentemben is tudatosabbá váltam, és ezek a tapasztalások egy-egy intenzívebb időszakon most is átsegítenek.
